Miért szükséges, hogy egy gyülekezet tagja legyek?

Kedves 20-as hozzászóló!

Ismét úgy írsz gyülekezetekről, mintha valami általános, személytelen fogalomról beszélnél. Egy keresztyén gyülekezet nem egy jogi személy, nem is egy épület, hanem hívő emberek közössége! Amikor ítélkezel gyülekezetek felett, akkor hívő emberek felett ítélkezel. Szerinted ez biblikus?

Amikor nem veszel Úrvacsorát, nem merítkezel be (mert ezeket csak gyülekezetekben lehet megtenni), akkor ez biblikus? Szerinted akkor te biblikus keresztyén vagy?

Szóval egy kicsit hátrébb az agarakkal a gyülekezetek felől!

Azt mondjátok, hogy ma minden gyülekezet rossz, bezzeg az Újszövetségi időkben! Akkor aztán tökéletes gyülekezetek voltak! Azokhoz érdemes lett volna csatlakozni. Na de manapság!

Komolyan?

Mikor tanulmányoztátok utoljára például a korinthusiakhoz írt leveleket? Mert az aztán egy problémás gyülekezet volt! Volt ott egymással való pereskedés világi hatóságok előtt, paráznaság, pártoskodás, és még megannyi bűn. Pál mégis így szólítja meg őket: "Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek" (1Kor 1:2a)

Majd így köszön el tőlük: "Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen." (1Kor 16:24)

Ezeket a legkülönfélébb bűnöket elkövető hívőket Pál szentek nevezi, gyülekezetüket "Isten gyülekezetének", majd elköszönéskör még hangsúlyozza is, hogy mennyire szereti őket a vétkeik ellenére is!

A korinthusi gyülekezet egy nagyon rossz gyülekezet volt. Rosszabb sok mai gyülekezetnél. Úgy értem számos mai gyülekezet sokkal magasabb lelki szinten áll, sokkal biblikusabb nézeteket vall és biblikusabb a gyakorlata, mint egykor a korinthusinak volt. Mégsem olvasunk sehol olyan tanácsot sem Páltól, sem más apostoltól, hogy a hívők hagyják el gyülekezeteiket!

Ez az "én annyira lelki vagyok, hogy nekem nem kell gyülekezet Jézus követéséhez" mentalitás gyakran abból ered, hogy emberek egyszerűen lusták gyülekezetbe járni, és vállalni az ezzel járó kötelezettségeket. Vagy valamely bűn van az életükben, amelyet egy gyülekezetben a testvérek netán szóvá tennének. Egy magányos hívőnek nem kell tartania a számonkéréstől.

Sok gyülekezet erősen eltért a bibliai alapelvektől. Ez sajnos így van. Sokban a tagok többsége nem is hívő, csupán felszínesen vallásos. Ami még nagyobb probléma, hogy sok esetben a lelkipásztorok sem valódi, újjászületett hívők. Mégis, Isten mindig gondoskodik róla, hogy legyenek igazi hívők, mint Illés idejében.

Mondjátok el, hány gyülekezetet látogattatok már meg, mekkora erőfeszítést végeztetek, sőt: mennyit imádkoztatok, hogy hogy találjatok egy jó gyülekezetet?

Egy szó mint száz: Jézus azt parancsolta, hogy a hívők legyenek közösségben egymással, gyakorolják egymás iránt a szeretet parancsát. Nem tudok róla, hogy ezt visszavonta volna.

Sem az úrvacsorához, sem a bemerítkezéshez NEM KELL gyülekezet, de ezt írtam már. Ismerek olyanokat, akik egy kád vízbe merítkeztek be. Úrvacsorát is lehet akár egyedül is venni. Egy híres prédikátor minden nap vett úrvacsorát, akkor is, amikor egyedül volt.

A Biblia sehol sem nevezi a bűnös embereket szenteknek! A Korinthusi levélben pedig benne van az is, hogy vessék ki maguk közül a gonoszt, illetve a köszöntésben az (hívőkhöz szól!), hogy aki nem szereti az Úr Jézust, legyen átkozott! Márpedig aki két úrnak szolgál, az az egyiket gyűlöli és megveti.

Ne csak egy részét olvasd el a Bibliának! Nézd csak meg ezt:

"Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül."

Nem kell egy hívő embernek közösségben lennie a bűnben élő keresztényekkel! A gyülekezeteknek meg ki kellene vetnie az ilyeneket, de nem teszik. Az intézményesített egyháznak semmi köze Krisztus testéhez. És SEHOL SEM parancsolta Jézus, hogy egy ilyen részei legyünk, bármennyire is erősítgeted. Pál szerint az egyház azokból a hívőkből áll, akik ENGEDELMESEK KRISZTUSNAK!

Jézus nem mondta, hogy járjunk gyülekezetbe, Ő azt mondta, hogy kövessük Őt. Nem azonos e kettő. A szeretet gyakorlásához meg szintén nincs szükség egy szervezetre. Az első keresztények házanként gyűltek össze, és nem emberek vezették őket, hanem a Szent Szellem. Nem építettek hatalmas épületeket, és nem mondták azt, hogy elmegyünk istentiszteletre a gyülekezetbe, mert számukra nem ez volt az Isten tisztelete (Jak 1:27).

És nem nyithatom ki a számat, és nem tehetem szóvá, hogy valami nagyon nincs rendben az egyházban? Már beült Isten templomába (1 Kor 3:17) az antikrisztus - jól teszed, ha kinyitod a szemedet és a füledet.

Üdv.

Kedves rejtőzködő, önmagát hívőnek tartó felebarátom! (Sajnos a nevedet nem vállalod fel).

Néhány hozzászólással korábban szóvá tetted, hogy miért nem egyeznek meg egymással a különböző nézeteket valló gyülekezetek, és íme te is olyan vagy, aki nem értesz egyet másokkal. Ne hidd tehát, hogy te különb vagy azoknál, akik valamely gyülekezetek tagjai. Neked is van egy sajátos értelmezésed, és te sem vagy nyitott mások felé. Úgy is lehetne mondani, hogy te a gyülekezetbe nem járók népes táborának ("felekezetének")vagy a tagja.

A bemerítkezéssel kapcsolatban nem jók a meglátásaid. Lényegtelen, hogy mely emberek vagy lelkipásztorok mikor mit csináltak, a Bibliából, onnan is az ÚSZ-ből kellene kimutatnod, hogy bárki is önmagát merítette be. Még Jézust is Keresztelő János merítette be, nem önmaga. A bemerítkezéssel bizonyságot teszünk a TÖBBI TESTVÉRÜNK ELŐTT, hogy meghaltunk a világnak, eltemettetünk, mint Jézus, és feltámadtunk az örök életre. Azzal, hogy alábukok otthon a kádamban egymagam, kinek teszek bizonyságot? Továbbá a bemerítkezéssel csatlakozom a gyülekezethez, ahol bemerítkeztem. Ha nem akar valaki csatlakozni, akkor nem is szabad bemeríteni.

Sok utazó prédikátor merített be embereket folyókba, tavakba. Hallottál már esetleg Kornya Mihályról, a magyar "parasztapostol"-ról? Ő egymaga több ezer embert merített be, főleg a mai Erdély területén. Munkássága nyomán még ma is sok száz gyülekezet van ezen a területen. A lényeg, hogy ő is gyülekezetekhez való csatalakozás mellett merítette be a megtérteket, nem csak úgy, a szélnek eresztve őket.

Az Úrvacsora szintén olyan rendelés, melyet az ember nem oszthat ki saját magának. Még az sem fordulhat elő, hogy pl. egy beteg testvérhez a kórházba elmegy a lelkipásztor, és ott szolgálja ki neki. Az Úrvacsorát csak akkor lehet gyakorolni, amikor együtt van a gyülekezet. Ha más véleményed van, a Bibliából mutasd azt meg!

Pontosítsuk a "szent" fogalmát. Csak Isten tökéletesen Szent! Amikor ezt a kifejezést hívőkre alkalmazza a Biblia, akkor azt jelenti, hogy Isten számára elkülönítettek, megszenteltek. (Mint pl: "ezt a napot a gyerekeimnek szenteltem"). Ez a helyzeti szentség, amikor egy bűnös megtér, és lakozást vesz benne a Szent Lélek. Ettől még az ember bűnös marad, de Isten már nem számítja be neki a bűnt, mert Jézus kifizette azt helyettünk. A hívők megmentett bűnösök. De bűnösök!

A helyzeti szentség vagy igazság után következik a gyakorlati megszentelődés, vagyis a Jézus Krisztushoz való hasonlóságra való igyekezés. Ami azonban teljesen itt a földön sohasem sikerülhet, hanem majd csak a Mennyben.

Te bűntelennek tartod magad? "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk." (1Ján. 1:8) Hangsúlyoznám, hogy ezt János hívőknek írta!

A Biblia tehát számos helyen nevezi a megtért bűnösöket szenteknek! Csak tudni kell különbséget tenni a helyzeti és a gyakorlati szentség között!

A gyülekezeteknek valóban gyakorolniuk kell(ene) a gyülekezeti fegyelmezést, és ha a bűnt elkövető tagok nem hallgatnak az intésre, akkor ki kell azokat zárniuk a soraikból. Sajnos és igaz, hogy ezt sok helyen nem teszik meg, különféle okok miatt. Olyan gyülekezetet kell keresni, ahol ezt megteszik.

Csak akkor jogos nem csatlakozni egy gyülekezethez sem, ha teljes bizonyossággal nincs a lakóhelyünk elérhető közelségében biblikus gyülekezet. De ezt nem lehet csak rámondásra eldönteni, személyesen meg kell győződni róla! Ha odamenve felfedezünk a tanításukban vagy a gyakorlatukban olyasmit, amely egyértelműen nem biblikus, akkor nem szabad csatlakoznunk hozzájuk.

Te (ti) elvégeztétek már ezt a tájékozódást minden közeletekben lévő gyülekezetnél?

Azt valóban sehol sem parancsolta Jézus, hogy egy intézményesített egyház tagjának kell lenni. Sőt, ilyen szó, hogy "egyház" (a görögben) nem is szerepel az ÚSZ-ben. Helyi gyülekezethez kell csatlakozni, mely akkor biblikus, ha független, vagyis nem tagja egy nagyobb "egyháznak". Polgári szempontból szükséges, hogy egy gyülekezetnek legyen valamilyen jogi személy szervezete, (pl. egy alapítvány), amely a pénzügyeket kezeli, amely nevén az épület van, stb., de ennek nem kell Egyháznak lennie. Nem is helyes, ha egy egyház támogatást kap a működéséhez az államtól. A gyülekezetet a tagoknak maguknak kell adományaikból fenntartaniuk. Az államtól pénzt csak különleges esetben, speciális, a normál működésen túl mutató feladatokra fogadhat el a gyülekezet.

Az ÚSZ kétféle gyülekezetről beszél. Az első "Jézus teste" a mindenkor a földön élő hívők összessége, bármely egyházban is vannak. A másik pedig a helyi gyülekezet, ahova a hívők csatlakoznak, hogy közösségben legyenek egymással.

"És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben." (Apcs. 2:42) Már az első megtértek is rendszeresen összegyűltek, és "foglalatosak voltak a közösségben".

Amikor a hívők összegyűltek egy háznál, az már gyülekezet volt. Ma is, ahol az egy közösséghez tartozó hívek összegyűlnek, az egy gyülekezet, és OTT van a gyülekezet, helyileg bárhol is van az. Nem egy épület a gyülekezet, hanem a hívők, akik alkotják.

Szóval igencsak helyénvaló csatlakozni ahhoz a gyülekezethez, mely biblikus, és csak akkor elfogadható magányos hívőnek maradni, ha nincs ilyen a közelünkben. De lehet, hogy akkor nekünk magunknak kellene létrehozni egyet!

Újra átgondolva az általad leírtakat, úgy érzem, a te problémád az, hogy még nem találkoztál biblikusan megszervezett gyülekezettel, hanem csak a nagyobb egyházakról, gyülekezeti szervezetekről van tapasztalatod. Innen, ezektől van a rossz véleményed.

Az ÚSZ világos útmutatást ad róla, hogyan kell(ene) egy helyi gyülekezetet megszervezni. Ettől pedig teljesen idegen a központosított vezetőséggel rendelkező Egyházi szervezet.

A biblikus úsz-i gyülekezet független, önmagát fenntartó és önmagát kormányzó. Ez azt jelenti, hogy nincs alárendelve egy felette álló egyházi vezetőségnek. Működését a helyben lévő tagok adakozása biztosítja. Szervezeti ügyekben is önmaga dönt. Maga hívja meg, nevezi ki a lelkipásztorát, adott esetben vissza is hívhatja. Pénzügyi, fegyelmezési és minden gyülekezeti ügyben a tagok maguk döntenek. A gyülekezet fontos feladata az evangelizálás, vagyis a Jézus Krisztusról szóló örömhír terjesztése a környezetében. Fontos továbbá, hogy törekedjen olyan érett hívők kinevelésére, akik misszionáriusként más területre elmenve ott gyülekezeteket alapítsanak, és szintén foglaltosak legyenek az elveszettek megnyerésében. Egy ilyen új gyülekezet nem alárendeltje a küldő gyülekezetnek, hanem szintén független, önrendelkező stb. Természetesen az első időkben a küldő gyülekezet anyagilag is támogatja az új gyülekezetet, amíg az meg nem erősödik. De nem szól (szólhat) bele annak életébe.

Ezt a missziói munkát egyéni keresztyének nem, vagy csak alig tudják végezni. Ezért (is) fontos, hogy aki teheti, csatlakozzon egy ilyen Bibliát prédikáló és megélő gyülekezethez.

Nem sok ilyen gyülekezet van? Ez sajnos igaz. Mit teszünk hát annak érdekében, hogy több legyen? Ha othon ülünk, és sápítozunk a gyülekezetek, egyházak romlottságán, az nem segít.

Az intézményesült vallást, amely uralkodik a hívők felett, ahova az emberek többsége csak szertartásszerűen jár, ahol a tanítás és a gyakorlat messze távolodott a Bibliától, Isten meg fogja ítélni.

Ha hallatni akarjuk a hangunkat ebben a romlott világban, hogy az elveszett embereknek bemutassuk Jézus Krisztust és az Ő Megváltói munkáját, akkor egységben, közösségben kell lennünk más hasonló hitű hívőkkel! Egy-egy hívő önmagában csak igen korlátozott eredményeket tud elérni.

El kell különülni a világtól, de hasonlóan el kell a bűnben élő hívőktől (akik talán nem is hívők igazán), és el kell a hamisan tanítóktól és az ilyen gyülekezetektől. De keresni kell, és csatlakozni a Bibliát felemelő, Jézus Krisztust követő helyi gyülekezetekhez!

Mi van akkor, ha egyik gyülekezet sem vallja pontosan azt, amit te gondolsz helyes, biblikus tanításnak? Egyrészt az alapvető kérdésekben (bűn, üdvösség, Isten személye stb.) a Biblia nagyon egyételmű, nem létezhet sokféle nézet. Vannak aztán kevésbé nagy jelentőségű kérdések, melyekben lehetnek eltérő meglátások. Érdemes azonban ezekben átgondolni, hogy biztosan az én egyéni meglátásaim a helyesek-e, nem tévedtem-e én magam? Ugye elvileg minden hívőben a Szent Lélek munkál. Eléggé valószínűtlen, hogy csak bennem lakozna a Szent Lélek, és mindenki más tévedne. Ha pedig más hívőkben is Isten Lelke van, érdemes meghallgati az ő véleményüket is a vitás kérdésekről. A Biblia szerint nincs tanács az Úr ellen, de azok tanácsát meghallgatni és megfontolni, akik szintén az Úrban vannak, bölcs dolog. "Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, akik a tanácsot beveszik, bölcsesség van." (Péld. 13:10)

Az Úr adjon neked bölcsességet, és vezessen egy olyan gyülekezetbe, amely biblikus, tehát tökéletlen, de Jézus Krisztust, a Főpásztort követni szándékozó hívőkből áll!

Ámen!