Milyen természetközeli vallások vannak, ahol a férfi és a női lényegiség egymással harmóniában van?

Hinduizmuson belül esetleg a Saivizmus?

Siva a férfi princípium, és az ő energiája a Shakti, a női princípium.

Szervusz

"Nem, ahol nem csak A Férfi van és ezzel be is zárult a kör, hanem ahol Férfi és Nő van és a nő nem csak egy oldalborda szüleménye meg csak egy alacsonyabbrendű valaki, hanem mindketten egyenrangúak. Ahol harmónia van a 2 nem között. "

Érdekesnek találtam a kérdésed, mert sajnos vallástól függetlenül évezredek óta uralkodik az a világnézet, hogy a nő alacsonyabbrendű mint a férfi. Vannak társadalmi csoportok, aki harcolnak a női egyenlőség mellett, de ez, az eltelt sok száz év mutatja, szélmalomharcnak bizonyult.

Nem tudom, hogy hiszel-é abban, hogy Isten teremtette a férfit és a nőt. Ha ebből indulunk ki, akkor valószínűleg Ő a legilletékesebb ebben, hogy megtudjuk a választ a kérdésedre.

Csakugyan az volt Isten szándéka, hogy a férfiak megvetően és durván bánjanak a nőkkel?

Alsóbb rendűnek teremtette Isten a nőt a férfinál?

Nem. Az 1Mózes 1:27-ben ez áll: „Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette; férfinak és nőnek teremtette őket.” Tehát az emberek, a férfiak és a nők is, úgy lettek megalkotva, hogy képesek visszatükrözni Isten tulajdonságait. Noha Ádámnak és Évának eltérő volt a lelki alkata és a fizikai felépítése, mindketten ugyanazokat a feladatokat és jogokat kapták az Alkotójuktól.

Éva megteremtése előtt Isten ezt mondta: „alkotok neki [Ádámnak] segítőt, mintegy kiegészítőt” (1Mózes 2:18). Vajon a „kiegészítő” szó arra utal, hogy a nő alsóbb rendű volt, mint a férfi? Nem, hiszen ezt a héber szót úgy is vissza lehet adni, hogy „neki megfelelő” vagy „hozzá illő segítő”. Gondoljunk csak arra, hogyan egészíti ki egymást a sebész és az aneszteziológus a műtét során. Vajon nélkülözheti egyik a másikat? Aligha. Vajon a sebésznek fontosabb a szerepe pusztán azért, mert magát az operációt ő hajtja végre? Nem. Ehhez hasonlóan, Isten úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy társai, ne pedig vetélytársai legyenek egymásnak.

A Biblia tele van olyan törvényekkel és szabályozással, ami arra mutat, hogy a nő harmóniában élhet a férfival.Jól tükrözi ezt a mózesi törvény is. Például:

Sok asszonynak az ismerete és az érzéke is megvolt ahhoz, hogy jövedelmező üzletet vezessen (Példabeszédek 31:24). Az izraelitáknál nemcsak az apák, hanem az anyák is oktatták a fiaikat egészen a felnőttkorukig, nem úgy, mint számos más akkori kultúrában (Példabeszédek 31:1). Nyilvánvaló hát, hogy az ókori Izraelben a nők nem voltak tanulatlanok. A tízparancsolat világosan kijelentette: „Tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12). Bölcs Salamon király pedig az egyik példabeszédében ezt írta: „Hallgass, fiam, apád fegyelmezésére, és anyád törvényét el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8).

A nő és a férfi közötti diszharmóniát maga az ember hozta létre sok száz évvel ezelőtt.

Például egy görög költő, Hésziodosz (i. e. VIII. század) az emberiség összes bajáért a nőket hibáztatta. Az Istenek születése című művében ezt írta: „a szeszélyes női nem . . . csak azért van a háznál, hogy baj sújtsa a férfit”. Ez a nézet már az i. e. II. században népszerűvé vált a judaizmusban. A Talmud, melynek összeállítása az i. sz. II. században kezdődött, erre figyelmezteti a férfiakat: „A férfi ne beszéljen sokat az asszonnyal, mert az a végén még bűnre csábítja.”

A nőkkel szembeni bizalmatlanság az évszázadok során rányomta a bélyegét a zsidó társadalomra. Jézus napjaira a nők már csak a templomnak egy meghatározott részébe mehettek be, az asszonyok udvarába. Kizárólag a férfiak kaphattak vallásos oktatást, és a zsinagógában a nőket valószínűleg elkülönítették a férfiaktól. A Talmud idézi az egyik rabbi szavait: „Aki lányának tanítja a Tórát [a Törvényt], léhaságra tanítja őt.” Azzal, hogy a zsidó vallási vezetők hamis színben tüntették fel Isten nézőpontját, arra tanították a férfiakat, hogy megvetően bánjanak a nőkkel.

Amikor Jézus a földön volt, tapasztalta ezeket a hagyományban gyökerező előítéleteket (Máté 15:6, 9; 26:7–11), de nem engedte, hogy ez hatással legyen rá.

A kérdés tehát ma is az, hagyjuk-e, hogy a nőket lenéző, alacsonyabbrendűnek tekintők véleménye hatással legyenek ránk, vagy alakítsák a mi nézetünket is. Én nő vagyok, soha nem éreztem magamat alacsonyabb rendűnek a férfinál, de más a szerepem, és azt igyekszem a tőlem telhető legjobban betölteni.

Nem tudom jól értettem a kérdésedet?

Üdvözlettel: Zita

Kedves Kérdező! Az az utolsó vagyok, akinek legutoljára címezted a válaszodat. (Amit különben már másnak is.)

Én nem vagyok térítő, hanem keresztény, aki hisz a vallásában és Jézusban. Az, hogy a kereszténység nevében is elkövetnek sajnos sok káros,hibás dolgot, nem jelenti azt, hogy minden kersztény rossz, hányingerkeltő , stb. De ezt erővel úgysem lehet elhitetni senkivel. Talán majd TE IS megtapasztalod azt egyszer, amit MI. Én remélem :)

Isten áldjon.