Erre milyen értelmezést adtok?

Na jó, kedves kérdező, akkor bizonyítsunk! Te ezt kérdezed:

"És honnan tudod, hogy az ÚV fordítás helyes? Talán ismered az eredeti "Bibliát", esetleg szakértője vagy a görög, arám, és héber nyelveknek??"

Onnan tudom, hogy egy-egy ilyen vers, melynek értelmezése, vagy nyelvtana eltér a mainstream-től (persze így is sok más fordító adja vissza hasonlóképpen, mint az ÚV.), összhangban van a szűkebb szövegkörnyezettel, vagy a teljes Írással, ellentétben a tiétekkel, de ezt már leírtam. A nyelvtudósokra, mint végső, döntő tekintélyre azért butaság hivatkozni, mert éppen te állapítottad meg, hogy nem csak a teológusoké lehet a pontos és következetes értelmezés. Segítséget és támpontot kereshetünk náluk, de végső soron személy szerint NEKÜNK kell megismerni és MEGLÁTNI AZ IGAZSÁGOT, ezt nem teheti meg helyettünk egyetlen nyelvész és teológus sem.

(Közbeszúrnám, hogy azokra a konkrét ellentmondásokra, melyeket a versed hamis értelmezése gerjesztett, nem is válaszoltál.)

Kedves kérdező, a kiírt kérdésedre is van természetesen pontos válasz, melyben segítségül hívtam olyan szakemberek tekintélyét, akik nem értenek egyet az általad képviselt értelmezéssel. Miért? Azért, mert - ahogy már ezt is írtam - ez is vitatott vers a sok közül. Természetesen nem a Biblia szavahihetősége a probléma, hanem annak ideológiailag elfogult értelmezése, ebből kifolyólag néhányszor téves fordítása.

Az 1János 5:20-as versére a háromság támogatói gyakran ráhúznak egy kizárólagos nyelvtani szabályt, melyet nem nehéz cáfolni.

Ezt írta le Katy Weaver fent: "A Háromság tanának támogatói azt állítják, hogy az 'ez' mutató névmás (hou′tosz) a legközelebbi főnévre, Jézus Krisztusra utal vissza. Szerintük Jézus 'az igaz Isten és az örök élet'."

Ennek az állítólagos szabálynak sok más vers mond ugyanis ellent.

A hou′tosz, melyet általában az „ez” névmással adnak vissza, gyakran nem a közvetlenül előtte álló mondatrész logikai alanyára utal vissza. A 2János 7-ben pl. ugyanaz az apostol, aki az első levelet írta, így fogalmazott: "sok ámító ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják Jézus Krisztus testben való eljövetelét. Ez (hou′tosz) az ámító és az antikrisztus." Itt a névmás nem utalhat a legközelebbi logikai alanyra, Jézusra. Az 'ez' egyértelműen azokra utal, akik megtagadták Jézust. Ők alkotják együttesen ’az ámítót és az antikrisztust’.

Látod? Kapásból ugyanaz az író felrúgta ezt az állítólagos nyelvtani szabályt. Az evangéliumában János apostol ezt írta: "András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották, amit János mondott, és követték Jézust. Ez (hou′tosz) először a saját testvérével, Simonnal találkozott" (János 1:40, 41). Nyilvánvaló, hogy az 'ez' nem a legutolsó személyre utal, akiről a vers említést tesz, hanem Andrásra. Az 1János 2:22-ben az apostol hasonlóképpen használja ugyanezt a névmást. És még sorolhatnánk a példákat.

Lukács is így használja a hou′toszt, ahogyan azt a Cselekedetek 4:10, 11-ben láthatjuk: "a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti oszlopra feszítettetek, de akit az Isten feltámasztott a halottak közül, őáltala áll itt előttetek épségben ez az ember. Ez (hou′tosz) az »a kő, amelyet ti, építők, semmibe vettetek, amely a szeglet fejévé lett«." Az 'ez' névmás egyértelműen nem a meggyógyított férfira utal, noha róla van szó közvetlenül a hou′tosz előtt. Kétségtelen, hogy a 11. versben az 'ez' a názáreti Jézus Krisztusra utal. Ő az "alapszegletkő", melyre a keresztény gyülekezet épül (Efézus 2:20; 1Péter 2:4–8).

Tehát elmondható, hogy az 1János 5:20-as versében az értelmezést megint csak az ÖRÖK SZABÁLYNAK kellene megadnia, a szövegkörnyezetnek, és a teljes bibliai összhangnak. Akkor egyesek miért nem engedik, hogy Isten szelleme vezesse őket ebben, miért erőszakolnak erre a versre egy rossz és ellentmondásos értelmezést, olyant, melynek Jézus és a Bibliaírók is ellentmondtak?!

Látom, te belekevertél más szövegeket is, mint a János 10:30. Erről később, most a lényeget összefoglalnám:

Ahogy János apostol írta, Jehova, Jézus Krisztus Atyja ’az igaz’. Ő az egyedüli igaz Isten, a Mindenható és Teremtő. Pál apostol ezt a bizonyságot tette: "számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden" (1Korintusz 8:6; Ézsaiás 42:8). Azért is Jehova ’az igaz’, akiről az 1János 5:20 beszél, mert ő az igazság Forrása. A zsoltáríró azt írta Jehováról, hogy Ő az "igazságnak Istene", mert Ő minden cselekedetében hűséges, és nem hazudhat (Zsoltárok 31:5; 2Mózes 34:6; Titusz 1:2). Égi Atyjára utalva a Fiú kijelentette: "a te szavad igazság." Saját tanításairól pedig ezt mondta: "Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem" (János 7:16; 17:17).

"Az örök élet" is Jehova. Ő az élet Forrása, aki ki nem érdemelt ajándékként adja azt Krisztuson keresztül (Zsoltárok 36:9; Róma 6:23). Figyelemre méltó Pál apostolnak az a kijelentése, hogy Isten a "megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt" (Héberek 11:6). Isten azzal jutalmazta meg a Fiát, hogy feltámasztotta a halottak közül, és Ő, az Atya örök élettel fogja megjutalmazni azokat, akik teljes szívvel szolgálják Őt (Cselekedetek 26:23; 2Korintusz 1:9).

Milyen végkövetkeztetést vonhatunk le? Azt, hogy egyedül Jehova "az igaz Isten és az örök élet", senki más. Csakis Ő méltó a teremtményei kizárólagos imádatára (Jelenések 4:11).

(Kérlek keresd ki az összes verset a SAJÁT bibliádból!)

A János 17:21, 22 versben Jézus azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványai "mindannyian egyek legyenek, úgy ahogyan te Atyám, egységben vagy velem, és én veled, hogy ők is egységben legyenek velünk,... hogy egyek legyenek, mint ahogy mi egyek vagyunk". Vajon Jézus azért imádkozott, hogy az összes tanítványa mind egyetlen istenséggé legyenek? Nem! Jézus félreérthetetlenül azért imádkozott, hogy egységben legyenek egyazon gondolatmenetben és szándékban, mint ahogyan ő és az Atyja egyek voltak. (Lásd még 1Korinthus 1:10.)

Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: "Én plántáltam, Apollós öntözött... A plántáló pedig és az öntöző egy." Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy misztikus istenség részei lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt 'egy' (hen) szó semlegesnemű, szó szerint 'egy (dolog)', ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja a János 10:30-ban az Atyjával való kapcsolatának leírására. Ugyanezt a szót használta a János 17:21, 22-ben is. Így amikor az 'egy' (hen) szót használta ezekben az esetekben, akkor szándékbeli és gondolatbeli egységről beszélt.

Tehát a Biblia itt is képes magyarázni önmagát, nem kell idegen filozófia hozzá, mely bálványimádóvá teszi azt, aki benne hisz!

Ha nem hiszed, hogy ez a magyarázat, akkor Jézusnak nem hiszel. :-)

A János 10:30. vers után következő versek szövegösszefüggéséből erőteljesen látszik, hogy Jézus nem amellett érvelt, hogy ő Istennel "egyenlő". Azt kérdezte a zsidóktól, akik tévesen erre a következtetésre jutottak és akik ezért meg akarták őt kövezni: "Miért vádoltok engem káromlással azért, mert én, akit az Atya megszentelt és akit elküldött a világba, azt mondtam magamról, hogy ’az Isten Fia vagyok’?" (János 10:31–36, NE). Nem, Jézus nem állította magáról, hogy ő Fiú Isten, csak azt, hogy az Isten Fia.

Ezt csak a háromság támogatói állítják - a hamisan vádoló zsidókhoz hasonlóan. Mint ahogy te is ezt írod:

"ebben a részben a zsidók megértették, hogy Jézus Istenné tette magát, de Jézus nem azt válaszolta, hogy nem én nem vagyok Isten. Szóval akkor mégis Isten."

A zsidó nem "megértették", hanem "VÁDOLTÁK", ahogy Jézus fogalmazott, vagy tán ebben sem hiszel Jézusnak??? Jézus valóban nem azt válaszolta szó szerint, hogy nem Ő az Isten, de alapvetően ugyanazt mondta: "... azt mondtam magamról, hogy ’az Isten Fia vagyok’".

Tehát összefoglalva az előzményeket: Jézus konkrétan megmagyarázta, hogyan érti az Atyjával való "egységét", aki mást sző bele, az nem Jézusról beszél, hanem hamis teóriákat terjeszt. A zsidók (mindig) hamisan vádolták Jézust, nem pedig "megértették", hogy "egyenlővé teszi magát Istennel". Jézus erre hívta fel a figyelmüket, mikor kijelentette, hogy Ő csak Isten Fiának hívja magát. :-)

----

A háromság bizonyítására felhasznált másik írásszöveg a János 5:18. verse. Ez azt mondja, hogy a zsidók (miként a János 10:31–36-ban is) meg akarták ölni Jézust, mert "az Istent is Atyjának nevezte s így egyenlővé tette magát az Istennel".

De ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát az Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor tiltakozik a hamis vád ellen. "Erre a vádaskodásra Jézus így felelt: 'Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is.'"

Ezzel Jézus kimutatta a zsidóknak, hogy ő nem egyenlő Istennel, és ez okból nem cselekedhetett saját kezdeményezéséből. Vajon el tudjuk-e képzelni arról, aki egyenlő a Mindenható Istennel, hogy olyasmit mondjon, hogy ő semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből? (Vö. Dániel 4:34, 35, [4:31, 32, Károli].) Érdekes módon, mind a János 5:18, mind a 10:30. vers szövegösszefüggése azt mutatja, hogy Jézus a zsidók hamis vádaskodásával szemben védekezik, akik — miként a trinitáriusok — téves következtetéseket vontak le.

Nem kedves Kérdező. Jézus akkor még nem volt "Úr"

Mert Jehova Isten a mindenek feletti.

Jézus szerepe a későbbiekben vált lényegesé, de nem azért, mert ettől Istenné vált, hanem szerepet kapott Jehova szándékában. ettől lett ige.

Vagy is megtette azt a szívességet az emberként, hogy felhagyjon magas pozíciójával, emberi testben szülessen, mint egyenértékű Ádámmal a bűnbe esés előtt, hogy meghaljon, és az utódok számára vissza vásárolja így az örök élet lehetőségét itt a földön.

ennek megtétele után azt az ajándékot kapta Jehovától, hogy ezer esztendőre, Királyként uralkodhat a felkent testvéreivel akiket a földről vásárolt meg, és azután vissza adja a királyságot Jehovának és Ő is újra alárendeltségben lesz Isten mellett, mint kezdetekben.

A neve, vagy az élete nem lenne ismert Jehova fiának, ha Ádám nem esik bűnbe és nem lett volna szükség áldozatra ilyen mód.

Egyébként próbáld meg megérteni, hogy amikor Jehova felette ezt a kérdést, az angyalok sokasága előtt, hogy ki vállalná ezt a feladatot, akkor bármelyik hűséges angyal megtehette volna, De Jézus volt aki legelőszőr jelentkezett és ajánlotta magát.

Amikor Ábrahám feláldozni szándékozta fiát, akkor most Izsák egyenlő lenne Ábrahámmal az Atyjával, mert Ő volt az áldozat? Vagy nagyobb magasabb pozíciót töltene be ezért a tettéért?

Nem, viszont valami ajándékot biztos kapott volna, de ezzel nem lett előbb született az Atyjánál, sem egykorú, vagy egyenrangú vele.

Jézus soha nem lesz Jehovával sem egyenrangú Isten, sem egyidős, vagy olyan kiváltságban, hogy Jehova felcserélné a helyét a fiával és a Fia sem gondolta így.

ezért bár Jézusnak kell engedelmeskedni, mint Jehova kinevezett királyának, de az imádat Jehováé.

Példa:

Jehova amikor a földön Dávidot kinevezte királynak a földön a népe felett, akkor Dávid Jehovát képviselte a földön, és aki szembe szállt ezzel az Jehovával szált szembe.

De Dávid nem lett ettől sem Isten egyen rangban Jehovával, mert Őt használta fel Mint ahogy Mózes is kinevezte s aki az elrendezés ellen lázadt Jehova úgy vette, hogy ellene lázadnak.Sokan haltak meg e miatt a pusztában lásd Khóré és a fiai...

Talán így jobban érthető. Egy teremtmény soha nem lesz egyen rangba a teremtőjével, ha bizonyos hatalmat kap is "ajándékba". Mert Így a mindenható Isten létét törölnénk ki, int ha nem létezne, és a teremtményt imádnánk a Teremtő helyett.

Hidd el Jézus sem akarta, vagy mondta, gondolta így.

Katy Weaver

Kedves Kérdező! Pontosítsunk akkor megint.

(2Mózes 20:2) "Én vagyok Jehova, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgák házából."

A Héber Iratokban majdnem 7000-szer fordul elő Isten személyes, tehát általa egyetlenként kinyilatkoztatott neve. Többek között azért nagyon fontos használni a neveket a Bibliában, mert akkor nem alakulhat ki ilyen képzavar, mint nálad. Hiszen senki sem hatalmazott fel egyetlen fordítót sem arra, hogy önkényesen kitörölje a Bibliafordításából Isten nevét. Érdekes, minden más nevet meghagytak, de ma sok fordításban már a héber szövegekben sem hagyták meg a JHVH-t, vagy a mai kiejtési megfelelőjét.

Tehát nem elég az "Isten", vagy az "Úr" megszólítás önmagában, ha nem pontosítunk, hogy kiről van szó. Hiszen mit ír Pál a már sokadszor idézett vers előtt??

(1Korintusz 8:5) "Mert még ha vannak is, akiket 'isteneknek' neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok 'isten' és sok 'úr'..."

Miért van ez így? Mert az 'Isten' és az 'Úr' is csak egy cím, vagy rangjelző szó a bibliában, csakúgy, mint az 'elnök', vagy a 'király'.

Igen, tehát értelemszerűen az emberek sok Istent találtak ki maguknak, sokféleképpen imádják, szolgálják a kitalált isteneiket. De sok 'úr' is van, akit annak szólíthatunk (ha vallásos címként, ha nem), de csak EGY Mindenható Isten van, akiről a Biblia beszél. És EGY Úr van (abban az egyedülálló szerepben), aki az Ő Fia - de érdekes, neki is van neve: Jézus Krisztus. Jézus ezt a Mindenható Istent a János 17:3-ban az "egyetlen igaz Istennek" nevezte, majd elkülönítve magát is megemlítette. Ezzel az "egyedüli igaz Istennel" tehát Jézus nem lehet "egyenlő", akinek ilyenformán szintén van egy külön tulajdonneve: JHVH, azaz a legismertebb és legelterjedtebb mai kiejtés szerint Jehova.

"Vagyis Isten is Úr, Jézus is Úr. Akkor minden bizonnyal Jézus Isten."

Egyrészt a fordításod helytelenül nélkülözi Isten nevét, másrészt ugye nem azt akarod mondani, hogy minden "úrnak" szólított személy 'Isten', mert ebből a logikából ez jönne ki?!! :-)

""Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge." (János evan. 1,1"

Ezt sok más fordítás hasonló szellemben fordítja, mint az ÚV., avagy a második 'isten' kifejezést kis 'i'-vel adja vissza és ha az adott nyelv lehetővé teszi, határozatlan névelővel illeti, mint az eredetiben. Tehát "egy isten", aki NEM maga a Mindenható Isten.

Ebben az esetben is jelentőséggel bír, hogy az 'Isten' kifejezés CSAK CÍM, vagy rangjelző szó, nem tulajdonnév! Ha mindenkit a Mindenható Istennek tartanánk, akiket a Biblia Istennek nevez, elég hosszú lenne a sor és még Sátán is benne lenne a listában. Ugye ez azért kicsit zavaró lenne?! :-)

"Az első és az utolsó", megjelölést a Jelenések 1:17, 18 Jézus Krisztusra is alkalmazza. Ehhez hasonlóan az ’apostol’ megjelölést egyaránt alkalmazzák Jézus Krisztusra és egyes követőire. De vajon ez bizonyíték arra, hogy egyazon istenségről vagy egyenrangú személyekről lenne szó? (Héb 3:1).

(Ézsaiás 44:6) "Így szól Jehova, Izrael királya és Megváltója, a seregek Jehovája: »Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten."

Az Ézsaiás 44:6-ban Jehova a saját állásáról joggal jelenti ki azt, hogy ő az egyedüli mindenható Isten: "Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten." (Az Ézsaiás 44:6-ban az eredeti héber szövegben az 'első' és az 'utolsó' szavakhoz nem kapcsolódik határozott névelő, míg a Jelenések 1:17-ben, ahol Jézus önmagáról közöl leírást, az eredeti görög szövegben megtalálható a határozott névelő. Tehát a Jelenések 1:17 nyelvtanilag címre utal, az Ézsaiás 44:6 pedig Jehova istenségét írja le.)

Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: "az Első és az Utolsó", nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a Mindenhatóval, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs (Mindenható) Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

Jézus volt "az Első" olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő "az Utolsó", akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen. Ennélfogva ’élővé’ lett, aki ’örökkön-örökké él’. Halhatatlanságnak örvend. De nem volt mindig halhatatlan, mint Jehova! Ebben a vonatkozásban olyan lett, mint halhatatlan Atyja, akit a Szentírás ’élő Istennek’ nevez (Jelenések 7:2; Zsoltárok 42:2). Az emberiség összes többi tagja számára Jézus "a feltámadás és az élet" (János 11:25). Ezzel összhangban Jézus ezt mondja Jánosnak: "halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai" (Jelenések 1:18b). Jehova hatalmat adott neki a halottak feltámasztására. Ezért mondhatja Jézus, hogy nála vannak a kulcsok, amelyekkel megnyitja a kapukat azok számára, akiket a halál és a hádesz (sírgödör) fogva tart. (Vesd össze: Máté 16:18.)