Összeomlott bennem sok minden, nem tudok dönteni, mi legyek? Istentől milyen segítséget várjak?
*Kérlek ne rakjátok át másik kategóriába. Én ezt a kérdést ide szánom, vallásos értelemben történő megvitatásra.*
Szakot tévesztettem. Elég nagy csalódásokat éltem át ezzel (fogytam is öt kilót).
Nem bízom a szakokban, az iskolákban, a szakleírásokban, mert ezek közül mindben csalódtam.
Nem bízom magamban, mert még nem volt jó döntésem. Arra a szakra is azért jöttem, mert nem volt jobb ötletem...
Dönteni kellene, szeptembertől OKJ vagy másik szak (van, ahova átvennének, ezt TUDOM), de semmi ötletem...
Össze vagyok omolva.
Hivatást kerestem, olyan valamit, ami napi 8 órában élvezettel csinálok és látom a hasznát. Olyat szerettem volna, amivel segítem az embereket - nem közvetlen, tehát nem emberekkel foglalkozót akartam -, jobbá teszek valamit, pl. egy közösség életminőségét.
Ez az egész kezd összeomlani bennem...
Nehéz elfogadnom, hogy mégse olyan fontos a hivatás; nem tudom, Isten hogy segít, milyen "jeleket" keressek; nem tudom, mi az, amire hív (tudom, elhívni csak a missziói küldetésre hív; de mégis biztos mindenkinek segít valahogy abban is, hogy milyen karrierben lesz jó, arra odairányítja).
Utolsónak!
Te is egy élő bizonyíték vagy ember!
De mit keresel is itt a vallási oldalon!!
Át tudom érzeni a helyzetedet. Ilyen "világmegmentő" terveim voltak nekem is. ÉS EZ JÓ!!!
Úgy érzem a szavaid alapján, hogy tele vagy tervekkel, csak nem tudod merre indulj. Próbált megkeresni hol érnek össze az álmaid, mi a közös kapocs. Akkor megtudod merre kell haladnod.
Én mindig is szerettem suliba járni, valami újat megismerni. Emellett szeretek emberekkel foglalkozni. Sokáig gondolkodtam az orvosi pályán... mire rájöttem a tanítás az én asztalom. Isten is ebbe az irányba vezet...
Állj meg, nyugodj meg, gondolkodj el magadon, a terveiden, az elvárásaidon. Kérd ki mások véleményét. Majd menny oda Istenhez és mond neki, hogy "Erre jutottam, nagyon szeretnék jól dönteni és tudom, hogy Te jót akarsz nekem. Kérlek áruld el mi a terved az életemmel"
Ne lepődj meg Isten nem a bőbeszédűségről híres. Vannak dolgaim amikről hosszú ideje kérdezgetem őt.
Olvasd a Bibliát és Higgy abban, hogy Istennek fontos a jelened és a jövő.
Sajnos saját példával nem tudlak biztatni, de egy barátnőm nem rég mesélte a saját felvételijét. 3 helyre jelentkezett annak idején, az első kettőre akart volna bejutni, de csak a harmadikra vették fel, amit csak azért írt oda mert a szülei nagyon ajánlották. Nem volt vmi kiemelkedő egyetem, nem is az volt az álma, szóval nem igazán volt kedve odamenni. De a tanulmányai legelején összeismerkedett egy lánnyal, akivel azóta legjobb barátnők. Akkor ennek a lánynak pont egy hívő barátnőre volt szüksége, és végül a lány megtért.
Lehet, hogy nem magad miatt kerültél erre a szakra. Nem tudom, pontosan mikor jön el az az pillanat, de legyél figyelemmel, bárkinek szüksége lehet rád akér a suliban, akár a leendő munkahelyeden.
Egyébként én is hiszek ebben a hivatásos dologban, és mikor le kellett adnom a jelentkezési lapot, úgy próbáltam, hogy folyamatosan Isten segítségét kértem. És hiszem hogy ő megmutatja idővel. Csak annyit kérek bízz benne, és várj türelemmel, addig pedig tedd amit eddig.
Tudom, nem azt vártad, hogy azt mondjam ne akarj szabadulni, de néha ez a legjobb. Gondolj Józsefre, aki 3 évig ült börtönben, hogy aztán belőle lehessen az ország második embere, Mózesre, aki csak azért jutott a fáraó lányához mert előzőleg muszáj volt őt kirakni a folyón, vagy a Jézus mellett haldokló emberre a kereszten. Igaz, hogy szenvedett, de ott juthatott örök élethez.
Bízz Istenben, és hidd, hogy ő a kezében tartja az életedet. És ha nem bánod imádkozom érted.
Ja, és ez az igevers ugrott be: "Őrhelyemre állok, odállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Habakuk 2,1)
DoG
Daughter of God
Az a gond, hogy ezek a majd-ok nem vigasztalnak.
Ez olyasmi, mint amikor egyszer későn indultam vizsgázni.
Sokáig nem jött a villamos, majd érkezett egy kocsiszínbe menő. Majd amelyikre fel tudtam szállni, azon volt egy roma, aki a világ végéről, Magyarország hanyatlásáról, a világgazdaság hanyatlásáról, az ökológiai katasztrófáról és arról, hogy zombik leszünk tartott kiselőadást. Megállókon keresztül el kellett viselnem.
A 86-os buszt végignéztem elmenni az orrom előtt.
Tehát nem elég, hogy késésben voltam, azt is egy otthoni vita miatt, még minden ellenem látszott dolgozni. Egyébként esett is, és az egyetem felé futás közben nem tudtam ernyőt se használni.
És akkor jött a fordulat, a 86-os után rögtön jött egy 9-es - a menetrend szerint baromira nem egymás s*ggében kellene járniuk -, amit végül elértem.
Beértem vizsgára, már mindenki ott ült és utolsónak estem be, de kb. két perc volt vissza.
Hálát adtam Istennek, hogy beértem. Egy vizsgát fel lehet venni ugye kétszer, de hamar túl akartam lenni rajta, és még júniusban pár napot dolgozni.
Az eset kapcsán elgondolkoztam...
Amennyire tudom, Isten nagy dolgokban is sokszor az utolsó pillanatban segít. Először minden ellened játszik, aztán egy apró momentum megment. Úgy tűnik, katasztrófa lesz, közben csak baj.
Csakhogy elég nehéz hinni, amíg épp a lejtőn haladsz lefelé, nehéz kitartani, csökken a hited, de az önbizalmad is... Tehát a hited magadban, a hited Istenben.
Tudom, hogy nem fogok éhen halni, ha mégis, akkor annak is meglesz a maga oka. Ami utána jönne, nem bírnám ki, például.
Csakhogy ez nem vigasz akkor, mikor most omlott össze bennem eddigi világnézetem, eddigi reményeim, és minden, amiért küzdöttem, most vált hiábavalóvá...
Teljesen megértelek... néha a legrosszabb várni. Viszont Isten sokszor kér ilyet, és ha benne bízunk Ő tényleg ki tudja hozni a legjobbat belőle.
Tudom, ezekkel mind nem sokat segítek a helyzeten, és még valószínűleg jobban sem érzed magad tőle. De gondolj Ábrahámra, neki is 100 évet kellett várni egy olyan gyerekre, akit megígért neki Isten. Semmi esély nem volt rá - emberileg - hogy valóra váljon, és ezért ő elkezdett B tervet gyártani, aminek meglettek a következményei is. De végül Isten ígérete teljesült. Csak ez a lényeg.
Nem kérlek arra, hogy bízz, mert sokszor ez a legnehezebb. Arra kérlek csak, hogy imádkozz, és ne veszítsd még el az régi hited.
Mondd el Istennek hogy érzel most, és hogy nem látod mi ennek a vége. Szeretnéd tudni, mit hoz ki a nehéz helyzetedből, de egyelőre megelégszel a következő lépéssel, amit jó lenne ha megmutatna, mert nem tudod, merre indulj. Kérj további hitet, hogy tudj benne bízni, anélkül is hogy tudod, mire jó ez az egész.
Ha gondolod, írj privátot. Szívesen beszélgetek veled, ha segíteni nem is igazán tudok.
DoG
Daughter of God
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!