Az eredeti görög kézíratokban hányszor olvasható a JHWH, és az UF ban hányszor a JEHOVA?

Vidiripi

"Szerintem igazságtalan lenne, ha neki nem lenne személyes neve..."

Van neki neve. De az hogy hogyan kell kiejteni az nem maradt fenn. Csak annyi maradt ránk hogy JHVH. A Jahve formát tartják pontosabnak a hozzáértők de hazánkban a Jehova alakja terjedt el. S Károli is így fordította.

Viszont azt tudjuk hogy mennyei Atyának bátran szólíthatjuk. (Máté 6:9)

S azt is tudjuk hogy csak őt szólíthatjuk így. (Máté 23:9)

Ha van időd és kedved akkor nézd meg hogy melyek azok az igék amelyekben szerepel a "mennyei Atya" kifejezés.

1.) Egyáltalán nem a név nevesítése, hangzástana a fontos, hanem, hogy kit takar a név. Ma ezt nehezen értjük, mert nálunk Dávidok, Illések, és Péterek vannak, nem pedig „szeretettek” (Dávidok), „JHWH az én Istenem”-ek (Illés), „kősziklák” (Péterek).

2.) Istennek sok neve van: Úr, Örökkévaló, Hatalmas, Igazságos, JHWH... Az Ókorban a nevek tulajdonságot hordoztak, és úgy utaltak a név alatt futó személyre. A tetragrammaton is hordoz tulajdonságot, még akkor is, ha ősisége miatt (nem változott ősi héber) nehezebb rájönni a gyök-re és a jelentésére, de nagy valószínűséggel a hájá létigéből származik, ami azt jelenti: „ő a létező, vagy a lét”. Tehát a „JHWH” kifejezi Istent. Ő az örökkévaló, és maga az élet. Az „Úr”, is kifejezi Istent. Ő a mindenható. Az „Igazságos” is kifejezi Istent. Ő a csalhatatlan, az abszolút igazság…stb.

3.) Istennek van neve, az lényegesebb, mint maga a név hangzástana. Első sorban azt jelenti, hogy Isten nem egy elvont fogalom, megközelíthetetlen valami, hanem személy, kapcsolatra lehet vele lépni.

4.) A nevesítés nem olyan lényeges, mint, hogy tudd ki ő, és az akaratát kövesd.

Pl/a 5Móz. 18,20 "Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki… az a próféta haljon meg!" -Tehát hiába ismered, és használhatod, sőt hangsúlyt tehetsz a JHWH névre (hangtanilag), ugyan úgy lehetsz álpróféta, megtévesztő.

Pl/b Jn. 14,14 "ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem." Senki nem gondolhatja, hogy ha JHWH-t (Vagy Krisztus nevet) beleteszem az imádságomban, akkor az megvalósul. Itt azt jelenti "az én nevem" - én akaratommal megegyezik. Fontosabb JHWH akarata, mint maga a JHWH használata.

5.) A zsidók nem használták a JHWH-t hanem „babonásan” kerülték, mint, ha mágikus szó lenne. 2Móz. 20,7

„Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!” –parancsolat miatt. A dekalógus igéje támogatja a név kimondását, csak a hiába való kimondását tiltja. Ne essünk abba a hibába, hogy mágikusan kerüljük JHWH nevet, mint ahogy a zsidók tették, de ne essünk abba a hibába sem, hogy mágikusan használjuk JHWH nevet, mint, ha ettől jobban magunkévá tudhatnánk, vagy jobban megismerhetnénk az Istent a JHWH kizárólagos hangos kimondásával, alkalmazásával.

5.) Keresztyének sosem titkolták a JHWH név létezését. Én gyermekkoromban már tudtam, hogy Isten neve, Jehova. Azt is tudjuk, hogy valószínűbb a Jahve hangtani alak, mint a Jehova. JHWH alá Punktuált AdOnAj -Jahova-Jehova félreértéséből ered a Jehova hangzás, ugyan is a JHWH alá direkt adonájt punktuáltak az ortodox zsidó maszoréták, hogy olvasás közben még véletlenül se ejtsék ki a JHWH-t, így helyette adonajt ejtettek ki.

6.) Újszövetségi eredeti kézirat nem maradt fent, ám a legkorábbról fennmaradt görög kézirattöredékekben sem szerepel a tetragrammaton, mint ahogy a későbbiekben sem, így tehát ha úgy is lenne, ahogy a Jehova tanúi állítanák, hogy az Újszövetségben 237x volt benne a JHWH, nem tudnánk megállapítani, hogy melyik az a 237, hiszen a ho theos vagy a kürios kifejezések sokkal többször szerepelnek. Az UF tehát „ihletés szerűen” eldöntötte, hogy melyik 237 helyre rakja bele a JHWH-t, ami pedig már hozzátétel a Bibliához, ami pedig súlyos vétek…