Miért mutat ellenszenvet az emberek többsége a Jehova tanúival szemben?

Miért használják Jehova nevét a Keresztény Görög Iratokban?

Meg kell jegyeznünk, hogy ebben az Új világ fordítás nincs egyedül. Az isteni név megtalálható a Keresztény Görög Iratok héber nyelvű fordításaiban, az ihletett Héber Iratokból vett közvetlen idézetekben. A The Emphatic Diaglott (1864) például 18-szor tartalmazza a Jehova nevet. Isten neve a Keresztény Görög Iratok fordításaiban legalább 38 további nyelven megtalálható, az adott nyelven használatos formában.

George Howard, a Georgiai Egyetem professzora ezt írta: „Mivel a tetragram [az isteni nevet alkotó négy héber betű] még benne volt a korai egyház Szentírását képező görög nyelvű bibliai iratokban, ésszerű azt hinni, hogy az Úsz. [Újszövetség] írói megtartották a bibliai szövegben a tetragramot, amikor a Szentírásból idéztek” (Journal of Biblical Literature. 1977. március, 77. o.).

Ami a Keresztény Görög Iratokat illeti, legnagyobbrészt az 1881-es Westcott és Hort-féle eredeti szöveget használták fel, de tekintettel voltak több más eredeti szövegre, és sok más nyelvű, korai változatra is.

Peanut válasza

Én csak az egyik oldalon talált cikket másolnám be ide. Nekem nem volt velük kapcsolatom, de a kiadványaikból a riogatással van problémám, meg hogy csak X ember üdvözülhet. Aki nem Jehova tanúja, az elveszett ember. Több helyen is destruktív szektaként tartják őket számon.

"Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett. Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi szerve a Sion Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be, 1916-ban meghalt, de társasága azóta is tovább mûködik. Utóda J. F. Rutherford lett. A szekta tagjai 1931-ben vették fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N. H. Knorr (1977-ig) és F. W. Franz. Jézus Krisztust nem tekintik Isten Fiának, hanem csupán embernek.Russel szerint Krisztus csupán "Isten elsõ teremtménye, s ugyanolyan, mint az angyalok földrejövetele elõtt Mihály arkangyal volt." (Élet 77.1.) Holott Krisztus az evangéliumokban mint Fiú szerepel, aki semmiképp sem szakítható el az Atyától: "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki Õt küldte."(Jn.5,23) Vele és a Szentlélekkel együtt örök Isten. A Szentlelket személytelen isteni erõnek tekintik, pedig Jézus búcsúbeszédében úgy szól róla, mint Valakirõl, nem pedig mint valamirõl: "az Igazság Lelke, aki az Atyától származik" (Jn 15,26), s aki megtanít mindenre, vigasztal, megerõsít. A Fiú és a Szentlélek "leértékeléséveI" a kereszténység legfóbb tanítását, legnagyobb újdonságát, a Szentháromság-hitet vetik el. Elfogadják, hogy a Szentírás Isten szava, azonban "A Szentírás Új Világának Fordítása" címmel, Knorr rendeletére kiadott biblia-változatot tartják kezükben, amely már az õ dogmáik szerint átalakítutt szöveg. A János evangélium bevezctõjét pl. így torzítják:"Az Ige isteni volt". Pedig János ezt írja: Isten volt az Ige". Másutt viszont ragaszkodnak a szószerinti értelmezéshez (ez a fundamentalizmus). A teremtést pl. Kr.e. 49.000-re teszik. A fudamentalizmus másik jegye, hogy az Ószövctséget tekintik kiindulópontnak olyannyira, hogy az Újszövetséget csak "görög iratok"-ként emlegetik. Pedig hitünk szerint a kinyilatkoztatás teljességét az Újszövetség közvetíti.

Mennyiben keresztények? Az Egyházak Világtanácsa (a Katolikus Egyházon kívüli keresztény közösségek világszervezete) szerint azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére veszik fel a keresztséget. Ezzel a Katolikus Egyház is egyetért. Bár van náluk keresztség, ez rendszerint csak "Jehova nevére" történik. De még ha emlegetik is alámerítkezésnél az Atya, Fiú, Szentlélek nevét, akkor is világos:tudatosan elvetik a Szentháromságot, tehát nem tekinthetõk keresztényeknek! Ezért álkeresztény szektáknak nevezhetjük õket.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Elutasítják a történelmi egyházakat, a katolikus egyházat pedig egyenesen a Jelenések könyvében szereplõ Babilonnal, a bûn városával azonosítják. Holott Szent János ott a pogány Rómáról beszélt, s a Jelenések könyve -mint az Újszövetség összes írása az Egyház könyve, tehát jogtalan eljárás a biblia alapján támadni az egyházat. Maga a Szentírás jegyzi fel az Egyház alapítását: az Úr Jézus azt mondja Péternek:"Te szikla vagy és én erre a sziklára építem egyházamat."(Mt. 16,19). Jézusnak ezt a tanítását ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a világvégérõl szóló jövendöléseit.

A Jelenések könyvére (7,4) hivatkozva azt tartják, hogy csak 144.000 lélek jut el a mennyei boldogságra, további "nagy sokaság" (Jel 7,9) valamiféle földi boldogságra jut, de ezek közé csakis a Jehowa Tanúi kerülhetnek, mindenki más a "második halál" áldozata lesz, vagyis elpusztul. Ez a tanítás az üdvösség-üzenet teljes eltorzítása. 1 Tim 2,4 szerint "Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson". A "második halál" Szent Jánosnál a kárhozat. Hitünk szerint nincs "két osztályos" üdvösség (hogy egyesek teljesen célba érnek, mások csak részben). A feltámadás mindannyiunk végsõ sorsa, csak ez egyesek számára az élet feltámadása, mások számára az ítélet feltámadása lesz.(vö. Jn 5,29)

A Jehowa Tanúi elsõsorban a végidõkrõl szóló tanításaikról ismerlek. A világvégét elõbb 1914-re, késõbb 1925-re, majd 1975-re, végül 1984-re tették, mostanában pedig (immár óvatosabban) 2000 "körüli" idõrõl beszéltek. Minden keresztény vallja, hogy Krisztus eljön majd ítélni élõket és holtakat, de az idõpontra vonatkozólag maga Jézus mondta: "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem csak azAtya".(Mk 13.32) Ami a be nem vált jósolgatásokat illeti, a Jehowa Tanúi elfeledkeznek a Szentírás ítéletérõl: "ha egy próféta az Úr nevében jövendöl, de az nem teljesedik be, azt nem az Úr mondotta hanem a próféta mondta elbizakodottságában". (2. Törv 18,22) Vagyis hamis prófétálásról van itt szó, pontosan úgy, ahogy Jézus megjövendölte: "Támadnak majd hamis próféták". (Mt 24,24) A földre, a Harmageddonba helyezik a végítéletet. Jel 16, 16-ban szerepel ez a szó, HarMgiddo, vagyis Megiddó hegye, de Szent Jánosnál csupán jelképe annak, hogy Krisztus legyõz minden Istenellenes erõt. A Jelenések könyve nem menetrend, pontos hely és idõmegjelölésekkel, hanem látomás a történelem egészérõl és a történelmen túli végcélról.

Ami Isten nevét illeti, a JHVH betûk kiejtése Jáhve volt. Ez a név azt jelenti: Én vagyok aki (veletek) vagyok, de nem egyetlen név még az Ószövetségben sem. Az Újszövetségben pedig sehol sem fordul elõ, ezért jogtalanul helyezik el annak szövegében. Jézus sem használja, a Jáhve nevet az Atya névbe sûríti. A Miatyánkban épp azt kérjük, szenteltessék meg az Atya neve! Számunkra már a Jézus név válik a legfontosabbá:"Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, földön és alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atya Isten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" Fil 2, 10. Igaz, hogy az egész biblia, a Szentírás Isten szava, de Krisztus-központú, tehát nem lehet végsõ mérce az, amit az Ószövetség közöl. Az üdvösségtörténetben fokozatosan tárul fel Isten tanítása. Ezt a fokozatosságot szem elõtt kell tartanunk. Másrészt a szentírók koruk gyermekei, ezt figyelembe kell venni az Írások értelmezésénél.

A Jehowa Tanúi a következõ utasítást hordozzák magukkal: "Mint istenfélõ keresztyén, kérem ezúton, hogy testembe semmi esetre és semmi formában és semmikor vért ne adjanak."Mindez, úgymond, "Jehova Isten akaratából" történik. Igaz, a lélek a testben "egy a vérrel" (Lev 17,11), egy, de nem azonos. A lelket a vérrel azonosítani ugyanolyan tévedés, mintha valaki az elektromos áramot a vezetékkel azonosítja. A vérátömlesztés megtagadása nem fér össze a szeretet fõparancsával. Mint ahogyan keresztény közösségek elleni gyûlölködés sem. A mozgalom tagjainak száma a világon mintegy két és fél millió, Magyarországon húszezer.

Hogyan térítenek? Módszereiket tapasztalalbó1 is ismerjük. Legváratlanabb idõpontokban becsöngetnek lakóházainkba, utcán, parkokban leszólítják a járókelõket, rátukmálják a gyanútlanokra kiadványai kat. Ügyesen kiforgatják a Szentírást, ugyanakkor a ma zajló háborúkat, ma elõforduló nyomorúságokat mint az ajtónk elõtt álló világvége biztos jeleit értelmezik. Innen már csak egy lépés a fenyegetés: Ha nem térsz meg hozzánk, akkor nem lesz részed Isten királyságában, sõt elpusztulsz. Ez a fenyegetés nem fér össze az evangéliummal.

A Katolikus Egyház az Úr Jézus módszerét igyekszik követni, aki tiszteli az emberek szabadságát. Nyitott szívvel hirdetjük Krisztus tanítását jehovás testvéreink felé is, hiszen az üdvösség ajtaja mindenki elõtt nyitva áll. Elõttük is."

Forrás: lmrkat oldal.

Vidiripi

"Fel nem fogom, hogy milyen tanításban lehet részed, ha ezeket nem tudod? Ezek a legelemibb tanítások amire az egész Biblia épül."

Ha ez így van akkor hogyan állíthatod azt hogy: "Tehát, azért bántanak minket, mert bár Jézust elismerik de a Teremtőjét az Atyját nem."

Ha ezek a legelemibb tanításaik akkor hogyan van ez? Vagy hazudnak neked vagy te hazudsz vagy halvány lila elképzelésed sincs hogy mit tanítanak más felekezetekben az Atyáról és a Fiúról.

"A szent szellemről nem beszélek,..."

Ezt rendkívül érdekesen és hosszan oldod meg. Már hogy nem beszélsz róla aztán még írsz három sort. Majdnem sikerült de nem jött össze pedig közel volt.

"...mert Ő nem személy,..."

Meglehet hogy nem az de akkor hogyan képes tanúskodni?

(János 15:26) Amikor megérkezik a segítő, melyet elküldök majd nektek az Atyától, az igazság szelleme, amely az Atyától jön, az tanúskodni fog rólam;

János 14:16, 17 ,János 14:26 ,János 16:7, 8

"Az egész lényét, kicsoda Ő? hogy hívják, milyen tulajdonságai vannak, milyen szándékkal hozta létre a földet, milyen megoldást eszelt ki az emberiségnek, mit miért tesz, vagy tett a múltban és mit fog tenni a jövőben?"

A megoldás már Mózes első könyvében le van írva. 1Mózes 3:15

Ádám és Éva a bűn miatt eltávolodott Istentől. Isten a bűnre talált megoldást. Ez a megoldás pedig az volt hogy "magot" támasztott.

Hogy hogyan hívják. Az izraeliták tudták hogy hogyan hívják Istent ismerték a nevét. Mégsem használták csak nagyon ritkán. Tudod hogy miért?

Egyébként had áruljam el neked hogy még az Ószövetségben idejében élők sem tudták mindannyian hogy mi Isten neve.

(2Mózes 6:3) Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de Jehova nevemen nem ismertettem meg magam velük.

Ami pedig az Újszövetséget illeti ott egyértelmű hogy Jézus óta szólíthatjuk mennyei Atyának a teremtőnket.

Az izraeliták nem szólították így. De mi már szólíthatjuk így.

Ott van a minta ima és a Máté 23:9! Kiemelném hogy: "...a földön..."

"Kérdezem Én, ha egy csodálatos dolgot valaki eltervez, és valakik pedig megvalósítják, ki fogja a nagyobb érdemet kapni?

a munkások, vagy a tervező?"

A kérdésben benne van a válasz.

"Ki Ő, miért, és hogy került a képbe Isten akaratának megvalósítása kép, milyen szerepe van Jehova szándékában, s hogyan mutatta meg Atyja tulajdonságait, a tetteivel szándékával."

A helyzet az hogy pontosan ugyan ezeket a dolgokat tanítják nagyon sok felekezetben. Leszámítva azt hogy Isten neve Jehova. Ennek az egy dolognak csak a tanúknál van jelentősége.

De a többi az ugyan az részletekben lehetnek eltérések. De a főbb dolgok megegyeznek.

Számomra teljesen érthetetlen hogy hogyan hiheted azt hogy más keresztények nincsenek tisztában azzal hogy ki az Atya és ki a Fiú.

"Tudod Vidripi az van mindig az eszembe, hogy mivel Jézus volt "fizikálisan" a képbe itt a földön is a Tetteivel ezért nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, mint annak aki ezek mögött van, ugyan is Jézus se tehette volna mindezeket, ha Jehova nem ad neki a szelleméből, hogy elvégezze ezt a hatalmas feladatot, hiszen a teremtő nem jöhetett volna el fizikálisan, egyébként is meghalnánk ha ide jönne és csak egy parányit látnánk belőle."

Pontosan egy parányit láttunk belőle. Azt látunk belőle amit Krisztus megmutatott.

Lehet hogy van aki nagyobb fontosságot tulajdonítanak Jézusnak. De azoktól nyugodtan megkérdezheted azt hogy: - Hová vezet Jézus? János 14:6 "...senki sem mehet az Atyához..."

"... miközben maga is tette a saját dolgát, de még se az angyalokat emelték Isteni szintre , hanem azt aki ezek mögött volt."

Akkoriban nem is a Fiát küldte el hanem a "szolgáit".

"A kérdésem az sokszor, hogy ennek fényében csak azért mert Jézus elvégzett egy nagyobb feladatot amit az atyja parancsolt neki, miért emelik nagyobb piedesztára az Istenénél, akik ezek mögött áll?"

Ezt a kérdést azoknak tedd fel akik ezt teszik.

"Mert csak Jézus van mindenütt Jehova meg megszűnt létezni, néhány mondatban esetleg annyit mondanak, hogy az Atya így meg úgy, de mint valami személytelen megismerhetetlen valaki semmit nem jelent,"

Látogass meg több prédikátort ,lelkészt, pásztort ,igehirdetőt stb. és beszélgess el velük. Kérd meg őket hogy beszéljenek neked az Atyáról. Aztán meg azt kérd tőlük hogy beszéljenek neked a Fiúról.

Így megtudhatod hogy mit tanítanak a híveknek. Mivel más gyülekezetekbe úgysem fogsz elmenni mert nem teheted így a hívekkel nem nagyon tudsz beszélgetni.

Tudod sokan csak a római székhelyű egyház papjaival beszélgetnek. S ez alapján vonják le a következtetéseiket. Az Őrtorony cikkeiben is az esetek 90%-ban ezzel az egyházzal foglalkoznak és annak viselt dolgaival. Neked még nem tűnt fel?

"Pedig Jézus a munkásságával ezen fáradozott, s nem igazán ért el sokakban semmit. Istenének uralmát jött elismertetni az emberekkel, állandóan azt hangsúlyozta, hogy nem az Ő gondolata, nem azt teszi amit akar, hanem amit az Atya mondott tanított, sőt mi több parancsolt neki.Ismerjék Őt a nevét akaratát szándékát azon dolgokon keresztül amiket Ő fizikailag bemutatott."

Ezzel szemben én azt látom hogy az apostolok mind Istent mind Jézust folyamatosan említették. Jehova tanúi viszont szinte csak Jehováról beszélnek. Jézusról alig.

"Ez az amit nem vesznek figyelembe, és ezért zavaros sokszor a biblia egyeseknek, és ide jönnek kérdéseket feltenni, mert ha tudnák a választ nem kérdeznének."

Ezt illetően egy kicsit tévedésben vagy.

Nem azért jönnek ide kérdéseket feltenni mert nem vesznek figyelembe dolgokat. Ennek okai.

1. Kényelmesebb otthonról.

2. Nem ismer olyan személyt aki jártas lenne a vallási témákban.

3. Ismer olyan személyt aki jártas a vallási témákban de nem bízik benne.

4. Nem meri felvállalni a világ előtt hogy érdeklődik Isten és a Biblia dolgai iránt.

5. A világtól jövő nyomás/félelem. - Vigyázz megtérítenek!

6. Csak bizonyos kérdésekre keres választ de a vallás nem érdekli. Megkapja a választ és ezzel vége is az érdeklődésének.

Pl.: Saját tapasztalatom. A munkatársaim tudják hogy hívő vagyok. Van olyan is köztük nem is egy aki kérdezett is ezzel kapcsolatban. De hiába hívom a gyülekezetbe nem jön el. Pedig többször is kérdezett eltérő témákban.

Aztán ott van még az attól való félelem hogy elszedik a pénzét. Kihasználják. S igen történtek ilyen esetek is s ez alól kevés kivétel van a felekezetek között. Akkor ott van még a mit szólnak a barátok vagy mit szól a családom. Ezek igen erős visszatartó erők.

Aztán van még a klasszikus. - Én nem tudnék egy könyv szerint élni!

A mai világban nem könnyű betartani az erkölcsi törvényeket. Ettől függetlenül még az ilyen embereknek is vannak kérdései. Bizonyára még lehetne bővíteni a listát.

"Mert szinte mindenre meg van a válasz ami tiszta logikus nem misztikus érthető, és kivitelezhető, amit be is mutatnak emberi vezető nélkül mindenütt a világon."

Ez nem egészen így van. A Vezető Testülettől jön a szellemi táplálék. Így igen is emberi vezetője van az egyháznak Jehova tanúinak. Igen a szellem vezeti őket. A pápa is azt állítja hogy a szellem vezeti hogy Isten földi helytartója. Mindkét esetben csak az lehetséges hogy ezt vagy elhiszed vagy nem hiszed el.

"elég ha Jézus vezeti a népet, a távolból a parancsaival kéréseivel. S lásd békében élnek, csak a szolgálatuk miatt kritizálják őket, mert más ember elleni tetteket nem hajtanak végre, hiszen becsülettel élnek és békében ebben a világban."

Ezt mindig hangoztatják Jehova tanúi hogy ők békében élnek. Mintha csak és kizárólag csak ők élnének békében. Pedig ez nem így van.

Volt egy keresztény kongresszus ahol jelen voltak zsidók ,palesztinok és szíriaiak. Mind keresztények.

Együtt fényképezkedtek megölelték egymást kezet fogtak egymással.

De a Szíriából jött személy csak úgy állt oda a fotózáshoz hogy kérte a fotó ne jelenjen meg az interneten. Mert ha kiderül hogy ő keresztény akkor a hazájában azonnal kivégzik. A bátyát kivégezték azért volt ott ő ,helyette a kongresszuson. Mert egyébként a bátya kapta a meghívást.

Most kezdjem el én is hangoztatni hogy a mi felekezetünk tagjai is békében élnek egymással és a világiakkal? Nem kell ezzel hivalkodni vagy hangoztatni. Azért nem mert ezt helyettünk megteszi a környezetünk ugyan is ők látják és tudják hogy mi a helyzet.

"Itt a fórumon azonban (lehetséges a névtelenség miatt) bizonyos Tanúk (nem mindd) olyan hangnemben ír, ami teljességgel elfogadhatatlan. Szó szerint leállnak az emberrel vitatkozni, és még sértegetik is."

Teljesen igazad van, és egyet értek veled!

Ez nekem sem tetszik!

Szentháromság: Én úgy tudom és javítsatok ki ha tévedek, de nem azt mondja, hogy:

EGY ISTENBEN 3 SZEMÉLY, MIND A 3 MINDENT TUDÓ, MINDENHATÓ, ÖRÖKKÉVALÓ.

Jézus volt az elsőszülött, ugye? ha elsőszülött--> akkor volt kezdete. Akkor, hogy lehetne örökkévaló?

Itt szerintem megdőlt ez a tanítás.

Egy Tanú :)

Sziasztok!

Tisztelt Peanut!

A "Jehova" szóval már ott kezdődnek a problémák, hogy tudományosan bizonyítottan egy téves olvasat. Ahogyan Raj Tamás zsidó rabbi írja, egy valószínű Jehova Tanúja kérdésére válaszul "

A négybetus isteni név köré ugyanis jóval késobb, amikor a magánhangzó jelölés (a héber pontozás) a gyakorlatba jött, egy másik, helyette olvasandó szó (az „Uram” jelentésu ADONÁJ) magánhangzóit írták. Aki ezt nem ismerte, tévesen összeolvasta a mássalhangzókat a mellette álló magánhangzókkal, így lett belole Jehova, aminek semmi értelme nincs. Ez olyan, mintha az Isten szó mássalhangzóit az Uram magánhangzóival olvasná valaki össze. Mi lesz belole? SUTAN!"

Ami pedig az Újszövetségbe való beillesztést illeti, ahogyan az Őrtorony Társulat is elismeri, az összes újszövetségi kéziratból hiányzik az isteni név. Mivel nem tudtok egy kéziratiot mutatni, ami tartalmazná a Nevet, sem pedig történelmi dokumentumot az eltávolítására vonatkozólag, ezért irodalmi, és logikusnak látszó belső bibliai összefüggéseket hoztok fel bizonyítékul. Ám ez nem mindenki számára elfogadható. Ez éppen olyan, amikor a kutatók Ésaiás könyvét három szerzőnek tulajdonítják, irodalmi és logikai összefüggésekre hivatkozva :-/ Hivatkozol még arra is, hogy Jézus szerinted kimondta az isteni nevet. A zsidóság, azonban "babonás félelem" miatt nem ejtette ki Isten nevét, hanem helyette "Ádonájt" mondott, egy ilyen alkalom volt, erről majd mindjárt írok. Ha Jézus kiejtette volna Isten nevét a zsinagógában bizonyára felháborodtak volna. E helyett azonban azt olvassuk, hogy végighallgaták Krisztust, még akkor sem mondtak neki semmit, amikor leült, és átadta a tekercset a szolgának. Mikor azonban mondott nekik olyan dolgokat, ami nekik nem tetszett, csak akkor háborodtak fel. hivatkozol a (Ján 17,26)-ra is, miszerint Jézus megismerteti a Nevet. Javaslok egy személyes Bibliatanulmányozát evvel kapcsolatban, hogy az Úr vajon mit értett ezen a kijelentésen, mert hogy nem az isteni nevet az biztos. Miért mondom ezt? Hát azért, mert a zsidók és Jézus tanítványai ismerték Isten nevét, és tudták azt is, hogyan kell leírni, hiszen a Nagy Engesztelési ünnepen minden évben hallhatták egyszer a főpap szájából. Nem volt tehát szükséges, hogy megismertesse velük. Hivatkozol még George Howardra, a Georgiai Egyetem professzorára. Ez az ember azonban kifejezetten sértőnek vette, hogy Jehova Tanői visszaélnek az ő nevével, hogy az Őrtorony Társulat alá tudja támasztani a maga tanításait. Szeretném bemásolni a levelét. Írt kettőt is, bemásolom a leveleit:

"The University of Georgia College of Arts & Sciences

June 5, 1989

Bob Hathaway

Capistrano Beach, CA 92624

Kedves Mr. Hathaway:

A következtetéseim a Tetragrammatonra és az Újszövetségre vonatkozóan a következők:

1) az Újszövetség írói talán használták a Tetragrammatont amikor idéztek az Ószövetségből, és 2) lehetséges (bár kevésbé valószínű), hogy használták a Tetragrammatont néhány sztereotip kifejezésben, mint például “az Úr angyala”. Más helyeken valószínűleg egyáltalán nem használták. Nem értek egyet a Jehova Tanúi fordításával, amely túl sokszor használja a Jehova nevet. Ez túllép a bizonyítékokon ...

Üdvözlettel,

George Howard professzor

És itt egy másik levele, parancsolj:

The University of Georgia

January 9, 1990

Steven Butt

P.O. Portland, ME 04104

Kedves Mr. Butt!

Köszönöm az 1990. január 3-án küldött levelét. Néhányszor már bajba jutottam amiatt, hogy Jehova Tanúi használják a publikációimat. A kutatásom nem támogatja a Krisztus istenségét tagadó tanításaikat. Arra próbáltam rámutatni, hogy bizonyíték van arra, hogy a Septuaginta bibliák, amelyeket az Újszövetség írói használtak tartalmazták a héber Tetragrammatont. Azt állítottam, hogy ésszerű feltételezni, hogy az Újszövetség írói amikor idéztek a Septuaginta-ból, megtarthatták a Tetragrammatont ezekben az idézetekben. Ez nem támogatja azt, hogy Jehova Tanúi beillesztik a “Jehova” nevet mindenhova, ahová szeretnék. Ezzel eltávolítják az Újszövetséget az eredeti “teológiai környezetéből”. Véleményem szerint az Új világ fordítás (korlátozott expozíció alapján) elég furcsa. Gyanítom, hogy ennek a fordításnak az a célja, hogy támogassa Jehova Tanúi teológiáját. Végül, az elméletem a Tetragrammatonról nem több, csupán egy elmélet. Néhány kollégám nem ért velem egyet (például Albert Pietersma). Az enyémhez hasonló elméleteket azért fontos felállítani, hogy mások megvizsgálhassák azok valószínűségét és vonatkozásait. Amíg nincsenek bebizonyítva (és az enyém még nem került bizonyításra) nem szabadna őket hitkérdések alátámasztására használni.

Üdvözlettel,

George Howard Professor

Vagyis ezekből a levelekből nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúinak nem szabadba George Howard-ra hivatkozniuk!

Minden jót!

-------------------------------

Tisztelt 13:19-es válaszoló!

Jézus nem volt mindig Isten fia:

“Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül...én leszek néki Atyja, és Ő lesz nékem Fiam?” (Zsid. 1,5.)

Vagyis a megváltási terv érdekében az egyik isteni személy az Atya szerepét öltötte magára, a másik isteni személy pedig a Fiú lett. Egyébként, ami Jézus Krisztus származását illeti, Mikeás próféciájából teljesen nyilvánvaló, amikor a Betlehemi születését jövendöli meg:

“származása eleitől fogva, öröktől fogva van”. (Mik. 5,2.)

Minden jót! ^^

A Szentháromság tanítása, azaz hogy az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek Isten mind egyenlõen és örökké az egyetlen igaz Isten, valóban nehézen érthetõ, mégis a kereszténység alapja. Annak ellenére, hogy a szkeptikusok kinevetik, mint matematikai képtelenséget, mégis a Biblia egyik alapvetõ tanítása, s egyúttal mélyen valóságos a világegyetem megértése szempontjából.

Az Ó- és az Újszövetség egyaránt tanítja Isten egységét és háromságát. Az olyan igehelyek, mint az Ézsaiás 45,18 újra meg újra azt hangsúlyozzák, hogy csak egy Isten van, aki mindent teremtett: "Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, õ, az Isten, aki a földet formálta, alkotta… Én vagyok az Úr, nincs más!". Ugyanerre egy újszövetségi példa: "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek." (Jakab 2,19).

Ezzel egyidõben az Ézsaiás 48,16 beszél Isten három személyérõl: "… Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem és lelkét adta nekem." Magától értetõdõ, hogy mindezt Isten mondja, mégis úgy fogalmaz: "az Úr (az Atya Isten) elküldött engem és lelkét (a Szentlelket) adta nekem." A Szentháromság ténye az Újszövetségben is nyilvánvaló, pl. a János 15,26-ban, ahol Jézus azt mondja: "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;" Azután ott van a bemerítési ige: "megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Máté 28,19). Egy Isten, három névvel.

Számtalan Bibliaversbõl láthatjuk, hogy Jézus, az Isten egyszülött Fia, Istennek, és az Atyával egyenlõnek vallotta magát. Például, amikor azt mondta: "Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendõ: a Mindenható." (Jelenések 1,8)

Néhány szekta helytelenül azt tanítja, hogy a Szentlélek valamilyen személytelen isteni megnyilvánulás, de a Biblia szerint valódi személy, ahogy az Atya és a Fiú is az. Jézus azt mondta: "amikor azonban eljön õ, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendõ dolgokat is kijelenti nektek." (János 16,13).

Tehát a Biblia Szentháromságról szóló tanítása a következõ képpen foglalható össze: Isten egy hármas egység. Isten minden személye egyenlõen és örökké Isten. Mindegyik szükséges és különálló, mégis egy. A három személy logikus és ok-okozati sorrendben fordul elõ. Az Atya láthatatlan, minden létezõnek mindenütt jelenlevõ Forrása, aki a Fiúban és a Fiú által lett láthatóvá, a Szentlélekben és a Szentlélek által tapasztalható meg. A Fiú az Atyától származik, a Szentlélek pedig a Fiútól. A világ teremtése esetében az Atya volt a mögötte lévõ Gondolat, a Fiú volt az Ige, mely életre hívta, a Szentlélek pedig a Tett, ami valósággá tette. A Fiúban, az Úr Jézus Krisztusban “látjuk” Istent és megváltását, azután megtapasztaljuk ennek valóságát a hit által, a Szentlélek bennünk való jelenléte által.

Ezek az összefüggések valóságosak és mélyen bele vannak építve az ember természetébe, annak ellenére, hogy elsõre talán meglepõnek tûnnek, némelyek számára pedig teljesen felfoghatatlanok. Az ember mindig is érezte: igaz az, hogy Isten ott van mindenben, mint minden dolog alapja, de a panteizmus és az ebbõl fakadó természetimádat elferdítette ezt az ösztönös érzést. Az ember mindig is szerette volna “látni” Istent a tapasztalatain és értelmén keresztül, de a vágy, hogy Isten felfedje magát, többistenhitté és bálványimádássá torzult. Ilyenformán az ember folyamatosan “maketteket” gyártott Istenrõl, néha bálványképek, néha egész filozófiai rendszerek formájában, amik mind a láthatatlan valóságot voltak hivatottak megjeleníteni. Mindig tudatában voltunk annak is, hogy valahogy közösségben kell lennünk a Teremtõnkkel, és szerettük volna “belül” megtapasztalni az õ jelenlétét. Ösztönösen ráéreztünk a Szentlélekre. Ez a ráérzés viszont miszticizmusba, fanatizmusba, néha pedig spiritizmusba és démonizmusba fordult. Kétségtelen, hogy Isten hármas egysége bele van vésve az ember természetébe, de sokszor eltorzul, és Isten helyébe hamis istenek lépnek.

Az Ige Krisztust Istennel egyenlőnek, az isteni teljességet birtokló személynek mondja

Jézus Isten formájában volt, sőt Istennel egyenlő: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő” (Fil. 2.5-6) Az Atya egyszülöttje, ő tette egyenlővé, de akkor is egyenlő. „mert Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol. 2.9).

Krisztus az Ige, aki Istennél volt, sőt ő maga volt az Isten. Ő jött el közénk, róla tett bizonyságot János apostol. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján. 1.1-3) „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Ján. 1.14-15) Jézus volt az, akiről János bizonyságot tett, tehát a többi szövegrésznek is róla kell szólnia: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge”. A kijelentés világos. Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus: egyszerre benne, de egyszerre külön is, amit valóban nehéz emberi logikával felfogni, de a Biblia kijelenti.

Az Újszövetség Krisztust egyértelműen Istenként állítja elénk. Olyan nevekkel illeti Jézust, amelyek csak Istennek járnak. Például, Jézust Istennek nevezik ebben a kifejezésben: „Várjuk reményünk boldog beteljesülését; a nagy Istennek és Üdvözitőnknek; Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét" (Tit 2.13; vö. Jn I,1; Zsid 1,8; Róm 9,5; I Jn 5,20-21). Róm. 9.5-ben Pál, miután a zsidó népről beszél, ezt mondja: "akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."

A Fiú „született”

Van-e minőségi különbség az Atya mint Isten és a Fiú isteni tulajdonságai között? A Fiú inkább a teremtményekhez áll-e közelebb, mivel az Atya valamikor „szülte” őt?.

Az Írás valóban szól arról, hogy Jézus "minden teremtmény előtt született" (Kol 1,15) továbbá, arról, hogy az "Atya adta meg néki", hogy "élete legyen önmagában" (Ján 5,26), és az is igaz, hogy amikor együtt szól az Atyáról és a Fiúról, sokszor nevezi Istennek az Atyát Jézushoz képest (pl. Ján 20,17; stb.) Tény, hogy Jézus az Atyától származik, az Atya elsőszülöttje. Ám ennél többet nem mond a Biblia erről, nem részletezi, csak kijelenti ezt, nyilván azért, mert ez a fogalom áll a legközelebb ahhoz, amit Isten ki akart fejezni. Több tanrendszerben is megjelenik az az elképzelés, hogy Jézus valamikor „született”, tehát nem örökkévaló. A mennyei születés egyszeri megvalósulásáról semmit nem tudunk, mindössze annyit, hogy különbözik a teremtményi léttől, és azt sem tudjuk, hogy ez időben jelent-e különbséget az Atya örökkévaló létéhez képest, ám valószínűbbnek, hogy ez kívül esik az idő fogalmán. A teremtett lény létének kezdete egy adott időpillanattól kezdődik, a földi születés szintén, a mennyei születés teljes megértéséhez a földi analógia kevés lehet. Már „kezdetben” a Fiú az Atyánál volt (János 1. fejezet, Mik. 5.2)

Az Írás kijelenti, hogy Jézus "örök időktől fogva felkenetett" (Péld 8,23), továbbá, hogy a megváltás terve (és vele együtt értelemszerűen Krisztus áldozata is) "örök időktől fogva" elhatározott volt (Róm 16,25-26), félreérthetetlenül azonosítja Jézust Jahve-val, az örök Vagyok-kal (Ján 8,58; vö.: 2Móz 3,13-14), és egyáltalán nem habozik az örök és örökkévaló jelzőt kapcsolni Jézus nevéhez. Néhány példa:

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!" (Ésa 9,6-7)

"De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5,2) "Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök, tökéletes Fiút" (Zsid 7,28).

Neveztetik Jézus "nagy Istennek" is, és "mindenekfelett örökké áldandó Istennek" is: "Várván ama boldog reménységet, és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését." (Tit 2,13) "Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten." (Róm 9,5) Azt is mondja az Ige, hogy az Emberfiává lett Isten Fiában is "az Istenség teljessége" lakozott (Kol 2,9), továbbá, hogy ő "Istennel egyenlő" (Fil 2,6)

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben is Istennek nevezi Pál Jézust: "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának" (Csel 20,28).

Az Ige egyenrangúnak jelenti ki Jézust az Atyával. A szakadék nem az Atya és Krisztus között van, hanem a született Fiú és a teremtett lények (angyalok, emberek) között. Ezért „imádják őt az Istennek minden angyalai” (Zsid. 1.6). Noha Fiú, élete van önmagában. Nem teremtett, hanem önmagában való élet. Itt az egyenlőségen van a hangsúly. „Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában” (Ján. 5.26). Ugyanaz a tisztelet illeti meg Jézust mint az Atyát, ami csak egyenrangúak között lehetséges. „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.” (Ján. 5.22-23) Ehhez képest részletkérdés, hogy a Fiú született. Az Atya nem alkotta, nem teremtette, hanem szülte őt. Mivel ő valahogyan az AtyáBÓL származik, ezért „akit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1.3)

Krisztus a teremtő és fenntartó isteni személy

János apostol ezt mondja evangéliuma bevezetésében: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján. 1.1-3) „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Ján. 1.14-15) János apostol szerint Jézus tehát nem más, mint a Teremtő Isten, aki által lett a világ. Pál apostol szintén ezt állítja Jézusról: 1 Kor. 8.6: "Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, ki által van a mindenség, mi is ő általa."

Krisztus „képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség” (Kol. 1.15-19)

Jézusról szól ez az ige is: „akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1.3) Jézus az Atya képmása, aki teremtette és folyamatosan fenntartja a világot – Jézusnak ne lenne mindenható hatalma? Mit nevezhetünk a mindenható hatalomnak, ha nem ezt?

Krisztus mint mindenható

Jézussal kapcsolatban használja az Ige szó szerint is a „mindenható” kifejezést is, Jel. 1.7-8-ban, ahol nyilvánvalóan Jézusról van szó.: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.”

A 6-7. versben egyértelműen Jézusról van szó: „És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.”

Azután beszél valaki (semmi nem indokolja az alany váltását, mivel semmiféle utalás nincs rá, hogy más beszélne) Jel. 1.8: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.”

Aztán a 10-11. versben János írja: „és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.”

Itt hall tehát egy hangot aki újra elmondja hogy ő „az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó”, amely személy már a korábbi bemutatkozásában azt is elmondta, hogy ő a mindenható. János pedig kit lát, ki beszél? (12-13. vers) Nem más, mint Jézus, az Emberfia. „Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.” A szöveg egyértelműen tanúsítja, hogy Jézus az Alfa és az Ómega, a Mindenható. Tény, hogy a 11. versben levő ismétlés nem minden szövegváltozatban szerepel, de egyrészt nem változik az alany, másrészt pedig vannak a második század elejéről származó szövegeken alapuló Bibliák, amelyek tartalmazzák a kérdéses megjelölést ezt. A szíriai egyház Bibliáját, a Peshitát Kr. u. 150 körül fordították a görög Vulgatából szíriai nyelvre. Ez a görög szöveg volt általánosan elfogadott. Ugyancsak a második század elejére nyúlik vissza a Valdens egyház szövegének eredete, és mindkettőben szerepel a megismételt rész.

Az imádás kérdése

A Biblia beszél arról, hogy az angyalok, akik magasabb rendű teremtmények nálunk, imádják Jézus Krisztust. Zsid. 1.6- így szól: „Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai”. Az itt szereplő görög szó egyaránt jelent imádást és tiszteletet. Jézus amikor az Atya imádásáról szólt, ugynezt a szót használta. Ha tehát az angyaloknak imádniuk kell a Fiút, nem lehet probléma, ha az emberek imádják a Fiút, sőt maga Jézus jelentette ki: „Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.” (Ján. 5.23) Igen hangsúlyos az „úgy tisztelje mint az Atyát” kifejezés. Mely ember vagy angyal merné kimondani, hogy ugyanaz a tisztelet illeti meg őt, mint az Atyát? Akit ugyanúgy kell tisztelni, annak ugyanolyannak, egyenrangúnak kell lennie.

„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2:9-11)

Meg kérném a "tanúkat",hogy a fenti írásokon elgondolkodjanak.

üdv:Briston