Első nap Isten megteremti a világosságot, majd csak negyedik nap a világító égitesteket. Akkor hogy is van ez?

Szerintem (és más Bibliában jártas emberek szerint is) Isten azért teremtette meg később a napot, hogy a teremtményei ne a napot tiszteljék és imádják, hanem Istent.

A Bibliát olvasva megtudhatjuk, hogy az idők végezetén se lesznek majd égitestek, de mégis lesz világosság.

Na de ki volt Kain felesége? Egyszerű: valamelyik testvére.

Fura lehet, de akkoriban nem voltak genetikailag hibák így a testvér házasság sem jelentett gondot. Isten azt mondta miután mindent megteremtett, hogy: Minden nagyon jó! -vagyis, ha lettek volna genetikailag hibák akkor nem lett volna minden nagyon jó. De Isten szerint minden nagyon Jó volt és én hiszek Neki, másrészt így is van értelme az egésznek.

Továbbá nem is kellett tiltani, egészen a Mózesi törvényekig.

Mind a két témával kapcsolatban bővebben tart előadást Kent Hovind, ha jól tudom ezekben a részekben:

http://www.youtube.com/watch?v=oMl9lUsBxGc

http://www.youtube.com/watch?v=XDsRK5MPDDA

A bibliai teremtéstörténet jelképes tanmese, hitrege, nem valós történet A világosság itt a a tudatot, az értelmet ábrázolja, nem a nap vagy más égitestek fényét.

Adám és Éva története ugyancsak jelképes, Isten nem teremtett embereket, hanem emberekké fejlődött, nem egyetlen, emberpárrá, hanem sokasággá, hogy ki-ki rátaláljon párjára.

pelgrim-nek nincs igaza. Tipikus hitetlenkedés az, amit tanúsít.

János Evangyélioma 5. rész:

46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.

47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

Szia!

A teremtéstörténet nem materiális történet, tehát nem az anyagról beszél és nem is történelemkönyv, tehát nem egy valaha volt eseményt ír le, hanem az ember belső világában játszódó lelki folyamatot tár fel, amely ma is van. A bibliai fény pedig nem fotonok rendezett halmaza, hanem az a világosság, amely minden emberben élő lehetőség a folyamat tisztán látására. Metafizika.

dex!

Pedig érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy időnként az emberek a matériából merítve, de attól elvonatkoztatott képekben nyilvánulnak meg. Például amikor Petőfi azt írta, hogy "A korláttalan természet Vadvirága vagyok én", akkor nyilvánvalóan nem a matériáról írt és hiába lapozol fel egy növényhatározót, mondjuk a boglárkeféléknél, mert egyetlen Petőfi Sándor nevű növényt sem fogsz találni. Itt az értelem másról, a lélek világának egy manifesztációjáról szól.

Egyébként a zavart részben az okozza, hogy az értelmezésben az ember elköveti azt a hibát, hogy a szavak értelmét a mai korból indítja, holott a könyvek néhány ezer évvel korábban íródtak, amikor a szavak jelentése más tartalmat is hordozott. Ráadásul másodlagos jelentésükben a hindu, héber, iráni, egyiptomi hagyományok tökéletesen azonosak. Tehát, ha értelmezni szeretnél valamit, akkor ne a mai nyelvhasználatból indulj ki. Nyilván egy elkötelezett, ismeretre vágyó ember vagy, úgyhogy hajrá!

A zavar másik része a kiinduló szubjektum milyensége. Aki irodalmi műként, történelemkönyvként vagy akár tudományos műként olvassa, megkapja, amit keresett, de mindig azon megértési korlátok között, amiben van. És persze az is, aki csak felületet keres az indulatai kifejezésére. Tudom, mert végigjártam.