Mit csináljak, ha nagyon szeretném, hogy menjen a tisztaság (nincs szexualitás házasságig), de sokszor elbotlok és úgy érzem, hogy nem megy?

Én hiszek Istenben, de nem vagyok ilyen túlbuzgó. A szex az egy kapcsolat része és fontos része, akármennyire is nem tetszik. Ha házasságkor derül ki, hogy pocsék a párod az ágyban, akkor elviseled? Természetesen nem azért szereted, tudom én, de hosszú távon idegőrlő lesz és akkor ő is és te is más úton fogjátok keresni az örömöt. Akkor aztán lehet bűntudatod.

Isten okkal teremtett belénk ilyen vágyakat.

Buddha azt mondta, könnyebb 100 földi vágyat beteljesíteni, mint egyről lemondani.

A szexuális vágy a legerősebb, ezért erről a legnehezebb lemondani.

Ha viszont sikerül, önuralomról teszel tanúbizonyságot. Bár sokan ezt semennyire sem értékelik, énszerintem pedig ez egy nagyon fontos dolog. Na és ami még fontosabb: Istennek is tetsző dolog!

Ne gondold azt, hogy az önmegtartóztatás egy átlagos dolog, mert sajnos nagyon kevesen csinálják. Ennél nemesebb dolog már csak Isten szeretete lehet.:)

Én sok szerencsét és kitartást kívánok neked!

Arról a legnehezebb lemondani, amit már ismer az ember és ez nem mindenkinél a szexuális vágy. Én sosem próbáltam még ki drogot, más viszont öl érte. Én azért nem, mert hiszem, hogy Isten jót akar nekem, azért tiltja. Ez ennyire egyszerű.

Az nagyon szimpatikus, hogy nem kimagyarázni akarod, ahogy az egyik válaszoló, aki a maga tetszése szerint szelektál és simán megmagyarázza, hogy ez a parancs hülyeség. Nem. Te felvállalod, hogy mindig elbuksz és sokkal többet ér az ilyen Isten szemében, mint az említett válaszadó gondolkodása.

Hogy mit tegyél? Imádkozz ugyanilyen őszintén. Nekem bevált.

Szervusz

Vedd figyelembe Isten nézetét az erkölcsről.

A tisztaság megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy óvjuk a szívünket. A Biblia így int: „Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet, mert abból erednek az élet forrásai” (Példabeszédek 4:23). Milyen ’szívre’ utal ez a szövegrész? Nem a fizikaira, hanem a jelképes szívünkre, arra, akik belül vagyunk, beleértve a gondolatainkat, érzéseinket és indítékainkat. „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből” — szólít fel minket a Biblia (5Mózes 6:5). Jézus azt mondta, hogy ez a legnagyobb parancsolat (Márk 12:29, 30). Nem vitás, hogy a szívünk óriási értéket képvisel, ezért érdemes óvni.

A Biblia azonban azt is kijelenti, hogy „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes” (Jeremiás 17:9). Hogyan lehet csalárd a szív, azaz hogyan jelenthet veszélyt ránk nézve?

Például:

Az autó értékes eszköz, vészhelyzetben akár életet is menthet. De ha a vezetője nem irányítja, és a keze nincs állandóan a kormányon, az autó könnyen halált okozhat. Ugyanígy, aki nem óvja a szívét, az ki van szolgáltatva a vágyainak és ösztöneinek, és lehet, hogy katasztrófa felé tart. Isten Szava kijelenti: „Aki a saját szívében bízik, az ostoba, aki viszont bölcsességben jár, megmenekül” (Példabeszédek 28:26). Igen, bölcsességben járhatunk, és elkerülhetjük a katasztrófát, ha Isten Szavának vezetését követjük, éppúgy, ahogy utazás előtt megnéznénk egy térképet.

A szívünk természettől fogva nem hajlik az erkölcsösségre. Vezetnünk kell ebbe az irányba. Ezt egyebek között úgy tehetjük meg, hogy elmélkedünk az erkölcsösség valódi értékén. Ez a tulajdonság szorosan összefügg a szentséggel, mely tisztaságot, bűntől való elkülönítettséget foglal magában. A szentség értékes tulajdonság, és elválaszthatatlanul hozzátartozik Jehova Isten jelleméhez. Bibliaversek százai említik Jehovával együtt. Sőt, a Biblia egyenesen azt mondja, hogy „a szentség Jehováé” (2Mózes 28:36).

Amikor tartózkodunk a tisztátalan, beszennyező tettektől, akkor egy magasztos és izgalmas lehetőségre törekszünk, mégpedig arra, hogy visszatükrözzük a legfelségesebb Isten egyik gyönyörű vonását (Efézus 5:1). Ne gondoljuk, hogy ez elérhetetlen számunkra, hiszen Jehova bölcs és ésszerű Úr, aki soha nem kíván meg tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk (Jakab 3:17).A szellemi és erkölcsi tisztaság megőrzéséhez erőfeszítésre van szükség. De Pál apostol megjegyezte, hogy az ’őszinteség és tisztaság’ megilleti Krisztust (2Korintusz 11:3). És csakugyan, nemde tartozunk Krisztusnak és az Atyjának azzal, hogy mindent megteszünk az erkölcsi tisztaságunk megőrzéséért? Elvégre ők annyira sok szeretetet mutattak már irántunk, hogy azt soha nem leszünk képesek viszonozni (János 3:16; 15:13). Ha így gondolunk az erkölcsösségünkre, akkor értékelni fogjuk, és óvni fogjuk a szívünket.

Azáltal óvhatjuk szívünket, hogy odafigyelünk arra, hogy mivel táplálkozunk szellemileg. A beszélgetéseinkből is ki kell tűnnie, hogy nekünk ez a legfontosabb. Ha úgy ismernek minket, mint akik testies, erkölcstelen témákról szoktunk társalogni, az sokat elárul a szívünk állapotáról. Arról legyünk ismertek, hogy építő, szellemi témákról szeretünk beszélgetni (Efézus 5:3). Ha szeretnénk óvni a szívünket, el kell kerülnünk néhány jelentős veszélyforrást.

Meneküljünk a paráznaságtól!

Isten arra ihlette Pál apostolt, hogy írjon le néhány tanácsot, amely sokaknak segített már megóvni a szívüket, és erkölcsösnek maradniuk. „Meneküljetek a paráznaságtól” — mondta Pál (1Korintusz 6:18). Figyelemre méltó módon nem csupán annyit mondott, hogy „kerüljétek a paráznaságot”. A keresztényeknek ennél többet kell tenniük. Menekülniük kell az ilyen erkölcstelen tettektől, éppúgy, ahogy életveszélyben cselekednének. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a tanácsot, azzal növeljük annak valószínűségét, hogy súlyos erkölcstelenségbe keveredünk, és elveszítjük Isten kegyét.

Üdvözlettel: Zita