Miért kellene istenfélelemben élnem?

A nagybátyámék vallásosak, és mindig az istennel ijeszgetnek, hogy ne csináljak ezt-azt, mert Isten nem örül neki, meg járjak templomba, ilyen egyház közösségbe vagy hova, ahol összejönnek a keresztények, és megdumálják mi a helyzet Istennel...

És én nem akarok. És már mondtam nekik is, hogy nem szeretnék, Ők menjenek csak, nekem nincs gondom, csak ne bántsanak engem, ha nem megyek.

De mindig mondják, hogy "igazán közelebb kerülhetnél Istenhez... sok jót adott már neked, miért nem viszonzod?"

De azt sem értem, ha Isten teremtette a világunkat, akkor Ő mindenhol ott van, akkor miért menjek már templomba? Ha mindenhol ott van?

Na mindegy, a lényeg, hogy mindig Istent emlegetik ha valaki rosszat tesz, az bűn, ha valaki jót, az jó, és minden Isten művel, Isten segített ha jó történt, Isten miatt volt, hogy túlélte valaki, "istennek hála.."

És egyszer elbeszélgettem egy pappal, amikor kirándultam, és bementem egy templomba körbe nézni, és megkérdeztem, hogy baj-e hogy nem járok templomba, Isten mérges-e rám, és kellene-e félnem.

És azt mondta, hogy dehogy is! Isten szabad akaratot adott mindenkinek, azt csinálok amit akarok, csak ne ártsak másoknak, de biztos benne, hogy Istern nem haragszik rám!

És ezt elmeséltem a nagybátyáméknak, és azt mondták, "szép kis pap lehetett, ez nem így van! Rosszul tudja!"

De most ki tudná jobban? Egy pap, aki évekig ezt tanulta, és sok ismerőse szintén pap, vagy a nagybátyámék, aki eljárnak misére, meg ilyen egyházas programokra?

És miért kellene Istentől félnem?