Hogyan ertitek ezt a mondatot az Bibliabol: "Ma van a megvaltas napja. "?

ímé itt az üdvösség napja. (Károly ford.)

most van a kellő idő, most van az üdvösség napja (Kat.ford)

itt és most - erőteljesen a jelenre utal a mondat

az eredeti:νῦν -most,

ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας·

íme, most napja az üdvösségnek

Szervusz

"Mindezt en ugy ertem, ertelmezem, ahogyan Eckart Tolle irja konyveiben ("A most hatalma"c.)

A megvaltas, udvozules egy magasabb, idon kivuli, idon tuli tudatallapot. Jelen-Let."

Ne más, emberek által írott könyvekben keresd a Biblia magyarázatát. A Biblia megmagyarázza saját magát, illetve szövegkörnyezetében kell megvizsgálni azt, amit nem értesz.

Ha az említett könyvet olvasod, az írója elképzeléseivel értesz, illetve nem értesz majd egyet. Ez természetes, mert egy ember vagy igazat ír, vagy azt gondolja, hogy elképzelése igaz.

De ha meggyőződöl arról, hogy a Biblia Isten szava, mindig igaznak tekinted majd az ott leírtakat, magyarázatokat.

Amit idéztél a Bibliából, azok Pál apostol szavai, és olyan dologról jelentette ki ezt az állítását, amelynek hátteréről ő mindent tudott. Ismerte Krisztus (és a próféták) tanításait, ezért nagyon figyelemreméltó ez a felhívása. Így hangzik a maga teljességében: "2Korintusz 6:2 Mert ő ezt mondja: „Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.” Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja." Pál apostol Jézus szavait idézte, felismerte, milyen rendkívüli időszakban él. I. e. 537-ben elfogadható ideje volt annak, hogy a zsidók hazatérjenek a babiloni fogságból (Ézs 49:8, 9). De mire utalt ebben a versben Pál? A szövegkörnyezet segít fényt deríteni erre.

Az édeni lázadás óta az emberiség elidegenedett Jehovától (Róma 3:10, 23). Emiatt általánosságban véve az emberek szellemi sötétségben vannak, ez pedig szenvedéshez és halálhoz vezet. Pál ezt írta: „tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik mindmostanáig” (Róma 8:22). Ám Isten megbízta Pált és a többi felkent keresztényt az első században azzal a szolgálattal, hogy ösztönözzék, sőt ’kérve kérjék’ az embereket, hogy térjenek vissza Istenhez, és békéljenek meg vele. Az „elfogadható idő” a ’megmentés napját’ jelenthette azoknak, akik Jézusba vetették a hitüket.

Napjainkban Krisztus igaz követői, meghívják az embereket, hogy fordítsák hasznukra az ’elfogadható időt’ (Ján 10:16).

Isten még ma is kész megbékéltetni magával az elidegenedett embereket. Napjainkra is érvényes az, amit Pál mondott, hogy „most van a kiváltképp elfogadható idő”, és hogy „most van a megmentés napja”. Mennyire irgalmas és könyörületes Isten Jehova! (2Móz 34:6, 7).

Üdvözlettel: Zita