Buddhisták: mindegy, milyen úton jut el valaki a vágy nélküli állapothoz? Csak az eredmény számít, vagy a módszer is? (Egyáltalán több módszer is vezethet eredményhez? )
Mert a vágyott dolgokról le lehet mondani úgy, hogy megbeszéljük magunkkal, hogy nem is olyan fontosak, nem azok hozzák az igazi boldogságot stb.
Aztán el lehet még fojtani, amikor erőszakkal ráparancsolunk magunkra, hogy ez és ez tilos, tabu, és ha rágondolunk, gyorsan elhessegetjük a gondolatokat.
Az is egy út lehet talán, hogy csömört kapunk attól, amitől meg akarunk szabadulni. Pl imádom a csokit, szinte már függök tőle, de nem akarok vágyni rá, nem akarok a rabja lenni. Erre megeszem belőle egyszerre több kilót, így megundorodom annyira, hogy soha többé nem fogom kívánni.
És vannak, akik bemesélik maguknak, hogy a vágyott dolog rossz. Ez mondjuk szerintem hazugság önmagunk felé, de talán hatásos lehet, ha tényleg annyiszor mondja magának, hogy végül már nem vágyik rá. (Vagy pedig részben valóságos rossz dolgokat keres benne, és megpróbálja ezeket kiemelni, hangsúlyozni a jókkal szemben.)
Mindegy, melyik módszert használjuk?
válasza:Szia kérdező!
A megvilágosodás nem olyasmi, amihez valamilyen "tevékenység" csinálása folytán jutunk el.
A kérdésben kimondatlanul is ott van a megoldás. "Nekem" vágyaim vannak. Ahelyett, hogy a millió vággyal külön-külön foglalkoznál, próbáld azt megérteni, hogy ki az, "akinek" vágyai vannak. Ha annak a végére sikerül járnod, hogy ki is vagy valójában, akkor meglesz a megoldás a kérdésedre is.
Köszönöm a válaszokat!
Feketepéter, megkérdezhetem, hogy te hogy fogtál hozzá az önmagad megismeréséhez? Ez is mindenkinél egyéni, amire nincs recept? Szerintem sok ember van úgy vele, hogy érzi, hogy valami plusz feladata (vagy inkább lehetősége) van azon kívül, amit az anyagi világ megkíván tőle, hogy nem csak a munkahelyről, a csekkek befizetéséről, a takarításról szól az élet, csak még nem tudja, hogy mi az a valami, ami arra vár, hogy figyelmet szenteljen neki, csak a nyugtalanság van meg, mármint jó értelemben véve, hogy valami jó felé haladna, csak nem tudja még, merre is induljon.
válasza:Persze, mindenkinél más. Nincs két egyforma ember, akinek ugyanolyan születése, neveltetése, körülményei lennének.
De azért valami mindig közös. Egyfelől, az ember bármit csinál, előbb-utóbb megunja. Ez alól nincs kibúvó. Bármit és bármennyire is élvezd azt az adott dolgot, az élvezet elmúlik, mert a személyiséged múlandó, és az adott dolog is múlandó. Ezért mindig új és új szórakozásokat keresünk magunknak, amivel fenntartjuk a szenvedés kerekének forgását.
Ha elolvasod Buddha élettörténetét, abban is benne van ez a motívum, hogy királyfiként minden élvezetet megkapott, ami csak létezett, majd egyszer csak elvonult mindezek elől.
Aztán ilyenkor szoktak az emberek a lemondás végletébe menekülni, amikor mindent megtagadnak maguktól, azt gondolván, hogy akkor ez a vágytalanság, amiről Buddha beszélt. Nem így van, ez az a fázis, amikor átmegy a kereső aszkétába, amin Buddha is keresztülment, és majdnem bele is halt.
Buddha végül rátalált a középútra, mely mindig a végletek között húzódik, és amely elvezet a megvilágosodáshoz. Tapasztalatait tanítások formájában megosztotta, így nekünk könnyebb dolgunk van, mert akár közvetlenül (szútrák olvasásával), akár közvetetten (a bölcsességek egymásnak történő átadásával) tanulhatunk tőle.
válasza: válasza: válasza:Buddha azt mondta, könnyebb 100 földi vágyat beteljesíteni, mint egyről lemondani.
Ő biztosan nem beszélt hülyeséget ezzel kapcsolatban. Mesterségesen persze vissza lehet tartani a vágyakat. De ez önbecsapás, amit a következő idézetből érthetsz meg:
"Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják."
Az idézet a Bhagavad-Gítából van. Ez is a Gítából van:
"A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni,
hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan
özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan
töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.
71. vers
Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden
érzékkielégítés iránti vágyat, kívánságok nélkül él, megvált
minden birtoklásérzettől, és mentes a hamis egótól.
72. vers
Ez a lelki és isteni élet útja, melyhez eljutva az ember
megtéveszthetetlenné válik. Még ha a halál órájában lépett
is rá, képes Isten birodalmába hatolni."
A vágyakról lemondani csak úgy iszonyatosan nehéz. Mondhatom azt, hogy szinte lehetetlen. Nekünk nyugatiaknak meg pláne.
Nekünk Krisna-tudatúaknak nem is az a feladatunk, hogy lemondjunk a vágyainkról, hanem az, hogy megváltoztassuk azokat, és az Úr odaadó szolgálatába állítsuk. Ez a szolgálat tiszta odaadásból kell legyen, ami önzetlen. A szolgálat fogalma persze rosszul csenghet, de ezt legjobban úgy lehet elképzelni, hogy biztosan voltál már szerelmes. Amikor kért valamit a szerelmed tőled, te örömmel, boldogan megtetted.
Ha te kedves kérdező a buddhizmust akarod gyakorolni, akkor legyél buddhista! Az sokkal jobb alternatíva, mint csak leélni az életet cél és értelem nélkül.
Ui.: lehet még nagyon sok csokit meg kell enned, mire megundorodsz tőle.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!