Mennyire tud támogatni és megvigasztalni a vallás, amelyhez tartozol?

Én nem vagyok hívő. De egy valamiben azért mégis hiszek: saját magamban. Bízok magamban. Mindig próbálok pozitívan gondolkodni, csak a jóra. Probléma, bánat esetén, pedig nem vigaszt kell keresni, ha nem szembenézni azokkal, leküzdeni azokat. De egy dolog mindig ott lesz: Az hogy élek. És ez fontos, mert minél tovább, annál jobb, mert a halál után nincs másik élet, és nem is lesz.

"A nyomor jobb a semminél." (Dr. H.)

a vallást emberek találták ki

Isten tökéletes tervében nincsen vallás

csak szerelem Isten és ember között

nekem nincs semmi másom Rajta kívül :)

Nekem az ad lelki erőt,hogy Istenre bízom minden gondomat,és imában kérem az erőt,hogy eltudjam fogadni amit hoz az élet.

Persze ez nem olyan könnyű,Hit nélkül nem is lehet,de néha az is meginog.

Ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy az ember várja.

De az Isten akkor is azt adja,ami az embernek a legjobb a lelki fejlődése érdekében.

Mert ne csak test szerint gondolkodjunk,hanem lélek szerint is.Hisszük,hogy az Istennek gondja van ránk,és az ima által kapjuk a megerősítést.:)

Ez milyen érdekes kérdés! Köszönöm hogy föltetted!

Régen katolikus voltam. Főleg serdülő koromban nagyon gyakran előfordult, érzelmi kilengéseim csúcsán, a kétségbeesés és az öröm óráiban Istenhez fohászkodtam.

Később elkezdtem kutatni, olvastam más vallásokról, hitrendszerekről. Az a tapasztalatom, hogy minél közelebb jutottam a valóság megismeréséhez, annál kevésbé lettem vallásos. De ezzel párhuzamosan egyre kevesebb érzelmi kilengésben volt részem. Valahogyan a reálisabb világlátás elfogadhatóbbá tette a külső környezet változását, és már nem is volt annyira szükségem támogatásra és vigasztalásra.