Buddhisták: mindegy, milyen úton jut el valaki a vágy nélküli állapothoz? Csak az eredmény számít, vagy a módszer is? (Egyáltalán több módszer is vezethet eredményhez? )

Mindezt azért, mert: arra vágysz, hogy ne vágyj semmire!

Akkor mit is akarsz?

Egy ismerősöm házassága ezen ment tönkre: a férj csak meditált, mert "el akarta érni" a megvilágosodást, miközben már azt hajtogatta, hogy ő már nem vágyik semmire. Ezért (vállalkozóként) már dolgozni sem ment el, mert "ne vágyj a pénzre". Magyarázd meg a gyereknek (mondta a feleségének), hogy "ne vágyjon új cipőre", stb. stb.

Szóval ez a vágynélküli állapot a buddhizmusban nem egészen világos, vagy nagyon-nagyon rosszul értelmezi a nyugati társadalom buddhizmusban hívő rétege!

Ha a vágynélküliségre vágysz, akkor is vágysz valamire! Nagyon nem jó a megközelítésed!

Hallgasd meg, és nagyjából megérted a buddhizmust.

http://www.youtube.com/watch?v=fKHwO4F2EMw&list=PLADFE149AB5..

Hát ez az, amit én sem értek! Hogyan lehet vágyni a vágynélküli állapotra, és mikor lehet elmondani, hogy már elértem?

Én is várom, hogy valaki megmagyarázza úgy, hogy a logikus agy ne mondjon neki ellent.

Alapjában sok buddhista elvet követek. Ez a vágytalanság egy kiemelt maszlag.

Röviden megfogalmazva.: van a Buddhizmusnak egy egyszerű tanítása az, hogy szembesülj a valósággal, vedd észre a valóságot, és értsd meg a dolgokat. Ebbe beletartozik, hogy megérted azt, hogy az éned az elméd által kreált virtuális lény. A tudatod egy apróbb része, nem maga az elméd.

Ahogy ezt sikerül felfognod megértened, hogy te a figyelő vagy aki az éned gondolataira figyel.

A fájdalom, a vágy, a vágytalanságra vágyás mind az éntudatod része. Ha elengeded az ént megszűnnek ezek is. Attól, hogy sikerül elengedni az én tudatod, és enélkül szemlélni a világot, pont ugyanúgy el tudod látni az életed minden feladatát, csak az a részed veszik el aki félhet, haragudhat, szenvedhet stb.

A vágytalanságra törekedni pont olyan, mint összeszedni a lószar, mert szeretnél egy lovat.

Nekem nem nagyon vannak már vágyaim, viszont leginkább azért mert maguktól elmúltak.

Mondjuk én nem a tipikus buddhista utat jártam be, hanem kiettem, kinőztem, kibirtokoltam magam, és rengeteg anyagi sikert értem el. Utána elgondolkodtam azon, hogy semmi nem maradt már amire vágyom, csak olyan dolgok amik nem pénzel megvehetőek. Amire vágytam az a boldogság volt. Most boldog vagyok, mert elhagytam mindent valahol ami akadályozhat ebben.

Hallgasd meg a hangoskönyvet, és a végére megérted. Mert ennyiből nem fogod.

Felsoroltál egy pár módszert, és biztosan vannak még mások is. Vannak vágyak, amelyeknél az egyik módszer jobban beválik, mint a többi, míg más vágyaknál más módszer lehet célravezetőbb. Nincs kőbe vésett szabály, adott problémára mindig egyedi megoldást kell keresni.

De végső soron a vágyakat úgy látni, mintha valósak lennének, tévedés. Ebből a tévedésből fakad az, hogy valaki harcolni akar ellenük, el akarja tüntetni őket. Ehelyett be kell látni, hogy a vágyak ugyanúgy összetettek, múlandóak és szenvedésteliek, mint minden más. Akkor láthatod, hogy a vágyak valójában nem érhetnek hozzád, és hagyhatod őket jönni-menni, így ragaszkodás nélkül nem okozhatnak szenvedést.

Szia!

Nem lemondás és megcsömörlés, hanem annak a ténynek a felismerése, hogy képes vagy a vágyaidat és lelki, fizikai hatásukat a születésük pillanatában megfigyelni. Másként szólva lényedet és a gondolataidat, illetve termékeit egymástól el tudod választani. Mert ugye az logikus, hogy amit meg tudsz figyelni "kívülről", az nem lehet veled azonos.