A bibliát mennyire kell komolyan venni?

" A 25 százalékos haverod írásaitól a szó legszorosabb értelmében kavarog a gyomrom. De tényleg, hányingerem van."

Azt elhiszem, rossz érzés, amikor valami olyan dolgot cáfolnak, amit eddig igaznak hittél, mi?

" Az evolúció tény. Ezen nincs mit vitatni, aki nem teljesen hülye az ennek 10 perc után gond nélkül utána tud nézni magyarul is, angolul meg tonnányi irodalom áll a rendelkezésére."

Ha evolúció alatt az élővilág megfigyelhető változásait érted, akkor igen, az evolúció tény, mivel az élővilág megfigyelhető változását senki sem tagadja, azomban van az evolúció elmélet, ami tudtommal nem csak ezt tanítja, hanem azt, hogy a Földön élő összes faj így alakult ki. Nézzük hát meg, hogy mennyire tényszerű ez az elmélet!

Valóban tudományos az evolúció elmélet?

A „tudományos módszer” a következő: a történések megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet felállítása, hogy mi lehet igaz; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az elméleten alapuló jóslatok valóra

válnak-e. Vajon ezt a módszert követik azok, akik az evolúcióban hisznek, és tanítják azt?

A New Scientist szerint „egyre több tudós, főleg egyre nagyobb számú evolucionista . . . azt állítja, hogy Darwin fejlődéselmélete egyáltalán nem valódi tudományos elmélet . . . A kritikusok között sokaknak a legmagasabb akadémiai végzettségük van” (Forr.: 1981. június 25., 828. o.).

Vajon olyan egyetértés van-e az evolúció védelmezői között, mint amilyennek kellene lennie, ha tudományosan bizonyított dolgokról beszélünk?

Darwinnak A fajok eredete című műve centenáriumi kiadásának (London, 1956) bevezetőjében ez olvasható: „Miként ismeretes, a biológusoknak igen különböző a felfogásuk nemcsak az evolúció okairól, hanem még a tényleges folyamatról is. Ezek a különbségek azért állnak fenn, mert a bizonyítékok nem kielégítőek, és nem tesznek lehetővé határozott következtetéseket. Ezért messzemenően jogos és helyénvaló a nem tudományos nyilvánosság figyelmét az evolúcióval kapcsolatos nézeteltérésekre irányítani” (Forr.: W. R. Thompson, a Biológiai Növényvédelem Nemzetközösségi Intézetének akkori igazgatója; Ottawa, Kanada).

„Egy évszázaddal Darwin halála után még ma sincs a legcsekélyebb bizonyítható vagy akár elfogadható magyarázatunk sem arra, hogyan ment végbe a valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész kérdésben a nézeteltérések szokatlan sorozatához vezetett . . . Az evolucionisták között csaknem nyílt háborúskodás áll fenn, amelyben mindenféle [evolucionista] irányzat új módosításokat sürget” (C. Booker [a londoni Times egyik írója]; The Star [Johannesburg] 1982. április 20., 19. o.).

A Discover című tudományos folyóirat ezt írta: „ Az

evolúciót . . . nemcsak a fundamentalista keresztények támadják, hanem neves tudósok is kétségbe vonják. A paleontológusok — vagyis a kövületek tanulmányozásával foglalkozó tudósok — között is egyre több az eltérő vélemény” (1980. október, 88. o.).

Milyen nézetet támasztanak alá a kövületek?

Darwin elismerte: „Ha tényleg az volna a helyzet, hogy nagyszámú . . . faj egyszerre keletkezett volna, az valóban végzetes lenne a[z] evolúció elméletére nézve” (A fajok eredete. Typotex Kiadó, 2000, 288. o.). Vajon azt igazolják a bizonyítékok, hogy a „nagyszámú . . . faj” egy időben jött létre, vagy az evolucionisták által vallott fokozatos fejlődést?

Nos, Darwin óta rengeteg kövületet találtak. Porter Kier, a Smithsonian Intézet tudósa kijelentette: „ A világ múzeumaiban százmillió, jegyzékbe vett és azonosított kövület található” (New Scientist. 1981. január 15., 129. o.). Az A Guide to Earth History Majd még hozzáfűzi:

„ A kövületek által a paleontológusok most kiváló képet tudnak elénk tárni az elmúlt korok életéről” ([New York, 1956] Richard Carrington, Mentor edition, 48. o.).

Most pedig nézzük meg, hogy ezek az evolúcionisták által előszeretettel emlegetett kövületi bizonyítékok mit támasztanak alá, az evolúciót vagy a teremtést:

A chicagói Természettörténeti Field Múzeum által kiadott Bulletin rámutatott: „Darwin [evolúciós] elmélete mindig szorosan kapcsolódott a kövületi bizonyítékokhoz, és valószínűleg a legtöbben azt feltételezik, hogy a kövületeknek igen jelentős

szerepük van az általános bizonyítási eljárásban, melyet az élet eredetének darwini magyarázata végett folytatnak. Sajnos, ez nem egészen igaz . . . a geológiai feljegyzések sem akkor, sem

azóta nem szolgáltatták egy lassan előrehaladó evolúció bizonyítékának szépen egymásra épülő láncolatát” (1979. január, 50. évf., 1. sz., 22—3. o.).

Az A View of Life című könyv ezt írja: „ A kambrium kezdetétől számítva körülbelül tízmillió év alatt bolygónkon mindent felülmúló látványos változatosságban jelent meg a vázas

gerinctelen állatok összes fő csoportja” ([Kalifornia, 1981] Salvador E. Luria, Stephen Jay Gould, Sam Singer, 649. o.).

Ez elég érdekes, nem? Annak ellenére, hogy kb. tízmillió év alatt

látványos változatosságban jelent meg bolygónkon a vázas gerinctelen állatok összes fő csoportja, az evolúció biológusuk szerint még az ember kifejlődéséhez is, az emberszabású majomból, kb. 30 millió évet kellett igénybe vennie, pedig az evolúcionisták előszeretettel hangoztatják, hogy a Majom és az Ember genetikailag majdnem 100 százalékban megegyeznek, nincs itt egy kis ellentmondás? Szerintem nagyon is van!

Alfred Romer paleontológus ezt írta: „Ez alatt [a kambriumi réteg alatt] terjedelmes vastagságú üledékek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet majdhogynem minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre” ( Natural History. 1959. október, 467. o.).

Nem fúrcsa ez nektek kicsi, evolúcionisták? :)

Ezzel kapcsolatban Harold Coffin zoológus ezt állítja: „Ha igaz lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem találták meg azokat, és a tudósok elismerik, hogy

kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. Kizárólag a tények, vagyis kizárólag a földön valóban feltárt dolgok alapján tehát a hirtelen megvalósult teremtésnek — a főbb életformák

létrejöttének — az elmélete illik legjobban a képbe” (Liberty. 1975. szeptember/október, 12. o.).

A Cosmos című könyvében például a paleontológus és asztrobiológus Carl Sagan is őszintén elismerte, hogy: „ A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a nagy Tervező elméletével” ([New York, 1980] 29. o.).

Akkor az evolúcionisták többsége miért olyan nagyképű és lenéző a hívőkkel szemben?? És ne mond, hogy általánosítok, mert nap mint nap ezt tapasztalom tőlük és ezzel nem csak én vagyok egyedül! Jó, biztos vannak normális evolúcionisták, de úgy látszik sajnos ezekből van a kevesebb...

Természetesen még lehetne beszélni az evolúció megtévesztő játékáról például a mutációkkal kapcsolatban is, de már így is hosszúra nyúlt a válaszom. :)

Igen, kedves Pista, csak a kambriumi időszak "robbanásszerűsége" vitatható.

Egyrészt valószínűleg ekkor alakultak ki a fosszilizálódásra alkalmas élőlények, ezért nem található semmi előtte, másrészt az időszak előtt nem jellemző az üledékes kőzet, amiben fosszilizálódhattak az élőlények.

Még azt is vitatják, hogy tényleg olyan sok törzs jött volna létre akkor.

Az, hogy előtte "nem volt semmi", annak millió meg egy magyarázata lehet. De Neked az összes közül az a bizonyos egyetlen egy, a legmeseszerűbb a hihető, a teremtés.

"Azt elhiszem, rossz érzés, amikor valami olyan dolgot cáfolnak, amit eddig igaznak hittél, mi? "

Nem, ez az evolúciótól független, , ha valaki ilyen agresszíven nyomja a krós, fundi, agymosó szöveget, kellemetlen emlékeket ébreszt bennem.

"Ha evolúció alatt az élővilág megfigyelhető változásait érted, akkor igen, az evolúció tény, mivel az élővilág megfigyelhető változását senki sem tagadja, azomban van az evolúció elmélet, ami tudtommal nem csak ezt tanítja, hanem azt, hogy a Földön élő összes faj így alakult ki. Nézzük hát meg, hogy mennyire tényszerű ez az elmélet! "

Ha az elővilág változik, és ez a változás továbböröklődik, és a környezet szelektálja a megváltozott egyedeket, teljesen logikus, hogy

előbb-utóbb annyira eltérnek egymástól, hogy nem is tudnak szaporodni. A speciációt tucatszor megfigyelték már (raphanobrassica, a gyümölcslegyek stb.) ráadásul rengeteg esetben a speciáció folyamatának valamilyen

köztes állomásában vagyunk, ez kicsit megnehezíti a folyamat tökéletes vizsgálatát.

"A New Scientist szerint „egyre több tudós, főleg egyre nagyobb számú evolucionista . . . azt állítja, hogy Darwin fejlődéselmélete egyáltalán nem valódi tudományos elmélet . . . A kritikusok között sokaknak a legmagasabb akadémiai végzettségük van” (Forr.: 1981. június 25., 828. o.). "

A Project Steve-ről hallottál már?

[link]

Egy lista, azokról a tudósokról akiket Steve-nek (vagy valamilyen változatának) hívnak és támogatják az evolúciót. Jelenleg 1281 aláírásnál tartanak.

"Darwinnak A fajok eredete című műve centenáriumi kiadásának (London, 1956) bevezetőjében ez olvasható: „Miként ismeretes, a biológusoknak igen különböző a felfogásuk nemcsak az evolúció okairól, hanem még a tényleges folyamatról is. Ezek a különbségek azért állnak fenn, mert a bizonyítékok nem kielégítőek, és nem tesznek lehetővé határozott következtetéseket. Ezért messzemenően jogos és helyénvaló a nem tudományos nyilvánosság figyelmét az evolúcióval kapcsolatos

nézeteltérésekre irányítani” "

Aha, egyrészt ez a szöveg is több mint ötven éves. Gondolom következőnek Arisztotelészt fogod majd idézni evovitában. Másrészt igen, az evolúcióelméletet illetően vannak bizonyos fekete foltok ahol a tudóstársadalom nem ért egyet, nem is kevés, de ettől függetlenül ez nem

azt jelenti, hogy az evolúció a kukába való elmélet lenne, pontosan ez az alapos vizsgálat biztosítja, hogy valóban használható.

"„Egy évszázaddal Darwin halála után még ma sincs a legcsekélyebb bizonyítható vagy akár elfogadható magyarázatunk sem arra, hogyan ment végbe a valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész

kérdésben a nézeteltérések szokatlan sorozatához vezetett . . . Az evolucionisták között csaknem nyílt háborúskodás áll fenn, amelyben mindenféle [evolucionista] irányzat új módosításokat sürget” (C. Booker [a londoni Times egyik írója]; The Star [Johannesburg] 1982. április 20., 19. o.). "

De, sok bizonyíték van az evolúcióra nézve. Mivel te nem érvelsz, pusztán behánysz egy rakat idézetet, én is hasonlóképpen fogok játszani.

Megnézzük talkoriginsen miket soroltak fel az evolúció bizonyítékaként:

[Fontos azért itt megjegyezni, hogy az evolúcióelmélet nem bizonyítható úgy mint egy matematikai tétel, mivel ez egy empirikus elmélet, így ezt "igazolni" kell. Az evolúcióelmélet mellett felhozunk egy rakat azt alátámasztó megfigyelést, jóslásokat végzünk az elméletünk segítségével azokat megvizsgáljuk és látjuk, hogy "jéé, ez passzol az elméletünkbe" A gravitációval, meg a relativitáselmélettel is ugyanez a helyzet. Azokat

se fogadod el, "mert az csak elmélet"?]

[link]

"Darwin elismerte: „Ha tényleg az volna a helyzet, hogy nagyszámú . . . faj egyszerre keletkezett volna, az valóban végzetes lenne a[z] evolúció elméletére nézve”"

Jééé, egy még régebbi szöveg, Darwin, hmmm, ez már igen, laza 150 éves forrás csak, biztos teljesen up-to date. A következő mi lesz, a Gilgames-eposz? (Félreértések elkerülése végett, én nem nézem le Darwin munkásságát, hiszen az akkor rendelkezésre álló adatok kevés volta

ellenére is meglehetősen pontos mechanizmust írt le az élet változását illetően, de ma azért pöppet túlhaladtuk a szűk értelemben vett Darwini teóriát.)

"Darwin [evolúciós] elmélete mindig szorosan kapcsolódott a kövületi bizonyítékokhoz, és valószínűleg a legtöbben azt feltételezik, hogy a kövületeknek igen jelentős

szerepük van az általános bizonyítási eljárásban, melyet az élet eredetének darwini magyarázata végett folytatnak"

Ez több szempontból is problémás, az evolúcióelmélet nem az élet eredetét magyarázza, ráadásul nem csak a fosszíliákkal bizonyítjuk, az összes tudományterület a mikrobiológiától kezdve a biokémián át az informatikáig alátámasztja az evolúciót.

"Ez alatt [a kambriumi réteg alatt] terjedelmes vastagságú üledékek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet majdhogynem minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre"

Ez is hülyeség a kambriumi robbanás során is vannak átmeneti fosszíliák példának ott vannak a lobopodok. Ráadásul rengeteg minden a kambriumi robbanás után jött létre, a növények nagyon nagy többsége poszt-kambriumi.

A "robbanás" időtartama nem pontosan meghatározott, olyan 5-10 millió év körül mozog a legrövidebb feltételezés is, ami egyáltalán nem kevés.Hozzá kell tenni, az akkor élő lények sem igazán hasonlítottak a maiakra, szóval HA a kambriumban teremtés történt, még mindig nincs magyarázat arra, hogy egy csomó változás miért következett be utána.

Nézzük, hogy milyen magyarázatok vannak a robbanásra magára:

A késői prekambriumban az aktív ragadozók evolúciója elősegítette a kemény felületek kialakulását a többi állaton és mivel ugye több volt a kemény testfelület, több fosszília is maradt fent, de ez nem feltétlen

jelenti, hogy több állat is volt.

Aztán a kambrium kezdetén a föld éppen kijött az eljegesedett időszakból és a felmelegedés elősegítette a folyamatot.

A vizek oxigéntartalma megnőtt, ez is elősegíthette a folyamat gyorsulását.

"Ha igaz lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem találták meg azokat, és a tudósok elismerik, hogy

kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják."

[link]

Találtak. :)

Nem az Őrtornyot kéne forgatni biológiai kérdésekben, Istvánka.

" A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a nagy Tervező elméletével"

Bármilyen baromságot össze lehet egyeztetni a Nagy Tervező elmélettel, pontosan azért jolly joker a lustáknak. "Mér van ez így? Há' mert a Nagy Tervező így akarta." Később találnak valami teljesen mást: "És ez most mér' van amúgy? Há' mer' a Nagy Tervező így akarta". Bármit el lehet adni a Nagy Tervező feltevéssel. (Elméletnek nem nevezném, ennyi erővel az is elmélet, hogy a mosógépem másolata az Androméda galaxis királynője.)

"Akkor az evolúcionisták többsége miért olyan nagyképű és lenéző a hívőkkel szemben??"

Nem tagadom, én tényleg lenézlek téged, de nem azért mert hívő vagy, (ez engem a legkevésbé sem érdekel) sőt még csak nem is azért, mert a hited miatt akarsz cáfolni egy tudományos elméletet, hanem azért mert egy lusta dög vagy, aki cseszik utánanézni annak, hogy miről is beszél.

Nos akkor cáfoljunk evolúciót. :)

Az evolúciós elmélet szerint az élet a tengerből származik és ott fejlodött ki, és a kétéltűek révén került ki a szárazföldre. Ugyanez az elképzelés azt is állítja, hogy a kétéltűekből fejlődtek ki a hüllők, az első igazi szárazföldi élőlények. Ez a folyamat azonban ismét csak elképzelhetetlen, mivel a két osztály között olyan hatalmas testfelépítésbeli különbségek vannak. Például a kétéltuek tojása úgy lett megtervezve, hogy csak a vízben kelhessen ki, a hülloké pedig úgy, hogy csak a szárazföldön. A kétéltuek „lépésrol-lépésre” történo evolúciója teljesen kizárt, hiszen a tökéletesen funkcionáló tojás nélkül a faj nem maradhat fenn. Továbbá, mint általában, itt sincs bizonyíték az átmeneti formák létezésére, amelyek állítólag az összeköto láncszemet jelentenék a kétéltuek és a hüllok között. Az evolucionista régészeknek, köztük a gerincesek paleontológiai szakértojének, Robert L. Carroll-nak, el kell fogadniuk, hogy „a korai hüllok nagyon különbözoek voltak a kétéltuektol, és az oseiket még nem sikerült megtalálni”.

Ám az evolúció reménytelenül elveszett elméletének még nincs vége. Még mindig ott van az a kérdés is, hogy hogyan váltak ezek az élolények képessé a repülésre! Mivel az evolucionisták azt hiszik, hogy a madarak is valamiféle fejlodés vagy átalakulás révén jöttek létre, ezért feltételezik, hogy a hüllokből alakultak ki. Azonban a madarak nagyon is egyedülálló tulajdonságai, amelyek teljesen különbözoek a szárazföldi állatok felépítésétől,

semmiképpen sem magyarázhatók fokozatos kifejlodéssel. Először is, a szárnyak, amelyek a madarak legsajátosabb jellemzői, jelentik a legnagyobb buktatót az evolucionisták számára. Az egyik török evolucionista tudós, Engin Korur, bevallja, hogy teljesen lehetetlen, hogy a szárnyak evolúció

útján jöttek volna létre. A szárny tulajdonsága, hogy csak végleges, teljesen kifejlett formájukban képesek működni. Más szavakkal, egy átmeneti fejlettségű szárny nem képes repülni. Az, hogy ez a szerv hogyan alakult ki, a természet egyik olyan

rejtélye, amely még megoldásra vár.

Az a kérdés, hogy vajon hogyan jöhetett létre a szárny tökéletes szerkezete egymást követo véletlen mutációk útján, megválaszolatlan. Nem lehet megmagyarázni, hogy egy hüllő mellső végtagjai hogyan változhattak tökéletesen működő szárnyakká a génjeiben bekövetkező véletlenszerű torzulások (vagyis mutáció) által.

Valamint az, hogy szárnyai vannak, még nem tesz képessé egy földi lényt arra, hogy repüljön. A szárazföldi állatokból hiányzik még számos más jellemző, ami a madarakat képessé teszi a repülésre. Például a madarak csontjai sokkal könnyebbek, mint a földön élő állatoké. A tüdejük is nagyon eltérő módon muködik. Más az izomzatuk és a csontrendszerük, és a keringési rendszerük is nagyon specializálódott. Ezeknek a jellemzőknek egy időben, egyszerre kell létezniük, nem „halmozódhatnak fel” az idők során. Ezért teljesen alaptalan az az elmélet, hogy a szárazföldi élolények alakultak át repülő lényekké.

És mindezek után felmerül még egy kérdés: még ha feltételezzük is, hogy ez a lehetetlen elképzelés igaz, akkor miért nem találták meg a régészek eddig félig kifejlodött szárnyú élolények maradványait?

Egy állítólagos átmeneti forma: Archæopteryx

Az evolucionisták egyetlen élolény nevével válaszolnak. Ez az osmadár, az Archaeopteryx, amely az egyik legismertebb úgynevezett átmeneti alak anagyon kevésbol, amelyet az evolucionisták még mindig védelmeznek. Az Archaeopteryx, ami az evolucionisták szerint a modern madarak ose, 150

millió évvel ezelott élt. Az elmélet úgy tartja, hogy valamelyik kisebb méretu dinoszaurusz, a Velociraptor vagy a Dromeoszaurusz fejlodni kezdett, szárnyai alakultak ki, és megtanult repülni. Így feltételezik, hogy az Archeopteryx egy átmeneti alak, amely dinoszaurusz oseibol fejlodött kim és

eloször tudott repülni.

A legújabb kutatások azonban kiderítették, hogy ez a lény egyáltalán nem átmeneti alak, hanem egy madárfaj, amelynek a mai madaraktól némileg eltérő tulajdonságai voltak.

A feltételezés, hogy az Archeopteryx félig madár, és nem tudott jól repülni, egészen a legutóbbi idokig tartotta magát evolucionista körökben. A mellcsont hiánya, vagy legalábbis a formája, amely eltért a mai repülo madarak mellcsontjának formájától, volt a legfontosabb bizonyítékuk arra, hogy ez a teremtmény nem tudott jól repülni. (A mellcsont a mellüreg alatt található, és ezen tapadnak a repüléshez szükséges izmok. Napjainkban a

mellcsont minden röpképes és röpképtelen madárban megtalálható, sőt, még a denevérekben is, amelyek pedig a madaraktól teljesen különböző családba tartozó repülő emlősök.)

Azonban a hetedik Archaeopteryx leletk, amelyet 1992-ben leltek, óriási meglepetést okozott az evolucionistáknak. Mégpedig ezért, mert ennek a nemrégiben megtalált kövületnek a mellcsontja, amely az evolucionisták szerint nem létezik, nagyon is a helyén volt! A Nature magazin így írja le ezt a leletet:

Az Archeopteryx nemrégiben felfedezett hetedik kövületében megmaradt a négyszödletes alakú mellcsont egy része, amelynek létezését már régen sejtették, de még sohasem dokumentálták. Ez pedig azt bizonyítja, hogy eros, fejlett repüloizmai voltak. Ez a felfedezés érvénytelenítette ezt az általános nézetet, hogy az Archæopteryx csak félig volt madár, és nem tudott megfeleloen repülni.

Másrészt viszont, a madártollak szerkezete az egyik legerosebb bizonyíték arra, hogy az Archeopteryx a szó valódi értelmében véve röpképes madár volt. Aszimmetrikus tollszerkezete félreismerhetetlenül emlékeztet a modern madarakéra, és azt bizonyítja, hogy az állat tökéletesen tudott repülni. Ahogy a híres paleontológus, Carl O. Dunbar is kijelenti, „tollai miatt az Archeopteryx fajt mindenképpen a madarak közé kell sorolnunk”

Az Archeopteryx tollszerkezete utal még arra is, hogy az állat melegvéru volt. Mint tudjuk, a hüllok és kétéltuek hidegvérűek, vagyis testhőmérsékletüket nem saját maguk szabályozzák, hanem a környezetüktől függ. A toll egyik nagyon fontos funkciója éppen az, hogy segít megőrizni a madár testhőmérsékletét. Az, hogy az Archaeopteryx testét tollak borították, azt mutatja, hogy valódi, melegvérű madár volt, amelynek adinoszauruszokkal ellentétben szüksége volt arra, hogy testhőmérsékletét megőrizze.

Az evolucionisták elméletei: az Archæopteryx fogai és karmai

A két lényeges pont, ami az evolucionisták szerint alátámasztja az Archaeopteryx madár voltát az, hogy fogai és a szárnyán karmai voltak.

Való igaz, hogy az Archaeopteryx rendelkezett fogakkal és karmokkal, de ez nem azt jelenti, hogy ennek az élolénynek bármi köze is lett volna a hüllőkhöz. Sőt, a ma élő madárfajok között kettő is fel van szerelve karmokkal, amelyekkel a fák ágaiba kapaszkodhat: az Opistochomus hoazin és egy faj a Musophagidae családból. Ezek a lények teljes mértékben madarak, semmi közük a hüllokhöz. Ezért teljesen alaptalan feltételezni, hogy az Archeopteryx átmeneti alak csak azért, mert karmok vannak a szárnyán.

És a fogak az Archeopteryx csorében egyáltalán nem igazolják az állítást. Az evolucionisták szándékosan csalnak, amikor azt állítják, hogy csak a hüllőkre jellemzőek a fogak, a madarakra nem. Eloször is, egyes hüllőknek van foguk, másoknak pedig egyáltalán nincs. Másodszor, nem az Archeopteryx az egyetlen madárfaj, amelynek fogai vannak. Igaz, hogy a foggal rendelkező madárfajok mára már kihaltak, de ha jobban megnézzük, az

Archaeopteryx idejétol egészen a legutóbbi korokig létezett egy egész nemzetség, amelybe foggal rendelkezo madarak tartoztak.

A legfontosabb pedig az, hogy az Archaeopteryx fogszerkezete teljesen különbözött a dinoszauruszokétól, amelyek pedig állítólagos osei voltak. A híres ornitológusok, Martin, Steward és Whetstone megfigyelték, hogy az Archaeopteryx és a többi foggal rendelkezo madár fogai lapos felszínuek, és nagy gyökerük van. De az állítólagos ősök, a dinoszauruszok fogai furészesek, a gyökerük pedig keskeny.

A kutatók összehasonlították az Archaeopteryx csuklócsontjait is az állítólagos oseiével, és semmiféle hasonlóságot nem találtak.

Az anatómiával foglalkozó kutatók, mint Tarsitano, Hecht és A. D. Walker felfedezték, hogy azok a hasonlóságok, amelyek állítólagosan az Archaeopteryx és a dinoszauruszok között léteztek, például John Ostrom szerint, valójában félreértelmezések.

Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy az Archaeopteryx nem átmeneti alak vagy összekötő láncszem volt, hanem csak egy madárfaj, amely a „foggal rendelkező madarak” kategóriájába sorolható.

Folytatás köv.

Az Archæopteryx és más oősi madarak maradványai

Míg az evolucionisták évtizedek óta hirdetik, hogy , hogy az Archæopteryx a legkomolyabb bizonyíték a madarak evolúciójára vonatkozó elméletük mellett, vannak olyan nemrégiben feltárt leletek, amelyek több szempontból is cáfolják az ő véleményüket.

Lianhai Hou és Zhonghe Zhou, a kínai Gerincesek őslénytani Intézetének két régésze, 1995-ben találták meg egy madár maradványait, amelyet ok Confuciusornis néven neveztek el. Ez a madár csaknem egyidős az Archaeopteryx-szel (140 millió évvel ezelott élhetett), de a csőrében egyáltalán nem voltak fogak. Ezen kívül a csore és a tollai is ugyanolyanok voltak, mint a mai madaraknak. A madárnak, amelynek a csontvázszerkezete is megegyezik a modern madarakéval, szintén voltak karmai a szárnyán. Ennél a madárnál is megtalálható volt a „pygostyle” nevu különleges kéépződmény, amely a farktollakat támasztotta meg. /* Röviden, ez a madár, amely ugyanakkor élt, mint az Archaeopteryx (amelyet a madarak legrégibb ősének, sot, még félig hüllonek tartanak az evolucionisták), nagyon is úgy nézett ki, mint egy modern madár. Ez a tény érvényteleníti az evolucionistáknak azt a feltételezését, hogy az Archaeopteryx lenne valamennyi madár primitív őse.

Egy másik lelet, amelyet 1996. novemberében találtak Kínában, még nagyobb zavart okozott. Hou, Martin és Alan Feduccia egy 130 millió évvel ezelőtt élt madár, a Liaoningornis létezését jelentették be a Science címu magazinban. A Liaoningornis csontvázában ott volt a mellcsont, amelyen a repüléshez szükséges izmok megtapadtak, csakúgy, mint a modern madaraknál. Ez a madár más tekintetben is tökéletesen hasonlít a modern madarakra. Az egyetlen különbség az, hogy ennek fogai is vannak. Ez azt mutatja, hogy a foggal rendelkezo madarak nem valami primitív képződmények, ahogy azt az evolucionisták állították. Ez a felfedezés a Discover egy cikkében jelent meg, amelynek a címe „Honnan származnak a

madarak? Ez a lelet azt mutatja, hogy nem a dinoszauruszoktól” volt.

A madártoll felépítése:

Az evolúció elmélete, amely azt állítja, hogy a madarak a hüllőkbol fejlődtek ki, nem képes megmagyarázni a két osztály közötti óriási különbségeket. A csontszerkezet, a tüdo felépítése és a metabolizmus tekintetében a madarak nagyon különböznek a hülloktol. Az egyik tulajdonság, amely áthidalhatatlan szakadékot teremt a madarak és hüllok között, az a tollazat.

A hüllok testét pikkelyek borítják, a madarakét pedig tollak. Mivel az evolucionisták a hülloket a madarak ősének tartják, azt is kénytelenek állítani, hogy a tollak a pikkelyekbol fejlodtek ki. A pikkelyek és a tollak között azonban semmi hasonlóság nincs.

A Connecticut Egyetem fiziológia és neurobiológia professzora, A. H. Brush, elfogadja ezt a tényt, annak ellenére, hogy evolucionista: „(A toll és a pikkely) minden tulajdonsága, a génszerkezettől a fejlodésen át a szövetek felépítéséig, különbözo.”

Brush professzor megvizsgálta a madártoll proteinszerkezetét is, és megállapította, hogy „a gerincesek között teljesen egyedülálló”

Semmiféle régészeti bizonyíték nem támasztja alá, hogy a madártollak a hüllők pikkelyeiből fejlődtek volna ki. Épp ellenkezőleg, „a tollak hirtelen, váratlanul jelennek

meg a leletek között, olyan egyedülálló jellemzőként, ami egyértelműen megkülönbözteti a madarakat minden más élolénytol”, ahogy Brush professzor mondja . És a hüllőkben semmiféle borfüggeléket nem sikerült felfedezni, ami

magyarázatul szolgálna a madártollak kialakulására.

1996-ban egy oslénykutató nagy szenzációként jelentette be az úgynevezett „tollas dinoszaurusz”, a Sinosauropteryx maradványainak felfedezését. 1997-ben azonban

kiderült, hogy ennek a leletnek semmi köze a madarakhoz és a modern madártollakhoz.

Ha közelebbről is megvizsgáljuk a madártollakat, akkor láthatjuk, hogy felépítésük rendkívül bonyolult, és kialakulása nem magyarázható evolúciós folyamattal. A híres ornitológus, Alan

Feduccia mondja: „Minden tulajdonságuknak aerodinamikai szerepe van. Rendkívül könnyuek, fel tudnak emelkedni, ami segít a sebesség csökkentésében, és nagyon könnyen visszatérnek az eredeti pozíciójukba. Nem tudom elképzelni, hogy egy szerv, amely ilyen tökéletesen alkalmas a repülésre, valami olyasmiből fejlődött volna ki, ami korábban más célt szolgált.”

A madártoll tervezése még Charles Darwint is gondolkodásra késztette. Sot, a pávatoll tökéletes esztétikájától „rosszul lett” (saját szavaival szólva). 1860. április 3-án azt írta egy levélben Asa Gray-nek:

„volt ido, amikor, ha a szemre gondoltam, kirázott a hideg, de ezen a problémán már túltettem magam. Most az apró szerkezeti részek láttán érzem magam igencsak kényelmetlenül. Ha ránézek a pávaszemre a pávatollon, rosszul leszek.”

Van még olyan lelet, amely megcáfolja az evolucionisták állításait: az Eoalulavis. Az Archeopteryx-nél harmincmillió évvel fiatalabb Eoalulavis szárnyszerkezete megegyezik a mai, lassú röptu madarak szárnyszerkezetével. Ez bebizonyította, hogy 120 millió évvel ezelott már léteztek olyan madarak, amelyek gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek voltak a mai égen repülő madaraktól.

Ezek a tények megint csak azt bizonyítják, hogy sem az Arheaopteryx, sem a többi ősi madár nem voltak átmeneti alakok. A régészeti leletek nem igazolják, hogy a különbözo madárfajok egymásból fejlődtek volna ki. Épp ellenkezőleg, a leletek azt bizonyítják, hogy a mai modern madarak és egyes ősi madarak, például az Archaeopteryx gyakorlatilag együtt éltek, egyazon idoben. Később ezek közül a fajok közül egyesek kihaltak, például

az Archaeopteryx is, és csak az akkor létező fajok egy része volt képes napjainkig fennmaradni.

Röviden, az Archaeopteryx egyes sajátos tulajdonságai egyáltalán nem azt igazolják, hogy átmeneti alak lett volna! Stephan Jay Gould és Niles Eldredge, a Harward egyetem két régésze, az egész világon elismert evolucionista tudósok, elfogadják, hogy az Archaeopteryx egyfajta „mozaik”

élolény volt, amely egymástól eltéro tulajdonságokkal rendelkezett, de semmiféleképpen nem tekintheto átmenetei formának!

A képzeletbeli kapocs a dinoszauruszok és a madarak között:

Az evolucionisták azt állítják, hogy az Archaeopteryx az az átmeneti alak, amelyen keresztül a madarak a dinoszauruszokból kifejlodtek. A világ leghíresebb ornitológusa, Alan Feduccia az Észak-Karolinai Egyetemrol azonban ellentmond annak az elméletnek, hogy a madarak a dinoszauruszok rokonai lennének, annak ellenére, hogy egyébként evolucionista. Feduccia azt mondja a témáról:

Nos, 25 éve tanulmányozom a madárkoponyákat, és semmiféle hasonlóságot nem látok. Egyszeruen nem látok… Az, hogy a madarak a hülloktol származnak, szerintem az oslénytan legnagyobb problémája a huszadik században.

Larry Martin, aki az osi madarak specialistája a Kansas Egyetemen, nem ért egyet azzal az elmélettel, hogy a madarak a dinoszauruszoktól származnának. Az evolúciós elméletben ezen a ponton rejlo ellentmondást magyarázva Martin kijelenti:

Az igazat megvallva, ha támogatnám azt az elméletet, hogy a madarak a dinoszauruszoktól származnak, igencsak zavarban lennék minden alkalommal, amikor erről kellene beszélnem.

Összefoglalásul kijelenthetjük, hogy a „madarak evolúciójának” elmélete, amely egyetlen bizonyítékként az Archaeopteryx-en nyugszik, nem más, mint az evolucionisták eloítéleteinek és vágyainak terméke.

Az emlősök eredete:

Amint azt már korábban elmondtuk, az evolúció elmélete szerint bizonyos képzeletbeli teremtmények kimásztak a tengerből, és beloőük alakultak ki a hüllők, ezekből pedig a madarak. A forgatókönyv szerint nemcsak a madarak, hanem az emlősök ősei is ezek a hüllők voltak. Azonban óriási felépítésbeli különbségek vannak a hüllők – amelyek teste pikkelyekkel borított, hidegvérűek és tojásokkal szaporodnak – és az emlosök között –

amelyek testét szőr fedi, melegvérűek, és elevenen hozzák világra utódaikat.

Jó példa a hüllők és az emlősök közötti különbségre az állkapocsszerkezetük. Az emlősök állkapcsa egyetlen csontból áll, és ebben ülnek a fogak. A hüllőknél három kis csontot találunk az állkapocs mindkét oldalán. Alapvető különbség van a fül felépítésében is: minden emlosnek három csont van a középfülében (a kalapács, az üllo és a kengyel), a hülloknél viszont csak egy. Az evolucionisták azt állítják, hogy a hüllok állkapcsa és füle fokozatosan alakult át az emlősökévé. De a kérdés, hogy hogyan zajlott le ez a folyamat, megválaszolatlan. Főként az a részlet, hogy egy egyetlen csontot tartalmazó fül hogyan alakulhatott át egy három csontot tartalmazó füllé úgy, hogy közben mindvégig megorizte a hallás képességét. Nem

meglepo módon, egyetlen átmeneti alakot sem találtak a hüllok és az emlosök között. Ezért mondta az evolucionista oslénykutató, Roger Lewin: „az átmenet az első emlősig, ami valószínuleg egyetlen, vagy legfeljebb két generáció alatt következett be, még mindig rejtély.

A repülés és legyek közötti kapcsolat téveszmélye:

Azt az elméletet, hogy a dinoszauruszok madarakká alakultak, az

evolucionisták azzal is alátámasztják, hogy egyes dinoszauruszok, amelyek a mellső lábaikkal hajtották el a legyeket, és ezt addig csinálták, amíg egyszer csak szárnyra kaptak és elrepültek, mint az a képen is látható. Ennek az elméletnek semmiféle tudományos alapja nincs, és csak a képzelet terméke, mindamellett tartalmaz egy nagyon

egyszeru logikai ellentmondást is: az a dolog, ami az evolucionisták szerint a repülés kiváltó oka – vagyis a légy – már maga is tökéletesen tud repülni. Míg az ember még tízszer sem tudja kinyitni és becsukni a szemét egy másodperc alatt, a légy ezt ötszázszor megteszi szárnyaival. Ráadásul egyszerre mozgatja mindkét szárnyát. A legkisebb eltérés a szárnyak mozgása között azt eredményezné, hogy a légy elveszti egyensúlyát és felborul – de ez sohasem történik meg.

Az evolucionistáknak először is magyarázatot kellene találniuk arra, hogy honnan tud a légy ilyen tökéletesen repülni. Ehelyett meséket találnak ki arról, hogy hogyan tanultak meg a légynél

sokkal nehézkesebb élőlények repülni.

A házilégy tökéletes megteremtése önmagában elegendő az evolúció elméletének cáfolására. Az angol biológus, Robin Wootton azt írta A légyszárnyak mechanikai tervezése című cikkében:

„Minél jobban megértjük a rovarszárnyak muködését, annál gyönyörubbnek és kifinomultabbnak látjuk tervezésüket. Minden szerkezet általában úgy van megtervezve, hogy a leheto legkevésbé deformálódjon, a működés pedig úgy, hogy kiszámítható módon mozogjanak a részek. A rovarszárnyak mindkét tulajdonságot ötvözik magukban, anyaguk rugalmas, felépítésük elegáns, éppen a megfelelő mértékű alakváltozást teszi lehetové, és a leheto legjobban kihasználja a

levegőt. Kevés hasonló dolog létezik, ha létezik egyáltalán – most még.”

Másrészt viszont egyetlen olyan lelet sincs, amely bizonyíték lehetne a legyek állítólagos evolúciójára. Erre gondolt a kiváló francia zoológus, Pierre Grassé, amikor azt mondta: „A rovarok

eredetével kapcsolatban teljes sötétségben tapogatózunk."

George Gaylord Simpson, aki az egyik legnagyobb evolucionista szaktekintély és az új-darwinista elmélet alapítója, a következoképpen kommentálja ezt az evolucionistákat eléggé zavarba ejtő tényt:

Az élet földi történetében a legrejtélyesebb esemény a mezozoikum, a hüllok korának átmenete az emlosök korába. Olyan, mintha hirtelen függöny ereszkedne arra a szakaszra, ahol még a hüllők, elsosorban a dinoszauruszok töltötték be a vezeto szerepet, nagy számban és zavarba ejtő változatosságban, majd ez a függöny gyorsan ismét felment volna, és ugyanazt a jelenetet látnánk, csak most más szereplokkel: olyan szereposztásban, ahol nincsenek többé dinoszauruszok, és a hüllok is csak mellékszereplok, és minden foszerepet olyan emlosök játszanak,

amelyekre az eddigi felvonásokban még utalás sem történt.

És amikor az emlősök egyszer csak megjelentek, már nagyon is különbözőek voltak egymástól. Az olyan, egymástól teljesen eltérő élőlények, mint a denevérek, lovak, egerek és bálnák, mind emlősök, és mind ugyanabban a földtörténeti korban jelentek meg. Ezek között evolúciós kapcsolatot feltételezni még a képzelet határainak végsőkig való tágításával sem lehet. Az evolucionista zoológus, R. Eric Lombard az Evolution magazinban megjelent cikkében azt írja:

Akik olyan információt keresnek, aminek a segítségével leszármazási kapcsolatot lehetne felállítani az emlősök között, azok nagyot fognak csalódni.

Evolúcionisták! Erre mi a magyarázatotok??

A zsiráf egy lehetetlen élőlény:

A biológusok számos elméletet dolgoztak ki az ilyen fajok eredetére vonatkozóan, s az állítólag megfigyelt fajkeletkezések döntő többsége ilyen esetekből áll. Ám

ha csupán meglévő fajokat vizsgálunk, hogy az eredetükre vonatkozó hipotéziseinket ellenőrizzük, az igen távol áll a fajkeletkezés folyamatának ténylegesbmegfigyelésétől. Nem találunk például ésszerű darwinista magyarázatot a zsiráf anatómiai felépítésére. A zsiráf hosszú nyaka esetlennek tűnik, azonban szerves része az állat teljes felépítésének. A szabványos

magyarázat szerint a hosszú nyak előnyös számára a rövidebb nyakú vetélytársakkal szemben, az ennivalóért vívott küzdelemben. Ez az előny segíthette elő a hosszabb nyakú egyedek nagyobb számban való túlélését. Felületesen szemlélve a kérdést, elképzelhetőnek tűnik, hogy így történt. Ám az is tény,

hogy a zsiráf a fejét lehajtva a talajról is legel, és a vizet is a talajszintről issza. Ha a zsiráf lábai hosszúak, akkor a nyakának is hosszúnak kell lennie, hogy elérje a talajt. A hosszú láb és hosszú nyak ugyanakkor persze azt is megkönnyíti, hogy az állat a fák tetejéről legeljen. A zsiráf tehát egy olyan adaptációs egységcsomag, amelyben minden alkotórész illik a többihez. Azzal próbálkozni, hogy megmagyarázzuk, melyik rész

keletkezett először, olyan mintha azt kellene eldönteni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

Megmagyarázhatatlan rendszer:

De a történet ezzel még nem ér véget. A zsiráfnak rendkívül speciális keringési rendszerre van szüksége. Amikor egyenesen áll, extrém magas vérnyomásának kell lennie ahhoz, hogy hosszú nyakában a vér feljusson az agyáig, ez pedig rendkívül erős szívet kíván. Azonban akkor, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, hogy legeljen, vagy igyon, a nyaki erekben lévő összes vér hirtelen lezúdul a fej irányába, ez pedig olyan nagy nyomást okozna, hogy

az agyi véredények szétrobbannának. E hatás kivédése érdekében a zsiráf összehangolt vérnyomás-szabályozó

rendszerrel van ellátva. A nyaki artériákban lévő nyomásérzékelők folyamatosan ellenőrzik a vérnyomást, és a nyomásnövekedés elkerülése érdekében (egyéb mechanizmusokkal kíséretében) aktiválják az artéria

falának összehúzódását. Röviden, a zsiráf teste nem csupán egyedi tulajdonságok puszta gyűjteménye, hanem egymással kölcsönös kapcsolatban álló, egységcsomagba rendezett adaptációk alkotják. Az egész test szerkezetének létrehozásához mindezek az összetevők egy átfogó terv szerint vannak egymáshoz illesztve. Honnan eredhet ez? Darwin teóriája szerint a zsiráf olyan egyszeri, véletlenszerű változások

felhalmozódása során evolválódott a jelenlegi formájába, amelyeket megőrzött a természetes kiválasztódás.

Azonban nagyon nehéz megmagyarázni – bármilyen hosszú időben is gondolkozzunk –, hogyan tudtak volna véletlen folyamatok egy ilyen egységes adaptációs csomagot felkínálni a természetes kiválogatódás számára.

A ló evolúciójának mítosza:

Egészen a legutóbbi időkig egy képzeletbeli sorozat, amely a ló állítólagos evolúcióját mutatta be, volt az elsodleges bizonyító erejű régészeti lelet az evolúció elmélete mellett. Ma már azonban sok evolucionista saját maga is őszintén elismeri, hogy a ló

evolúciójáról szóló elmélet teljes csod. Boyce Rensberger evolucionista tudós, aki felszólalt azon a négynapos szimpóziumon, amelyet a fokozatos evolúció elméletének

problémáiról tartottak 1980-ban, a Chicago-i Természettudományi Múzeumban, ahol 150 evolucionista tudós jelent meg, azt mondta, hogy a ló evolúciójáról alkotott

elméletnek semmiféle alapja sincs a régészeti leletek szerint, és hogy nincs olyan evolúciós folyamat, amely a lovak fokozatos kialakulásáért lehetne felelős:

A népszerű példáról, amely szerint egy csaknem ötvenmillió évvel ezelőtt élt, négyujjú, róka nagyságú állatból alakult volna ki fokozatosan a mai, sokkal nagyobb és egyujjú ló, már régóta tudjuk, hogy nem igaz. A fokozatos átalakulás helyett a

leletek azt mutatják, hogy mindegyik változat teljesen különbözoen jelenik meg, változatlan marad, aztán pedig kihal. Nem ismerünk átmeneti alakokat. A híres oslénykutató, Colin Patterson, az angol Természettudományi Múzeum

igazgatója, ahol a „ló evolúciója” sorozat megtekintheto, a következoket mondta a múzeum földszintjén bemutatott kiállításról:

Rengeteg történek, egyik képzeletbelibb, mint a másik, létezik arról, hogy mi is valójában az élet története. A leghíresebb példa, amit még mindig lehet látni itt a földszinten, az ötven évvel ezelott összeállított kiállítás a ló evolúciójáról. Ezt még mindig igazságként tálalják az újabb és újabb tankönyvekben. Szerintem ez siralmas, főleg, ha az ilyen történeteket népszerusíto emberek is tisztában vannak azok spekulatív voltával.”

Akkor pedig mi az alap a „ló evolúciójának” forgatókönyvére? Ezt a forgatókönyvet megtévesztő táblázatok segítségével írták, amelyekben egymás mellé helyeztek teljesen eltérő idoszakokban és helyeken: Indiában, Dél-Afrikában, Észak-Amerikában

és Európában élt, teljesen különbözo fajokat, az evolucionisták gazdag képzelőerejének megfelelően. A különböző kutatók több mint húszféle táblázattal álltak elő a ló kialakulásáról. Az evolucionistáknak sem sikerült megegyezésre jutniuk

a pontos családfát illetoen. Az egyetlen közös pont, amelyben egyetértenek az, hogy a kisebbfajta kutya méretű élolény, az Eohippus, amely az eocén korszakban élt, mintegy 55 millió évvel ezelott, a mai ló (Equus) ose. De a feltételezett evolúciós út a kettő között teljesen más minden esetben.

Az evolucionista szakíró, Gordon R. Taylor, így magyarázza ezt a kevéssé elismert igazságot A nagy evolúciós rejtély című könyvében:

„De a darwinizmus talán legnagyobb gyengesége az, hogy az oslénykutatók nem találnak meggyoző fejlodési sorokat a nagyobb evolúciós változások bemutatására… Gyakran említik a lovat, mint az egyetlen teljesen kidolgozott példát. De a tény az,

hogy a leszármazási sor az Eohippus és az Equus között igencsak szabálytalan. Állítólag bemutatja a testméret folyamatos növekedését, a tény azonban az, hogy sok későbbi leszármazott kisebb, mint az Eohippus volt. A különböző forrásokból származó egyedeket nagyon meggyoző módon lehet sorba rendezni, de semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy valóban ez volt a tényleges időrendi sorrend.”

Ezek a tények mind nyomós bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a ló evolúciójának táblázata, amelyet a darwinizmus egyik alapvető bizonyítékának tartanak, nem más, mint fantasztikus és elfogadhatatlan mese.

Mindez azt mutatja, hogy az élőlények hirtelen és teljesen kifejlődve jelentek meg a Földön, bármiféle evolúciós folyamat nélkül. Ez pedig konkrét bizonyíték a teremtésre. Az evolucionisták azonban az evolúció bizonyítékaként próbálják értelmezni azt a tényt, hogy a létező fajok egy bizonyos

sorrendben jöttek létre. Ez a sorrend azonban a teremtés sorrendje, mivel evolúciós folyamatról egyáltalán nem beszélhetünk. A tökéletes és magasabb rendű teremtés megtöltötte az óceánokat és a földet élőlényekkel, és utána az ember is megteremtetett.

"Ez a folyamat azonban ismét csak elképzelhetetlen, mivel a két osztály között olyan hatalmas testfelépítésbeli különbségek vannak. "

Ne a mai alakokból indulj már ki.

"kétéltuek „lépésrol-lépésre” történo evolúciója teljesen kizárt, hiszen a tökéletesen funkcionáló tojás nélkül a faj nem maradhat fenn. Továbbá, mint általában"

Pedig mégis vannak átmeneti formák.

[link]

A tojás tekintetében meg valószínűleg az allantoisz jött létre legelőször, ez megakadályozta, hogy a karbamid nevű anyag megmérgezze az embriót a fejlődési fázisban.

Utána meg kialakult a többi membrán. Találtak apró élőlényekről fosszíliákat (Solenodonsaurus, Casineria)

ezeknek a tojásaik pont elég kicsik ahhoz, hogy kibírják a szárazföldön a több membrán nélkül is.

Az amnióták és az anamnióták közötti határ pontos megállapítása azért problémás mert ugye az ilyen struktúrák nem fosszilizálódnak eléggé.

"Továbbá, mint általában, itt sincs bizonyíték az átmeneti formák létezésére, amelyek állítólag az összeköto láncszemet jelentenék a kétéltuek és a hüllok között"

Muhaha.

Proterogyrinus, Limnoscelis, Tseajaia, Solenodonsaurus, Hylonomus, Paleothyris

"A szárny tulajdonsága, hogy csak végleges, teljesen kifejlett formájukban képesek működni. Más szavakkal, egy átmeneti fejlettségű szárny nem képes repülni. "

Baromság, akkor a struccnak minek szárnya?

Persze ha nem dobjuk el az eszünket, egyből rájövünk, hogy a nem röpképes szárny is használható például egyensúlyozásra, harcra, vagy a párzásnál. De például siklani is lehet a "félkész" szárnyakkal.

"Nem lehet megmagyarázni, hogy egy hüllő mellső végtagjai hogyan változhattak tökéletesen működő szárnyakká a génjeiben bekövetkező véletlenszerű torzulások (vagyis mutáció) által. "

Te pontosan ugyanolyan lusta vagy mint a Pista, a szárnyak evolúciójának tonnányi szakirodalma van mindenhol.

wikipédiánál messzebbre nem is kell menni:

[link]

"Ezeknek a jellemzőknek egy időben, egyszerre kell létezniük, nem „halmozódhatnak fel” az idők során"

Aztán miért nem? Már megbeszéltük, hogy a röpképtelen szárny is használható.

"miért nem találták meg a régészek eddig félig kifejlodött szárnyú élolények maradványait? "

Nem csak az Őrtornyot kéne olvasgatni.

[link]

"Az evolucionisták egyetlen élolény nevével válaszolnak. Ez az osmadár, az Archaeopteryx, "

"Az Archaeopteryx, ami az evolucionisták szerint a modern madarak ose"

Nem a modern madarak őse, hanem egy átmeneti forma.

Az Archeopteryx-en kívül van egy rakat másik is.

Rahonavis, Shenzhouraptor, Yandangornis. Az Enantiornithes alosztály egy rakás fajjal.

Ezek mind azok a "hiányzó átmeneti formák". Nem az Arcaeopteryx az egyetlen pusztán az a legismertebb.

"Másrészt viszont, a madártollak szerkezete az egyik legerosebb bizonyíték arra, hogy az Archeopteryx a szó valódi értelmében véve röpképes madár volt. "

Az A.-en rengeteg tulajdonság van ami jellemző a madarakra, de szintén van egy rakás, ami nem.

[link]

Tessék, itt van erről egy lista.

"Ez a tény érvényteleníti az evolucionistáknak azt a feltételezését, hogy az Archaeopteryx lenne valamennyi madár primitív őse"

De ilyet nem mondott senki, úgyhogy ez az érv teljesen értelmetlen.

"Ez a lelet azt mutatja, hogy nem a dinoszauruszoktól” volt. "

És? Ez miben cáfolja az evolúciót magát?

"Az evolúció elmélete, amely azt állítja, hogy a madarak a hüllőkbol fejlődtek ki, nem képes megmagyarázni a két osztály közötti óriási különbségeket. A csontszerkezet, a tüdo felépítése és a metabolizmus tekintetében a madarak nagyon különböznek a hülloktol. Az egyik tulajdonság, amely áthidalhatatlan szakadékot teremt a madarak és hüllok között, az a tollazat. "

Az evolúció pontosan ezeket a különbségeket magyarázza meg.

[link]

"Ha közelebbről is megvizsgáljuk a madártollakat, akkor láthatjuk, hogy felépítésük rendkívül bonyolult, és kialakulása nem magyarázható evolúciós folyamattal. "

Miért ne lenne magyarázható? Ha nem magyarázható azzal, akkor mivel? Attól, hogy az evolúció nem tud mindent(!) megmagyarázni tökéletesen, még mindig komolyan vehetőbb mint a láthatatlan apuci-elmélet.

Itt van rá elég magyarázat:

[link]

[link]

[link]

"Van még olyan lelet, amely megcáfolja az evolucionisták állításait: az Eoalulavis. Az Archeopteryx-nél harmincmillió évvel fiatalabb "

Az Eoalulavis később alakult ki mint az A.

" Archaeopteryx probably flapped and glided, but did not have an alula. Eoalulavis provides evidence that by 30 million years after Archaeopteryx, at least one group of early birds had developed the alula. "

Magyarul jobban hasonlított a modern madarakra az idő múlásával. Hol is cáfolja ez az evolúciót?

"élolény volt, amely egymástól eltéro tulajdonságokkal rendelkezett, de semmiféleképpen nem tekintheto átmenetei formának! "

Voltak olyan tulajdonságai, amik a madarakra jellemzők, de rengeteg olyan, ami nem. Akkor mi az átmeneti alak, ha ez nem az?

"Összefoglalásul kijelenthetjük, hogy a „madarak evolúciójának” elmélete, amely egyetlen bizonyítékként az Archaeopteryx-en nyugszik, nem más, mint az evolucionisták eloítéleteinek és vágyainak terméke."

A madarak evolúciójának az elmélete, nem csak az A.-n nyugszik, az csak egy csepp a tengerből.

Illetve álljunk csak itt meg egy picit. Honnét olyan ismerős nekem ez a szöveg? Keressünk csak rá:

[link] csalas/chapter/1512

Micsoda egy, lusta, hazug jellem..telen alak vagy. Képes vagy úgy idézni egy könyvet, hogy sehol nem adod meg, hogy ez idézet, ergo hazudsz.

Ez a kreacionista erkölcs, vagy mi? Mi a helyzet akkor a nyolcadik parancsolattal?

Ezt észrevettem már többször, hogy a kreacionistáknak, jehováknak sosincsenek saját gondolataik, rendszeresen csak fórumokról, más oldalakról copy-pastelnek be hosszú szövegeket (mintha a sajátjuk lenne).

Néhány ilyen után lett elegem abból, hogy 1 órán át írtam, hosszú saját szövegeket, cáfolatokat, magyarázatokat...

# 7

Azt tudtad, hogy a videóban szereplő Michael Behe elfogadja azt, hogy az ember más főemlősök leszármazottja?