Miért olyan sok manapság az ateista? És miért olyan sok a vallási fanatikus?

Szerintem sohasem volt több vallásos vagy ateista, mint most. 100 éve is ugyanúgy volt 30-40% ateista, mint most, csak éppen vasárnap ők is misére jártak, mert akkor az illett, és leszólták azt, aki ateista volt. Ma vallásszabadság van, és mindenki szabadon hirdetheti a hitét, így az ateisták is a saját hitüket ugyanúgy tukmálhatják másokra, mint a jehovisták vagy a mormonok. Nincs ezzel semmi baj, jobb, mintha valamelyik hit kötelező lenne, mert abból mindig csak képmutatás lesz.

"miért jelentik ki olyan sokan, hogy nincs Isten és aki hisz benne az hülye"

Van egy kevés viszketeg ateista, aki arra építi az önbecsülését, hogy ő hűderacionális, mert nem olyan hülye, mint a vallásosok. Szeret a többi fanatikus ateistával beszélgetni, amikor is megbeszélik egymás között, hogy mennyire okosak ők a vallásosokhoz képest. Biztos jól érzik magukat. vannak fanatikus hívők is, csak nekik nem az a mániájuk, hogy rajtuk kívül mindenki buta, hanem az pl., hogy rajtuk kívül mindenki gonosz és a pokolra jut. Alkati kérdés, hogy valakinek szüksége van-e mások leszólására, arroganciára, nagyképűsködésre a jó közérzethez.

Én ateista vagyok. Soha nem hittem semmilyen vallásban, mivel semelyik sem bizonyítható. Márpedig én csak abban tudok hinni, ami bizonyítható. Én pedig bizonyítani tudom, hogy az ember halandó, teste az enyészeté lesz idővel. A lélek pedig szerintem nem létezik. Az érzelmeket és érzéseket az agyban lejátszódó biokémia folyamatok állítják elő. Ha nem így lenne, akkor az agyilag sérült emberek érzelmi világa sokszor teljesen más, mint a "normális" embereké? Csak hogy egy példát mondjak.

A lélekről (meg úgy általában a vallásokról) írtam egy megjegyzést egy másik fórumon pár hónapja. Ezt:

"A lélek - mindegy milyen néven illetve - létezésének kérdése gyakorlatilag egyidős az emberi öntudattal. Az ember ugyanis gondolkozik, felismer dolgokat és ebből logikus és nem feltétlen ösztönös következtetést von le. Így tudja/tudta azt is, hogy halandó lény, sőt szinte mindig tudta a várható életkorát is (középkorban mondjuk jó esetben 40-50 év). Ezzel párhuzamosan az ember szépen lassan mindent megtanult uralni legyőzni maga körül. Házat épített az eső ellen, fegyvert készített a ragadozók ellen, uralma alá vonta (háziasította) a számára hasznos állatokat, növényeket, és így tovább. Egy dolgot azonban soha nem tudott és meggyőződésem, hogy emberi mivolta megtartása mellett soha nem is fog tudni legyőzni. Ez pedig a halál. Az orvostudomány fejlődése a középkorhoz képest gyakorlatilag megduplázta a várható életkort, de az alapszabályt nem változtatta meg: aki megszületik, az előbb-utóbb meg is hal. Erre a "problémára" a tudomány nem tud megoldást adni.

De a vallás - gyakorlatilag mindegy melyik - igen. Mert minden vallás alapja a halál utáni lét, nem tudok egy olyan vallásról sem, amelyik egyáltalán nem foglalkozna a halál utáni élet kérdésével. Bár hallatlan nagyképűség lenne részemről, ha kijelenteném, hogy minden vallást kívülről-belülről ismerek, ami csak a Földön létezik, ennek ellenére komolyan meglepne, ha lenne olyan, amelyik ezzel a kérdéssel ne foglalkozna. Elvégre minden vallás/babona/hiedelem életre hívója a magyarázat/megoldás utáni igény. És mindközül a legfontosabb "rejtély" a történelem minden idejében a halálé.

Az ember fél tőle és jórészt képtelen elfogadni, hogy egyszer vége lesz mindennek. Az életnek is. És pontosan ez a félelem hívta életre a vallásokat is. A legtöbb pedig úgy válaszolt, hogy a halál nem végleges. hogy az ember tovább él utána is. Igen ám, csak az ember tudja, hogy a test elpusztul egy - meglehetősen rövid - idővel a halál után. A magyarázat pedig szinte minden vallásban: az ember nem puszta test. Van benne még valami érzékelhetetlen, megfoghatatlan, misztikus valami, ami őrzi az adott személy öntudatát, jellemét és halál után tovább él. Vagy a túlvilágon vagy másik testben. Ez a lélek. Egy elvont, érinthetetlen és üres fogalom. Ahogy az ember öregszik, úgy kezd egyre inkább hinni a létezésében. Öregkorára a legmegrögzöttebb ateistában is felmerül a "Mi van, ha mégis..?" kérdés, akkor is, ha még magának sem ismeri ezt be. Mert a félelem egyetlen gyógyszere a remény, akármilyen illékony és törékeny is néha. Ez a halovány remény, ez a lélek."

A fentiek megmagyarázzák miért vagyok ateista. Sokszor akarok hinni egy felső hatalom létezésében, de nem tudok egyszerűen. A tudatom visszautasítja.

Ennek ellenére nincs problémám a vallásos emberekkel sem. Soha nem is volt. Néha még irigylem is őket.

Viszont, ha valaki fanatikusként hisz egy vallásban vagy épp feltett szándéka, hogy megtérítsem, na azt rövid úton melegebb éghajlatra zavarom, nem éppen úri modorban.

F/20

Legyen az ember bármilyen vallási/politikai/egyéb nézetű, a másik tolerálása, tisztelete alapvető (kellene, hogy legyen). Nem azért, mert az illemkönyvek ezt írják, hanem mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy elméleti viták nem torkoljanak ostoba és értelmetlen harcba (legyen szó több ezer fős ütközetekről vagy bunyóról a hát mögött).

Én nem akarlak meggyőzni (mindenkinek szíve joga azt hinni, amit akar, amíg másoknak nem árt ezzel). Csak megindokoltam, a magam álláspontját, hogy miért vagyok ateista.

F/20

1. azért látják az emberek fekete-fehéren a kérdést, mert a van isten-nincs isten között nincs átmenet :)

2. azért pocskondiázza sok ember a másikat (bármilyen témában), mert az sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint leülni és belegondolni, hogy lehet, hogy a másiknak igaza van.

Persze talán pont a vallás-téma az, ahol elég nehéz leülni és végiggondolni a másik nézőpontját, mivel ez nem meggyőződés, hanem hit kérdése. Lehetnek különböző "bizonyítások", de valójában egyik sem állja meg tökéletesen a helyét. Valamelyik válaszoló le is írta a dolgot, régen az ilyeneket kígyóként ábrázolták, ami a saját farkába harap. Nincs egyértelmű megoldás, nincs belőle kiút.

(Azért elmondanám az én elméletemet, hátha érdekes:

abban mindenki egyetért, hogy vannak emberi ésszel megmagyarázhatatlan dolgok. Például megérzed, ha meghal, akit szerettél. Akik Istenben hisznek, azok az ilyen dolgokat vele magyarázzák. Namármost ha visszamegyünk az időben néhány száz évet, ott ugyanez volt a helyzet, voltak dolgok, amire nem volt magyarázat. Például az égitestek működése. Ezeknek a dolgoknak a száma a tudomány fejlődésével folyamatosan csökkent. A tudomány ma is fejlődik, így a csökkenés folytatódik. Előbb-utóbb az ismeretlen eltűnik.

Hozzá kell tennem, hogy ez az elmélet sem állja meg a helyét, mert az ugyan biztos, hogy az ismeretlen jelenségek száma közelít a nullához, de azt semmi nem támasztja alá, hogy el is éri. Innentől viszont azt kell gondoljam, hogy mind a teizmus, mind az ateizmus hit kérdése. Ami megint ellentmondáshoz vezet, de inkább nem kezdem el kifejteni, mert attól tartok, ennek a gondolatmenetnek sose lesz vége :) )

"elmondanám az én elméletemet... vannak emberi ésszel megmagyarázhatatlan dolgok. ... Namármost ha visszamegyünk az időben néhány száz évet, ott ugyanez volt a helyzet, voltak dolgok, amire nem volt magyarázat. Például az égitestek működése. Ezeknek a dolgoknak a száma a tudomány fejlődésével folyamatosan csökkent. ...Előbb-utóbb az ismeretlen eltűnik."

Ez az egyik standard "érvelés" az ateisták hagyományos érvkészletéből (elolvasható csillió weboldalon). Úgy hívják, hogy God of the gaps, és a vallás lényegének totális félreértésén alapul ugyan, de egyesek úgy érzik, nagyon intelligensnek tűnnek tőle, ha előadják :)))

00.04:

Most őszintén,Te azt látod,hogy a tudomány fejlődésével,egyre több "titok"oldódik meg?

Mert én meg azt látom,hogy ahogy fejlődik a tudomány,egyre több a kérdőjel.Mondjuk ez szerintem nem vallásfüggő.Én nem értem,ezt hogy lehet "belekeverni"a vallás(okba),de lehet én vagyok kevés hozzá..

Gondolj arra,amikor "meglett" az atom(mit is jelent a neve?)aztán kiderült,hogy még,még még van valami ott,ahol elvileg nem is...és azóta mennyi minden derült ki.És milyen végtelen még a sora azoknak,amit nem ismerünk.

Egyébként mindenki hisz.-ezt most egy nálamnál jóval okosabbtól loptam.Te például abban hiszel,hogy majd megtalálják mindenre a bizonyítékot és akkor minden bebizonyosodik.Ez is egyfajta messiás-várás.

Innentől fogva nézzük azt,hogy te is hiszel,meg én is.Hogy melyikünknek van igaza?Ezt nem tudhatjuk.Igazából se a te se az én hitem nem árt senkinek,egymásnak se ártunk vele.Egészen addig,míg szívlapáttal fejbe nem ütögetlek,hogy miért nem azt hiszed,amit én.Most akkor rám fogsz haragudni,a szívlapátra,vagy a hitemre?Ha felismernénk,hogy igazából ki vagy mi az ami bántott minket,akkor kevesebbet általánosítanánk,mert akkor nem minden ateista hülye,hanemcsak a Pistike,aki mindig megver,ha megyek haza miséről.Persze nehéz az embereknek a vélt,vagy igaz sérelmeiken felülkerekedni,pedig ez okozza a mindenféle fanatizmusokat.Persze,azt se ártana megtanulni,mi az a fanatizmus.Ne úgy működjön,ha én csinálom akkor rendben van,ha a másik,akkor az elmebeteg...

Aztán mekkora különbség van az között,hogy ki hogy látja a hitet is.Írta valaki,hogy a félelem sok "ateistát"a vallás felé terel.

Én például el se tudom képzelni,hogy a félelem lenne a hitem alapja.De lehet, más meg így érzi.Neki van igaza,vagy nekem?Én így érzem,nekem így jó.Valószínűleg botorság lenne megpróbálnom neki elmagyarázni,hogy én hogy érzek,mert az az én érzésem.Úgyanúgy nem tudok"más "helyett érezni,azt amit ő érez.Végülis különbözőek vagyunk...

Ha jól belegondolok,akkor a mai világ az pontosan,amiben a józan ész számításai szerint, el kellett volna tünni azoknak a villongásoknak,ami vallási,nemzeti hovatartozás stb..miatt van.Hiszen mindannyian jártunk iskolába,mind tanultuk,hogy szabadság van.Csak valahogy élni nem tudunk vele.Lehet nem nőttünk fel még hozzá.