Lehet valaki egyszerre keresztény és liberális?

Igen, lehet.

Csak mindkét dolognak a normális értelmét kell venni, nem azt, ami Magyarországon a köztudatban kialakult...

A liberális keresztény szerint:

el kellene törölni a cölibátust

a melegek nem bűnösök, hanem csak betegek

a tudományos tények ellenére nem ragaszkodik a Biblia szó szerinti értelmezéséhez

nem tartja bűnnek az önkielégítést

egyébként következetesen keresztény nézeteket vall, és nem a liberális pártra szavaz, mert az nem képviseli megfelelően a kereszténységet.

"a melegek nem bűnösök, hanem csak betegek"

Szerintem se nem bűnösek, se nem betegek... Szerintem teljesen a magánügyük, hogy kivel akarják együtt leélni az életüket, és senkinek nincs joga beleszólni ebbe.

Liberális keresztényként én nem járok templomba, hanem a "saját vallásomat" követem: igyekszem erkölcsös életet élni, szeretni, elfogadni és amennyire lehet, segíteni az embereket (nyilván ezt mindig az adott helyzethez mérten).

(És ez nem azt jelenti, hogy egy liberális keresztény nem járhat templomba, hanem azt, hogy ÉN nem járok - és nem is ez alapján ítélek meg embereket.)

Alapvetően amúgy is igyekszem meg megítélni, és főleg nem elítélni embereket pusztán világnézet, beállítottság, templomba járás- vagy nem járás, stb. alapján.

Vallom az "élni és élni hagyni" elvet.

Támogatom az olyan keresztény értéteket, mint felebaráti szeretet, erkölcs (nem bigott!) életvitel, a hagyományok tisztelete (de nem a fejlődés gátjaként, és nem az új dolgokat/irányokat elvetve!).

A szexualitásban: engem nem zavarnak a melegek, nem ítélem el egyáltalán, aki házasság előtt szexel... Viszont én mindenképpen a hűség híve vagyok, és azé, hogy a szex komoly dolog, ne hamarkodja el az ember.

A papokban nem hiszek, szerintem egy ember nagyon sokféleképpen lehet vallásos és főleg: keresztény (ami talán nem is egyenlő a vallásossággal), és nem szeretem, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit kéne csinálnom ahhoz, hogy "jó keresztény" legyek.

Alapvetően azt vallom, hogy az emberek szabadságának mindaddig kell terjednie, amíg nem zavarnak ezzel másokat a saját jogaik gyakorlásában.

Véleményem szerint az államnak kevésbé kellene beleszólnia az egyéni ember sorsába, ezzel együtt kevesebb lehetőséget (pénzt...) is kellene kivennie a zsebéből.

Kb. ilyen a liberális keresztény.

Nem. Mert mit is jelent kereszténynek lenni? Betartani mindazt, ami a Bibliában írva vagyon. Tehát utálni kell a melegeket, a szombaton dolgozókat, sőt még a családtagokat is ;)

Aki liberális, az nem tartja halálos bűnnek a homoszexuális vonzalmat, a keresztény igen. És még írhatnám hosszan, hogy miért nem lehet valaki a kettő egyszerre.

Lehet egy keresztény liberális, sőt szerintem ez a leghelyesebb politikai filozófia, amit magáévá tehet.

1. Mert mi az, hogy „keresztény”?

Jézus Krisztus a követői számára az emberekkel való viszonyuk tekintetében ezeket az alapelveket fektette le:

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39); „Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Luk. 6:27), és

„És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Luk. 6:31), és

„Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.” (Luk. 6:37-38)

Ez egyszerre egy hihetetlenül emberséges felfogás (mert a normális ember önmagának nem akar szánt szándékkal kárt okozni – ha pedig embertársával is úgy bánik, mintha saját maga lenne, az azt jelenti, hogy senkinek nem okoz semmi kárt), és ugyanakkor egy komoly figyelmeztetés: ha nem így teszel, saját magaddal is kiszúrsz.

2. Mert mi az, hogy „liberális”?

A liberálist nehezebb meghatározni, mert sokféle formája van, de a klasszikus liberalizmus eredetileg egy politikai filozófia, mely a másik ember szabadságának lehető legmagasabb szintű kölcsönös tiszteletben tartását jelenti. A liberális értékrendben az egyéni szabadság egyetlen jogos külső korlátja a többi ember szabadsága, illetve az annak védelméhez szükséges mértékig fellépő állam lehet.

Ahogy Thomas Paine (1737-1809) fogalmazta meg nagyon bölcsen azt, mit jelent liberálisnak lenni: „He that would make his own liberty secure must guard even his enemy from oppression; for if he violates this duty he establishes a precedent that will reach to himself.”, azaz „Annak, aki a saját szabadságát biztosítva kívánja látni, még az ellenségét is meg kell védenie az elnyomástól; mivel ha ezt a kötelességét megszegi, olyan precedenst teremt, mely önmagára is vissza fog hatni.”

Vagyis ez azt jelenti, hogy ha (pl. érzéketlenségből, ellenségeskedésből, bosszúállásból) hagyom, hogy bárkinek, akár esküdt ellenségemnek, a joga sérüljön, azzal a saját szabadságomat is törékenyebbé teszem, és később magam láthatom kárát. Miért? Azért, mert végső soron mindegyikünknek van valami olyan tulajdonsága, ami alapján a kisebbséghez, a gyengébbekhez tartozik, és ha a társadalom épp azt a csoportot pécézi ki magának, akkor bármely csoportnak is csökkenjen a szabadsága a jelenben, az minden más ember számára is potenciális veszélyt jelent a jövőre nézve. Vagyis nem szelektálhatok, hogy kinek a jogait védem inkább, nem lehetnek preferált és nem preferált csoportjaim.

Ha gondosan összevetjük a kettőt, nincs olyan jellegű ütközés a keresztény és a liberális értékrend között, amely kizárná, hogy valaki egyszerre legyen mindkettő, sőt azt is mondhatnám, hogy a politikai filozófiában a liberalizmus a leginkább keresztényi attitűd! Mert ez tiszta formájában pontosan arról szól, hogy még az ellenségem jogát is úgy védem, mintha saját magamat kellene védenem. Hogy nem szeretem jobban magamat, mint a felebarátaimat.

Hol látunk olyat, hogy Jézus azt a példát adta volna, hogy a keresztényi értékeket rá kell erőltetni az egész társadalomra? Hol látunk olyat, hogy meggyőzés és a szabad akaratból való választás felkínálása helyett kényszerrel vett volna rá valakit arra, hogy igazítsa meg az útjait Isten előtt?

Sehol. A keresztényeknek ugyanis nem az a dolguk, hogy azért harcoljanak, hogy a nők, vagy a más vallásúak, vagy a homoszexuálisok, vagy a prostituált nők, vagy az abortuszt végeztető anyák, vagy a szenvedélybetegek stb. továbbra is megbélyegzett, diszkriminált csoport legyenek a világi társadalomban. Hanem az, hogy Jézust kövessék: ismertessék meg az Evangélium üzenetét minél több emberrel, és akik hisznek Isten Fiában, azokról gondoskodjanak szeretettel, gyógyítsák és szabadítsák meg a hozzájuk fordulókat a bűn igájából.

Voltak olyanok, akik nem kértek Jézus szeretetéből, szabadításából, gyógyításából? Voltak bizony. És rájuk erőltette Jézus magát, vagy a szabályait? Bizony nem. Hanem, bár mindig teljesen nyíltan és nagyon őszintén megmondta, hogy mit gondol, mit helyesel és mit nem, de hagyta, hogy az emberek azt csináljanak, amit akarnak. Nekünk is így kellene csinálni, ahogy Ő tette:

„Ján 13:15 Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

Ján 13:16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.

Ján 13:17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.”