Mit jelent a szó "hit"? . Gyakorta tapasztalom, hogy ezt a szót a vallásokkal azonosítják, főként a kereszténnyel, tévesen. és hogy valójában a fogalomról igencsak tévesek, vagy nagyon korlátoltak az értelmezések. Nos?

Ja még annyit hozzá hogy "tény" alatt az objektív valóságos tényeket értettem. Tehát az számít ténynek, ami objektív módon közvetlenül mérhető és tapasztalható. Objektív pedig az, ami a vizsgáló személyétől független. (T.i. akárki méri, ugyan azt az eredményt kapja.)

Az emberek hite legtöbbször érzelmi alapú. Bár a hit definíciójában ez nem szerepel - csak annyi van benne hogy valamit elfogadunk a tények ismerete nélkül. De ha statisztikát készítenénk arról hogy mi az oka ennek az elfogadásnak, akkor azt találnánk hogy nagyon nagy részben az elfogadás oka valamilyen emóció. Azaz: sokszor az érzéseink döntik el hogy mi vélünk igaznak vagy hamisnak.

Néhányan leírták szótárra hivatkozva.

A hit lényege, hogy valaminek a létezéséről meg vagyunk győződve, ezért nincs szükségünk a bizonyítására. Sokféle dologban lehet hinni. Amikor egy emberfeletti hatalomban hiszünk, akkor vallásosak vagyunk, a hitünk valamiféle isten létezést fogadja el. De hihetünk önmagunk erejében, ennek egy fajtája a magabiztosság. Hihetünk politikai eszmékben, abban, hogy valamit képesek vagyunk megvalósítani.

Ha olyasmiben hiszünk, amely nem igaz, mert például bizonyítható az ellenkezője, az a tévhit. Ennek is az a lényege, hogy nincs szükségünk a bizonyításra, enélkül is elhisszük.

Éppen ezért a hit és a tudomány nem vitatkozhat, hiszen az egyiknek erre nincs szüksége, a másik viszont nem fogadja el anélkül a dolgot.

Szia!

A közvéleményben sajnos egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában „elhívésnek, hiszékenységnek” értelmezik. Az hisz, aki „elhiszi” Isten létezését, esetleg még Krisztus Isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, így csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A Biblia szerint az élő vagy teljes hit elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan „elhívés”.

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszont áldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az én szeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Tehát az a bizonyos "téveszme" a következő: isten és minden, ami belőle következik (most nem részletezném) létezéséről való meggyőződés anélkül, hogy ezt bármiféle módon bizonyítanánk. Mi ezt mondjuk. Te is. Mi itt a különbség?

Sziasztok!

A különbség az, hogy a mi hitünk nem egy elméleti hit csupán, hanem ettől a hittől emberi életek változnak meg, akik előtte a rosszat tették, azok ezután a jót teszik, akik boldogtalanok voltak, boldoggá lettek, mégpedig oly módon, ami nem egy pillanatnyi fellángolás, hanem egy életre szóló tartós öröm amely belülről fakad. A Biblia igazsága, Jézus igazsága nem elméleti igazság csupán, hanem gyakorlati, Jézus megváltó munkája nyomán az ember szabaddá válik az önzéstől, és a szeretet válik a meghatározó elvvé az életében. Erről szól számunkra a keresztény hit.

Üdv. Péter

A kommentedhez.

Na látod hát ez is egyfajta gondolkodás a hitről.

Az értelmező szótárból kimásoltam mi a hit. - nem értesz vele egyet.

A Bibliából is kimásoltam mi a hit. Ezzel sem értesz egyet.

Én tiszteletben tartom a nézetedet. Mert azzal csak egyetértesz, hogy mindenki azt hisz el, amit akar.

Üdvözöllek: Zita