Gondolkoztatok már azon, hogy egyik nagy "vallási személyiség" sem volt az önmaga által létrehozott vallás hívője?

Szia!

Ez azért van, mert amiről tanítottak az sosem volt vallás, misztika vagy bármely a realítástól elszakadó tan. Vallást mindig az őket meg nem értő, illetve realizálni nem tudó ember csinált a tanításokból.

Szervusz

Mivel kutattam a keresztény vallás kialakulása után, a kérdésed ennek részéről tudom elmondani, hogy valóban igaz az, hogy Konstantin római császár alapította meg a mai keresztény gyülekezetek alapját úgy, hogy ő maga soha nem vált kereszténnyé.

Bemásolom neked (röviden) mit találta ezzel a témával kapcsolatban:

Amikor János a Jelenések könyvét megírta, a keresztényiség már több mint 60 éve létezett. Kezdeti időszakában túlélte a judaizmus részéről jövő 40 évi állandó ellenségeskedést. Majd a zsidó rendszert i. sz. 70-ben halálos csapás sújtotta, amikor a megbánást nem tanúsító zsidók elveszítették nemzeti hovatartozásukat, és azt, amit szinte bálványoztak, a jeruzsálemi templomot.

Pál apostol azonban már előre megmondta, hogy hitehagyás következik be a felkent keresztények között, és Jézus üzenetei rávilágítanak, hogy János időskorában ez a hitehagyás már kibontakozóban volt. János volt az utolsó azok közül, akik igyekeztek megakadályozni Sátánnak ezt a teljes erejű próbálkozását, amellyel meg akarta rontani az asszony magvát (2Tesszalonika 2:3–12; 2Péter 2:1–3; 2János 7–11). Itt volt tehát a megfelelő idő, hogy Jehova Főpásztora írjon a gyülekezetek véneinek, figyelmeztetve őket a kibontakozó irányzatokra, és arra buzdítva a helyes szívállapotúakat, hogy álljanak ki szilárdan az igazságosságért.

Nem tudjuk, hogyan reagáltak a gyülekezetek Jézus üzeneteire i. sz. 96-ban. Azt viszont tudjuk, hogy a hitehagyás János halála után gyorsan terjedt. A „keresztények” felhagytak Jehova nevének a használatával, és az „Úr”, illetve az „Isten” szóval helyettesítették a bibliai kéziratokban. A negyedik századra a háromság hamis tantétele beszivárgott a gyülekezetekbe. Ugyanebben az időszakban a halhatatlan lélek gondolatát is elfogadták. Végül Konstantin római császár hivatalosan elismertté tette a „keresztény” vallást, és ez vezetett a kereszténység kialakulásához, amelyen belül az egyház és az állam egyesítette erőit, hogy ezer éven át uralkodjon. Könnyű volt új típusú „kereszténnyé” válni. Egész törzsek igazították korábbi pogány hitnézeteiket ennek az új vallásnak a változataihoz. A kereszténység számos vezetője elnyomó politikai zsarnokká lett, karddal kényszerítve másokat hitehagyott nézeteik elfogadására.

A hitehagyó keresztények teljesen figyelmen kívül hagyták Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavait. Jézus arra szólította fel az efézusiakat, hogy nyerjék vissza az első szeretetüket (Jelenések 2:4). Mindazonáltal a kereszténység tagjai, akiket többé már nem egyesített a Jehova iránti szeretet, gonosz háborúkat vívtak, és rettenetes módon üldözték egymást (1János 4:20). Jézus figyelmeztette a pergamoni gyülekezetet a szektásság veszélyére. Mégis a szekták már a második században megjelentek, napjainkban pedig a kereszténység több ezer békétlen szektából és felekezetből áll (Jelenések 2:15).

Jézus óva intette a szárdiszi gyülekezetet attól, hogy szellemileg halott legyen (Jelenések 3:1). A szárdisziakhoz hasonlóan az állítólagos keresztények is hamar megfeledkeztek a keresztény cselekedetekről, és nemsokára átruházták a prédikálás igen fontos munkáját egy kicsiny, fizetett papi osztályra. A tiatirai gyülekezetet a bálványimádás és a paráznaság kerülésére intette Jézus (Jelenések 2:20). A kereszténység mégis nyíltan szentesíti a képmások használatát és a kevésbé szembetűnő bálványimádást is: a nacionalizmust és az anyagiasságot. S bár időnként az erkölcstelenség ellen prédikál, mindenkor nagyon elnéző ezen a téren.

Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavai tehát feltárják, hogy a kereszténységhez tartozó összes felekezet teljes kudarcot vallott azt illetően, hogy ők lennének Jehova különleges népe. Valójában a kereszténység papsága alkotja Sátán magvának legtekintélyesebb részét. Pál apostol „törvénytelennek” nevezve őket, előre megmondta, hogy a jelenlétük „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:9, 10).

Habár azt állítják magukról, hogy Isten nyájának a pásztorai, a kereszténység vallási és világi vezetői kifejezetten azokkal szemben tápláltak gyűlöletet, akik megpróbálták a Biblia olvasására buzdítani az embereket, vagy akik leleplezték Írás-ellenes gyakorlataikat. Husz Jánost és a bibliafordító William Tyndale-t üldözték és vértanúhalálra adták. A hitehagyott uralom a sötét középkorban az ördögi, katolikus inkvizícióban érte el a tetőpontját. Bárkit, aki vitatta az egyház tanításait vagy hatalmát, könyörtelenül elhallgattattak, és úgynevezett eretnekek megszámlálhatatlan ezreit kínozták halálra, vagy égették meg máglyán.

A protestáns lázadás vagy reformáció idején (1517-től kezdve) számos protestáns egyház hasonló vallási türelmetlenséget tanúsított. Ezek az egyházak is vérbűnnel terhelték magukat, mivel vértanúhalálra adták azokat, akik igyekeztek lojálisak maradni Istenhez és Krisztushoz. Bizony ’a szentek vére’ bőségesen ontatott (Jelenések 16:6; vesd össze: Máté 23:33–36).

Ez elég értelmezhetetlen. Hogyan lehetne Jézus keresztény, amikor a benne vetet hit (mármint, hogy ő a messiás) a legfőbb tétele a kereszténységnek?

Ha végiggondoljuk (a többi vallásról most nem beszélek), akkor egyértelmű, hogy a kérdező felvetését a tények nagyvonalú átugrásával fogalmazta meg.