Van olyan ateista, aki szereti, illetve élvezi az életet?

Szerintem a többségük, hiszen egyrészt elfogadják, hogy utána vége, és addig kell jól élni, amíg lehet, másrészt nem rettegnek valami kitalált helytől ahová akkor jutnak, ha nem felelnek meg valami morális kódnak (nevezzük ezt a helyet bárhogyan, attól függően melyik vallást vesszük alapul).

Ezzel szemben a hívők meg vannak kötve a szabályok által, és a szívást azzal indokolják, hogy majd a túlvilágon megjutalmazzák őket.

Kérdezném tehát, hogy van olyan hívő, aki élvezi az életet? :)

Miért ne lenne? :O

Ugyanúgy, ahogy hívők is vannak.

Miért ne lenne???? Nem értem.

Én sem vagyok hívő, de tök jól érzem magam a világban, élvezem az életem, a munkám, a gyerekeim, a szép tájakat, a pihenést, a szórakozást. Mégis mit kellene csinálnom?