Hol található a Bibliában olyan, hogy a sátán fellázadt Isten ellen?

A sátán szó jelentése ellenség. De ez nem feltétlenül Isten ellenségét is takarja, csupán a miénket. Jób könyvének elejéből nekem az derül ki, mintha Isten a sátánt eszközként kezelné, mintha megadná neki, amit akar egy kereten belül. A párbeszédből egy részlet:

11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!

12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.

Oké, a sátán kételkedett Jób hite ellen, be is foghatta volna a száját. De Jób könyvének elején elég "szoros" összhangot vélek felfedezni. Nem, nem sátánt védem, hiszen a Biblia egyéb szövegéből természetesen körvonalazódik, hogy Ő nem Isten tökéletes szolgájaként tetszeleg, de ez is inkább következtetés. Nézd meg, sátán azért kísértette meg az első emberpárt, mert megmutatta, hogy megkísérthető, és bűnbe eshetnek. De ez sátán "munkája" nélkül kiderült volna? Vagy másként nézve a fa nélkül, és a parancs nélkül kiderült volna sátán szándéka?

Miért nem érte támadás az ördögöt, miért nem merte?

Júd 1,9 Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

Minden filozófia nélkül az alapvető problémám, hogy hol van az a tanítás megalapozva a Biblia szavával, hogy sátán fellázadt volna Isten ellen?

Mivel tanítják, ezért joggal várhatnám el, hogy ezt a tanítást ne csak emberi következtetés okán, hanem írott módon is alátámasszák, hiszen:

IIPéter 1, 20. Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.