Most akkor létezik Isten?

Darwin is a 10 éves kislánya elvesztése miatt vált istentagadóvá, csakhogy ez, és az általa lefektetett evolúciós alapok sem bizonyítják, hogy nincs Teremtő.

Nagyon szomorú, sőt egy olyannak, aki ezt nem éli át, valószínűleg átérezhetetlen lehet egy gyermek elvesztése!

Őszinte részvétem.

Isten viszont ezekért sem okolható, mint ahogy a nevében elkövetett sok borzalomért sem. Ő viszont megígéri, hogy hajlandó minden szörnyűséget jóvátenni, amibe az emberiség a saját bűne miatt került.

Mi nem vagyunk felelősek azért, amit az első emberpár követett el, de viszont a leszármazottaik vagyunk, így a tettük hatása érezhető a mai világon. A következményektől szenvedünk ma is, de ez nem tart örökké a Biblia szerint, ami több száz próféciájában már igazat mondott, vagyis igen megbízható mű.

Kedves Kérdező!

Én tőled szeretném azt kérdezni, hogy miért szeretnél hinni? Vagyis mi az, ami téged arra ösztönöz, hogy hinned kell? Mert általában erre az ember saját meggyőződéséből jut el. Úgy látom, Te nem vagy eléggé meggyőződve, és kételyeid vannak, ami egyáltalán nem baj. A hithez mindig társul kételkedés is, a vak hit szerintem téves út. Fontos, hogy felvetődjenek kérdések azzal kapcsolatban, amit hiszel, vagy hinni szeretnél. Mindenkinek magának kell valahogy ráérezni a dologra, mi legfeljebb elmondhatjuk, hogy mi hogyan jutottunk el a hithez.

Én elmondom a sajátomat:

Nagyjából 20 éves koromig úgy érzem, nem voltam igazán erős hitemben. Katolikus nevelést kaptam, bérmáltak is, aztán jött az első szembesülés a gyermeki naivitásból, a serdülőkor kiábrándulásai, a felvetődő állandó kételyek, amik téged is nyomasztanak.

Aztán bekerültem az egyetemre, és fizikus szakot hallgatom azóta jelenleg is. Ez egy fontos részlet, amire később visszatérek. Na a lényeg hogy nem sokkal a ballagás után, de még az egyetem előtt, szóval a kettő közötti nyáron (nehéz időszak, az ember előtt ott az ismeretlen, teljesen bizonytalan a jövőt illetően, és egy nagyon jó osztályközösség ért véget), szóval akkor engem ért egy nagyon komoly lelki csapás. Egy szerelmi csalódás volt, ami nagyon mélyen megsebzett, és sokáig lelki totálkáros voltam, széthullott álmokkal és vágyakkal, ami akkortájt különösen érzékenyen érintett (ez most elég szánalmasan hangzik, de tényleg nagyon rossz volt).

Az egyik este, még azon a nyáron hirtelen eszembe villant, hogy milyen szánalmasan szenvedek itten, teljes apátiában a világ iránt, és hogy ez nem vezet sehova. Valahogy elkezdett visszatérni belém a lélek, de nem emlékszem, hogy bármi is kiváltotta volna. Felrémlettek a régi gyerekkori álmok és gondolatok, és arra gondoltam, miért is ne lehetne? Miért ne lehetne egyszerűen csak önzetlenül jónak lenni mindenkivel? Szeretni a világot, az embereket, és nem várni cserébe semmit? Egyszerűen csak, jónak lenni? Ahogy régen a templomban hallottam? Tiszta őrültségnek hangzott, de nagyon jó érzéssel töltött el a gondolat, és kellőképp bolondság volt, hogy cinikus jellem lévén bevállaljam. Így aztán, mikor felkerültem az egyetemre, igyekeztem ezek szerint viselkedni. És ennek köszönhetem néhány életre szóló barátságot, amitől rengeteg szeretetet kaptam, és kapok most is.

A másik motivációt már említettem, a fizika tanulmányaim hozták meg. Azt gondolom sejted, a fizika talán az egyik legnehezebb tudomány. Én örülök, hogy ezt a pályát választottam, és hogy kaptam elegendő tehetséget ahhoz, hogy segítsen benne. Nagyon komoly matematikai képzés is társul hozzá, és az embernek egy egészen másfajta szemléletmódot kell kialakítania ahhoz képest, amit középiskolában a fejébe vertek (a középiskolás és egyetemi szemléletben van legalább annyi különbség, mint az általános és középiskolás között). Amikor ez a fajta látásmód kialakul az emberben, akkor nagyon sok dolgot hamar megért, amivel addig csak szenved. És megvilágosodni, felismerni az összefüggéseket, a dolgok mélyén rejtező mechanizmusokat, megannyi párhuzamot megtalálni, meglátni a kapcsolatot a látszólag teljesen független dolgok között, na az egy csodálatos érzés. És valahányszor új dolgokat ismerek fel, valahogy mindig felsejlik előttem valami háttérben húzódó "valami", és ezen valami révén valahogy minden dolog minden mással kapcsolatban áll, amiben értelmet nyernek a dolgok, de mindamellett nem tudom, mi az. Elérhetetlen, megfoghatatlan, felfoghatatlan, de valahogy érezhető, ott rejtezik mindenben, ami létezik.

Ahogy gyermekként is felfoghatatlan volt minden, amire ma már tudom a választ, úgy érzem, mennyi dolog lehet, amire véges elménk révén sosem tudhatjuk meg a választ, mert egyszerűen ember képtelen rá.

Szóval én valahogy így ismertem fel Istent. Nem bizonygatom, úgysem tudnám, egyszerűen egy belső késztetés, nem is igazán érzés, meg nem is gondolat, hanem mindkettő, de ugyanakkor egyik sem. Nem tudom jobban megfogni.

Mindenesetre annyit mondhatok, hogy jó úton jársz, de ne akard a hited erőltetni, úgy nem fog menni, én próbáltam. Lehet, hogy nem is lesz sosem, nem tudom. legyél jó ember, ez a lényeg, és remélhetőleg a hozott áldozatokat kárpótolja a szeretet, amit cserébe kapsz. Ha nem, hát tudd, hogy ez is lehet, akkor sem vesztettél semmit. Én így látom a dolgot.

22/F

Szerinted ha a keresztény isten létezik a maga formájában és nem mondjuk indiai, vagy afrikai, esetleg indián isten, akkor csupán annak a cirka két milliárd embernek van esélye a mennyekbe kerülni, akik találkoznak a kereszténységgel? mindenki más automatikusan a pokolba kerül? Háááát, az elég nagy szemétség lenne.

Amúgy ha ebben valaki után kullogsz, akkor csak egy leszel a csordából, szépen beszektásodsz és jól hülyére vesznek, találd meg a saját hited, ennyi.

Kedves kérdező!

Nem tudom milyen felekezetű a barátnőd,de nem Isten elleni bűn se a kirándulás,se a szerenád,de még a diszkó sem.

Az én gyermekeim katolikus iskolába járnak,ahol vannak ://csaladok.schoenkirándulások(évente több)erdei iskola,sőt diszkó is (pl farsang után).Nem az a lényeg,hogy hol vannak a gyerekek,hanem az,hogy azt hogyan teszik.

Sokféle felekezet van,ami a fontos,hogy egy vallás ne nyomja el az EMBERT.

httpstatt.hu/oazis/oazis063(46).pdf

Ez egy kicsit hosszú,viszont nagyon jó betekintést nyújt a vallásos emberek életébe.A vége külön a fiataloknak szól.

Vajon segít-e a technika?

Az előadás résztvevői figyelmesen hallgatják a papot.

-Krisztus a világ világossága - hirdeti a szónok. Hirtelen fölkel egy férfi és az előadó szavába vág:

-Mindez csak üres szóbeszéd! A villany világít az utakon, nem Krisztus.

A hallgatóság döbbenten tekint a papra, az pedig nyugodtan szól oda a hitetlennek:

-Igen?... Nos akkor majd amikor haldoklik, gyújtson fel minél több lámpát.

Szavait derültség és taps kiséri. A gúnyolódó nem szól többet.

Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt, és mindenhol el vagy rejtve.

Jelen vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben,

és az nem fogja körül lényedet. Közel vagy és mégis távol. Ki ér el

hozzád? A kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít

meg téged, csak a szeretet, csak az imádság.

Szent Efrém