Adjátok meg ami császáré vs senki sem szolgálhat két úrnak. Hogy van ez?
Lk 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Mt 6,24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.
Nekem úgy tűnik a két gondolat mintha egymásnak ellentmondó lenne. Az első valamiféle kompromisszumról szólna a világi és a vallásos élet között. Szóval, hogy egyszerre van játékban két dolog és egyensúlyozgatni lehet. A második pedig mintha arról szólna, hogy nem lehet egyszerre ezt is és azt is és csak egy elv mentén kívánatos élni.
Hogyan látjátok ezt feleim?
válasza:Állítólag: adjátok meg a császárnak, ami a császáré: mert mit akar a császár, hogy szolgáld, dolgozz neki, fizesd meg az adókat, stb. tehát a fizikai test általi szolgálatot kéri
adjátok meg az Istennek, ami az Istené: add a lelked, a szíved, a jóságod, a szereteted, stb. (A császárnak az úgysem kell)
Senki sem szolgálthat két úrnak: az egyik a pénzimádat, a másik az isten-hit. Vagy az egyik tölti be a szíved-lelked, vagy a másik. Egyszerre mindkettőt szívből szeretni nem lehet.
Ne keverd össze, hogy a császár a fizikai test által nyújtott szolgáltatásokat kéri, hogy mi van a szívedben-lelkedben, sohasem érdekelte és nem is fogja.
válasza:"Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek."
Ez azt jelenti, hogy ródd le a világi kötelességeidet a világi vezetés felé, a lelki, hitbeli kötelességeidet pedig az Úr felé. Azaz tartsd be az ország törvényeit, fizesd be tisztességgel az adódat, mert az állam felé ezt kell megtenned. Tartsd be az Úr törvényeit és szolgáld Őt is becsülettel, mert Őfelé pedig ezzel tartozol.
"Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti."
Nem élhetsz egyszerre bűnös, világi, és az Úrnak tetsző életet is. Olyan nincs, hogy hét közben vad tivornyákra és erkölcstelen bulikba jársz, vasárnap pedig elmész istentiszteletre, és úgy tekinted, hogy ezzel leróttad a kötelességedet az Úr felé. A kettő nem fér össze. Vagy az Urat imádod, vagy a világot. Olyan nincs, hogy hét közben a világot, a bűnt, vasárnap pedig az Urat.
válasza:Ha a két úrnak egy az akarata, akkor ők egyek.
Ha a két úr más mond, akkor melyiket választod, melyiknek lesz igaza?
Ez volt a Máté lényege.
A Lukács történet pedig így van:
20
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
21
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
26
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Nyílván ha a császár és Isten akarata ellentétes, akkor Istent kell választani.
Tévedés azt hinni, hogy mindent meg kell tagadni ami a világban van és minden rossz.
Nyugodtan használhatod a világot, lehetsz boldog, élvezheted az életet és xy tevékenységet. A lényeg, hogy ne mondjon ellene Istennek.
Az már érdekesebb kérdés, adózás szempontjából, hogy mi van olyankor, ha ellopják az adót.
nem is csak az ellentmondás kiküszöbölése érdekelne, hanem, hogy ti melyik irányba hajlotok. az világi társadalommal való kompromisszumkész együttélésre vagy pedig egy tisztán Istennek való élet felé?
pl olvassuk tovább a Mátét(de akár korábbi részt is lehetne):
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
Nekem ez egy elég radikális valaminek tűnik. Egy olyan ember életének, aki nem tervez az anyagi világban. Aki nem kalkulál, aki nem törődik az anyagi dolgokkal. Míg az aki pontosan fizeti az adókat és keresi a maga, a családja, a közössége anyagi gyarapodását az egy másik élet lenne. Más szellemiség. Nekem úgy tűnik, mintha itt két választható élet út lehetne.
(off tulajdonképpen amiről itt ír az talán szembe megy a karizmatikus egyházakkal is, amikor azt írja, hogy a belső szobában imádkozz, ne az utcán vagy a gyülekezetben felállva feltűnően)
válasza:a követőinek vannak kötelezettségeik Istennel szemben, és a császárral, azaz a világi kormányzattal szemben is.
A kormányzatok bizonyos mértékű rendet tartanak fenn. Tehát jogosan követelik meg az állampolgároktól, hogy legyenek becsületesek, fizessék meg az adót, és tartsák be a törvényt.
Hozzájuk hasonlóan Jézus is törvénytisztelő volt, és még azt az adót is megfizette, amellyel valójában nem tartozott (Máté 17:24–27). Ezenkívül óvakodott attól, hogy átlépje a hatáskörét világi ügyekben (Lukács 12:13, 14). Így hát elmondhatjuk, hogy Jézus tiszteletben tartotta a kormány tevékenységét, ugyanakkor nem volt hajlandó részt venni benne.
De mit értett azon, hogy fizessük meg ’Istennek, ami az Istené’?
Jézus azt tanította, hogy elsősorban azáltal fizethetjük meg ’Istennek, ami az Istené’, ha szeretjük Őt. Ez magában foglalja, hogy teljes szívből és mindenben engedelmeskedünk neki.
„Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak
Bár Jézus itt arról beszélt, hogy valaki egyszerre akar ragaszkodni Istenhez és a gazdagsághoz is, az első századi követőivel együtt nyilván ugyanezt az alapelvet alkalmazta a politikában való részvételre is.
A rendelkezésünkre álló legrégibb feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Jézus ókori követői egyáltalán nem vettek részt a politikai életben. Mivel csak azt a Személyt imádták, akit Krisztus, nem voltak hajlandók hűségesküt tenni Rómának és a császárnak; nem vállaltak sem katonai szolgálatot, sem köztisztviselői állást. Emiatt a gyűlölet céltáblái lettek. Az ellenségeik időnként az emberi nem gyűlöletével vádolták őket
Az igaz keresztények törődnek az emberekkel
Idézzük fel Jézus szavait, hogy Isten törvényei közül melyik a második legnagyobb parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Nyilvánvaló, hogy Jézus igaz követőinek nem szabad gyűlölniük az emberiséget. Jézus szerette az embereket, fáradozott értük, és még a hétköznapi nehézségeikben is segített nekik (Márk 5:25–34; János 2:1–10).
De miről ismerték Jézust a leginkább? Bár sok figyelemre méltó dolgot tett – gyógyított, tömegeket táplált, sőt halottakat is feltámasztott –, mégis úgy utaltak rá, mint Tanítóra, és ennek jó oka volt (János 1:38; 13:13). Jézus elmagyarázta, hogy az egyik fő ok, amiért a földre jött az, hogy tanítsa az embereket Isten Királyságáról (Lukács 4:43).
Ezért hát Jézus igaz követői ugyanannak a munkának szentelik az életüket, amit az Uruk végzett, mialatt a földön volt: elmondják az embereknek Isten Királysága jó hírét. Jézus Krisztus azzal bízta meg az összes igaz keresztényt, hogy az egész világon tanítsák az embereket erről a Királyságról (Máté 24:14; 28:19, 20). Ez az égi kormányzat, melyet nem lehet megrontani, a szeretet törvényének szellemében fog uralkodni Isten egész teremtése felett. Véghezviszi Isten akaratát, többek közt megszünteti a szenvedést és a halált (Máté 6:9, 10; Jelenések 21:3, 4). Nem csoda hát, hogy a Biblia ’jó hírnek’ nevezi Krisztus üzenetét (Lukács 8:1).
válasza:Az Úr parancsolatainak betartása magában foglalja az állam törvényeinek betartását is, így szerintem a kettő egyáltalán nem mond ellent egymásnak. A hithűség mindössze rátesz egy lapáttal: nem elég, hogy nem lopunk, nem garázdálkodunk, nem parkolunk tilosban ésatöbbi, ezeken felül még magasabb erkölcsi színvonalra is kell emelkednünk azáltal, hogy betartjuk az Úr parancsolatait, szeretjük az embertársainkat stb.
Amit idéztél, annak szerintem az a lényege, hogy NE AGGODALMASKODJUNK. Inkább tegyük a dolgunkat, éljünk hithűen, de aggodalmaskodni tök fölösleges, nem jó semmire.
Dolgozzunk, végezzünk becsülettel a munkánkat, a tennivalóinkat, éljünk az Úrnak tetsző szorgalmas, becsületes életet. Arról szó sincs, hogy ne dolgozzunk.
#5 itt amit írsz és jól érződik a két oldal konfliktusa. mert elvileg a politikában való részvétel vagy akár a hadseregbe vonulás is lehetne olyasmi, mint az adó a császárnak. és itt ők ezt nem akarják már megadni a világi társadalomnak. és ezért üldözik őket.(pont volt egy ilyen cikk az origon nem tudom olvastátok e, egy ma is létező ilyen keresztény közösségről, akinek menekülnie kellett mindig)
és amúgy meg ha ma valaki úgy akarna élni, mint az "ég madarak" akkor azt valószínűleg sokan gyűlölnék. sőt lehet börtönbe is zárnák, mert gyümölcsöt szed valahol vagy vadászik. mert minden el van kerítve, minden valakinek a tulajdona, amit a puszta léte megsért.
válasza:Igazad van kedves okean, de az egy kicsit más világ volt akkor.
Ma már minden arra felé tart, hogy úgy ne lehessen életben maradni.
Minden idődnek arra kell elmenni, hogy magadat életbe tudjad tartani és a családod.
Ez még csak a kezdet. Hamarosan bizonyítani is kell majd, vagy a rendszer kidob. (ha nem szolgálod a bűnt).
Most még csak előkészítik a a világot a megpecsételéshez.
Előszőr megpróbálják úgy, hogy észre se vegyük mi lett belőlünk. Ha ez nem sikerül, akkor majd nyíltan megmutatják magukat.
Vagy elhisztek vagy nem. A ti dolgotok:)
most elmegyek úszni, de majd elolvasom jobban. de belegondolva kicsit most úgy érzem, hogy Jézus nem azt mondja amit kar amikor azt mondja, hogy adja meg a császárnak, ami az övé. gyakorlatilag egy erőszakkal szemben védekezik ott. kicsit olyan érzésem van, hogy nem örömében és egyetértésében mondja ezt, de amíg nem lehet ezen változtatni és ilyen az élet addig lehet engedni. nem kell börtönbe záratnia magát az első ilyen helyzetben. de persze a végén ő mégsem köt kompromisszumot az ottani állammal, a végén valami általános értelemben tulajdonképpen nem adja meg a császárnak ami a császáré.
ezt most csak hirtelen írtam nincs átgondolva.
válasza:Kellemes úszást:)
Azon is elgondolkodhatsz, ha van kedved hozzá, hogy a valóságban mi a császáré és miért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!