Miért lehetünk biztosak abban, hogy Isten létezik, noha soha nem láttuk őt?

"Nem beszélve arról megint csak visszautalva az előzőre, hogy a Polinézek kannibalizmusa, meg az efféle természeti népek úgymond civilizálatlan, és/vagy kegyetlen viselkedésformái mögött, az ezen népekre jellemző pogány, bálványimádó kultuszok, okkult szertartások okán valószínüleg többnyire erős démonikus befolyás feltételezhető, ami megint csak nem a lelkiismeretet szavát támogató dolgok közé sorolható úgymond"

Aha. Tehát van az abszolút lelkiismeret, ami nem abszolút, mert ugye az okkult szertartások, a démonikus befolyás, meg a tudom is én mik, elrontják. De egyébként teljesen objektív.

Vedd észre, ugyanazt mondod, amit én, nincs objektív lelkiismeret, csak te a démonokra fogod az eltérést, én meg mással magyarázom. De a lényeg ugyanaz, abszolút lelkiismeret nincs. A többi ad hoc szerecsenmosdatás.

" Őszintén szólva azt hittem hogy az általam e téma kapcsán használt "manipulatív" szó elég erős utalás lesz arra nézvést, hogy talán ne menjünk bele a vámpírok, a sárga hasú mocsári papucsszörnyek és társaik iránt érzett nyilván teljesen általános és normális vágyódások kérdésébe. Az egyik egy természetes, az emberi lélekben eleve kódolt, -vagy ha úgy tetszik akár genetikailag kódolt,- vágyódás, a másik pedig egy abszolút természetellenes szélsőség."

Miért? Mi a különbség a vámpírok és az istenek között? Bizonyíték egyikre sincs, a folklórnak része mindkettő, ma pedig mindkettő után elég sok ember vágyakozik. Attól, hogy valami után vágyakozunk, annak a léte még nem bizonyított, maximum az, hogy az ember vágyik rá. Persze az istenek leginkább az ismeretlentől való félelem és a különféle külső segítség várásának az eredménye. A vámpír meg más teóriával magyarázható.

[Egyébként nekem volt már dolgom vámpírhívővel is, szóval ne hidd, hogy a vámpírokat mindenki elutasítja.]

Szóval a kérdés itt az, mitől természetesebb az egyik fiktív lény után való vágyódás, mint a másik után? Azért, mert az egyik régebbi? Illetve a másik oldalról, a vámpírok iránti vágyódás miért szélsőség?

Szeretet:

"Tehát szerinted bizonyított tudományos tényként kezelhető a szeretet!? "

Ezt nem én döntöm el, kutatások, egész tudományágak foglalkoznak többek között ezzel a kérdéssel is. A neurobiológia egyértelműen létező dolgokként kezelik az érzelmeket, így a szeretetet is. Nyilván a szubjektív érzést nem lehet "megfogni", de az azt kiváltó objektív aspektusok kutathatóak, az agyi és hormonális változások dettó kutathatóak. Műszerekkel, kísérletekkel. Az érzelmek ugyanúgy visszavezethetőek a fizikai létezőkre, és ez a hatás vizsgálható, vizsgálják is. Sőt, ezeket változtatni, befolyásolni is lehet, többek között gyógyszerekkel is. De komolyan, csak annyit kéne beütnöd, hogy "science behind emotions", vagy valami. Tessék:

[link]

[link]

[link]

[link]

Vagy itt van pl. Mérő László könyve:

[link]

"Azt gondolom hogy a csodának úgymond alapfeltétele a csodában való hit."

Na, ez megmagyarázza, hogy miért hívők látnak "csodákat." A világban tapasztalható jelenségek megtapasztalásához nem kell hinni bennük. A fentebb felhozott gravitáció akkor is működik, ha már senki nem hinne benne.

"Nos ez valójában úgy működik hogy sok esetben, -mint ahogy pl az orvostudományban erre számos példa van, -akár 10 éves távlaton belül is megtörténhet efféle gyökeres fordulat, "

Való igaz, hogy az orvostudomány gyorsan fejlődik, de itt most több dolog keveredik.

Az eredeti állítás:"

"Valójában ez úgy van, hogy állítanak X-et, az működik 100-200 évig"...stb. " A fizikára vonatkozott, mert általában a newtoni fizika vs. spec rel. vs. kvantummechanika érvvel szoktak jönni ilyen esetben. Az orvostudományban az időtartam nyilvánvalóan más. Míg a fizikában a newtoni módszerekkel is lehet frankó eredményeket kapni egy bizonyos vonatkoztatási rendszeren belül, - így az objektív használhatóság kicsit tágabb értelmet nyer - az orvostudományt egy dolog nagyon egzaktul megítéli: A betegek hány százaléka gyógyul meg, illetve enyhülnek a panaszai. Minden az orvostudományban felhozott kutatás, módszer, akármi, megítélhető ezzel az objektív értékelőrendszerrel, mert közvetve minden ezt célozza. És az orvostudományban a fejlődés rendkívül gyors ütemű. Továbbá az is megfigyelhető, hogy volt egy módszer, ami X százalékban hasznos volt, utána lesz egy új módszer ami X+Y százalékban hatásos.

"Mindeközben pedig azt lehet gondolni úgy hiszem hogy az orvostudomány általában több, mint hipotézisekkel dolgozik akkor, amikor valamely terápiát 10 éven keresztül bevett gyakorlatként használ"

Itt azt felejted el, hogy a terápiák hatásosságát nagyon jól lehet objektív számokkal mérni.

Ráadásul úgy állítod be a változást, mintha valami rossz dolog lenne. A tudomány - az orvostudomány is - önreflexív. A tudományos módszertan segítségével következtetésekre jutnak, majd ha szükséges, azt felülvizsgálják. Így, ha valami mégsem működik, nem vált be, elvetjük, nem pedig ad hoc mentegetjük. Ha az adatok azt mutatják, hogy működik, de később kiderül, hogy valami hiba volt, változtatunk a módszeren, a hibát pedig igyekezzük alaposan feltárni. A csalás lehetősége a kiélezett versenyhelyzetben eléggé csekély, az ilyesmi mindig ki szokott derülni.

Ráadásul az ilyen-olyan populárisan hangoztatott gyógymódok nem mindig egyeznek meg a valódi tudományos eredményekkel. Valaki kiolvasott valamit egy publikációból, félreértette, félrefordította, aztán elterjed a hülyeség.

"A "tökéletes "modell kapcsán -ami az evolúciót illeti, azt kell mondjam hogy az én olvasatomban a tökéletes egészen mást jelent. Még szerencse hogy pl az orvostudomány területén -Istennek hála- általában azért hézagmentesebbek a tudományos tényeknek nevezett dolgok, az imént említett anomáliák ellenére"

Az evolúció tudományos tény. Ha van valami új érved, felhozhatod, de úgyis bele fog tartozni a szokásos típusérvek halmazába.

"amik viszont azt bizonyítják hogy a tudomány (a természettudományok) nem feltétlenül tekinthető az igazság letéteményesének még bizonyos határokon belül sem, nemhogy még azon túl"

Nem feltétlen. De a tudományok megismerési módszertana az, ami eddig bizonyított, ami gyakorlatban is eredményt adott. A vallás "módszertana" és eredménye ezzel összefoglalható:

"A végtelen regresszió elméletével az a bajom hogy olyan alapfeltevésből indul ki, ami -szerintem nem túl korrekt módon- eleve megfosztja a saját lényegétől(!) azt, aminek létét vitára bocsájtja bizonyos értelemben ezen elméletben. Vagyis az abszolútum voltát eleve kizártnak tekinti."

De ennek semmi értelme. Ha isten önkényesen lehet abszolútum, ugyanúgy lehet bármi más is az.

"hanem egyáltalán semmilyen szinten fel sem tételezi a teremtő és a teremtett közti különbséget"

Itt bármit be lehetne illeszteni, az lehet a különbség, amit éppen kitalálunk. Mivel végtelen sok elemet beilleszthetünk oda, a végtelen regresszus problémája ezzel nem foglalkozik, nem lenne célszerű.