Összeomlott bennem sok minden, nem tudok dönteni, mi legyek? Istentől milyen segítséget várjak?
*Kérlek ne rakjátok át másik kategóriába. Én ezt a kérdést ide szánom, vallásos értelemben történő megvitatásra.*
Szakot tévesztettem. Elég nagy csalódásokat éltem át ezzel (fogytam is öt kilót).
Nem bízom a szakokban, az iskolákban, a szakleírásokban, mert ezek közül mindben csalódtam.
Nem bízom magamban, mert még nem volt jó döntésem. Arra a szakra is azért jöttem, mert nem volt jobb ötletem...
Dönteni kellene, szeptembertől OKJ vagy másik szak (van, ahova átvennének, ezt TUDOM), de semmi ötletem...
Össze vagyok omolva.
Hivatást kerestem, olyan valamit, ami napi 8 órában élvezettel csinálok és látom a hasznát. Olyat szerettem volna, amivel segítem az embereket - nem közvetlen, tehát nem emberekkel foglalkozót akartam -, jobbá teszek valamit, pl. egy közösség életminőségét.
Ez az egész kezd összeomlani bennem...
Nehéz elfogadnom, hogy mégse olyan fontos a hivatás; nem tudom, Isten hogy segít, milyen "jeleket" keressek; nem tudom, mi az, amire hív (tudom, elhívni csak a missziói küldetésre hív; de mégis biztos mindenkinek segít valahogy abban is, hogy milyen karrierben lesz jó, arra odairányítja).
válasza:Üdv!
Kiben bízhatsz?
"Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni." - Zsolt 118,8
Munkával kapcsolatban:
"És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!" - Zsolt 90,17
Őszintén ez most semmi újat nem mondott.
Isten mindenkit próbál olyan karrier felé hívni, amiben jó lenne és amit legalábbis nem utálna? Vagy ekkora segítséget ne várjunk, csak abban fog segíteni, hogy ne haljunk éhen?
De ha hív, ha nem... én már végképp nem tudom, miben lennék jó, és mit utálnék kevésbé... Július második fele van... ha szeptemberig nem döntök, akkor folyt. köv. a jelenlegi szakomon... :(
Nyilván imádkoztam már, hogy segítsen. És segített is több dologban.
Nem jutottam be egy nehéz egyetem nehéz szakára (amit első körben nem bírtam volna), hanem egy könnyű egyetem büfészakára sikerült csak, több "véletlenen" keresztül. Itt önbizalmam lett, megtapasztaltam, hogy az egyetem nem olyan sz*r, mint amilyennek kívülről látszott. Most tovább kell lépnem... nem itt a helyem, ezt azért kaptam, hogy tapasztaljak és tovább tudjak lépni. És itt vagyok megtorpanva... Innen tovább viszont nem érzek segítséget...
Azért nem, mert saját lábra kell álljak? De nem tudok... így, összeomolva nem tudok...
Vagy azért nem látom a segítséget, mert rosszul keresem? Rosszul értelmezem?
válasza: válasza:22 éves vagyok, és én is körülbelül így érzek mint te; jelenleg adminisztrációs munkában dolgozom, ami nem a szívem csücske, szeretnék is tanulni még valamit a 2 haszontalan szakma után. Úgy voltam vele, hogy művész leszek, amíg mellbe nem vágott a valóság.
De igazából csak anyám szavait tudom mondani neked, ami nekem adott reményt: volt egy olyan munkája, amit nem szeretett, de tudta, hogy ha hazaér a 8 óra után, várja a családja, a szerettei, akikért érdemes dolgoznia.
Anno én is úgy voltam vele, hogy ha nincs jó munkád, nincs értelme a dolgoknak, de van. Az csak egy munka, hogy pénzt keress, ráadásul igazából a kollégák fontosak szerintem, ha jól kijössz velük, még a legrosszabb munkahely sem tűnik olyan vészesnek :)
A másik meg, hogy bármikor lehet váltani; én addig nem keresek új iskolát, amíg nem tudom meg az erősségemet, és nem jövök rá, hogy mit is akarok pontosan, nehogy még több pénzt elkótyavetyéljek fölösleges tanfolyamokra. Itthon pedig írok, játszok, rajzolok, és bár nem ez a munkám, élvezem csinálni. És ki tudja, lehet egyszer megélhetek abból, amit igazán szeretek csinálni.
Nem tudom, mennyit segíthettem, de ne omolj össze, ha kell, dolgozz esetleg egy kicsit, nem feltétlen egy tökéletes munkahelyen, hogy legyen tapasztalatod ebben a világban. Amióta ezt teszem, megváltozott róla a véleményem, és az az énem aki anno irtózott az irodai munkától rájött, hogy nem is olyan vészes ez. Ha van a munkán kívül olyasmi, ami boldoggá tesz.
válasza:Szia !
Ha összeomlottál ez lehet komoly probléma de lehet egy kis ügy is amit esetleg felfújsz, azt tudom mondani állj meg gondold át az életedet mihez van tehetséged, mire van vezetésed Istentől ?
És nem ártan önvizsgálatot tartani sem és korrigálni ha valamit elrontottál Istennel vagy emberekkel szemben !
Feltétezem nincs akkora baj mert életben vagy és nem jutottál Jónás mélységeire és Jób sorsára sem ha padlón vagy ne keseredj el mert onnan csak felfelé vezet az út de először rendezd el magadba ezeket a dolgokat ha elbuktál valamiben akkor van lehetőség felállni és újra kezdeni a KUDARC jó nevelőpálcája Istennek tanuld meg az élet másik oldala a SIKER sem tartós állapot itt a földön.
Az, hogy lefogytál arról gondolom valamit nagyon akartál de nem sikerült mert elképzelhető nem volt Isten tervében nekem volt hasonló eset az életemben évekkel ezelőtt ez egy pszichés tünet a fogyás együtt jár a depresszióval, bánattal, kesergéssel én is átmentem ezeken.
A véleményem az, hogy ne jeleket keress hanem hozz egy döntést magadba azt fogom csinálni amire Isten vezet ez egy elhatározás utána keresd Isten akaratát az életedre vonatkozólag, ilyenkor hasznos ha visszavonulsz Istennel töltöd az időd nagy részét, esetleg böjtölsz de csak akkor ha nincs egészségügyi problémád cukorbetegség..... stb.
Egyébként a jelek jönnek maguktól nem kell keresni hanem Istennel kell egy jó kapcsolat akkor jönnek a jelek is de nem ez a lényeg ezek csak a kapcsolat úgymond melléktermékei a hangsúly mindig az Istennel való közösségen van !
Ha keresed a jeleket akkor könnyen becsaphat az ördög és a megtévesztés szelleme is működhet ilyenkor ha nem keresed hanem megvárod hogy, Isten adja akkor az lehet hasznos az életedre de fontos Isten legyen a forrása.
Zsoltárok 37,23-24:
23.Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24.Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
Zsoltár 84: 6-8,12-13:
6. Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
7. Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
8. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.
12. Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
13. Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned
Üdv:Alex
Pont ez az! Karrierista vagyok. Sok dolog érdekel, sok dolgon agyalok, tudományos meg műszaki dolgok.
Az volt az álmom, hogy egyszer, amikor már nem lesz időm fórumokat olvasni, agyalni, hobbikkal foglalkozni, akkorra lesz egy végzettségem, ami lehetőséget ad, hogy valamit valóra váltsak azok közül, amiken tinikoromban agyaltam. Hogy ne foszoljon szét minden hobbim, minden érdeklődési köröm, hanem egyikről tanuljak is és foglalkozzak is vele. Valamit jobbá tegyek a tudás segítségével.
Sose gondoltam úgy a leendő munkámra, mint csupán pénzszerzésre. Hanem mint hivatásra, mint az emberiség segítésére valamilyen kis területen.
Pont egy ilyen embernek nehéz felfognia azt, hogy nem fogja szeretni a munkáját, nem fogja a hivatásának érezni. Nem is biztos, hogy lát benne fantáziát.
Azt, hogy a kollégák nagyon fontosak, tapasztaltam már diákmunkán is. Keveset dolgoztam, de arra jó volt, hogy ezt kitapasztaljam. Unalmas csomagolás volt, mégis, az embereknek azt mondtam, jó volt.
De nem tudom megérteni, hogy adjam fel, ne a munkám legyen a hivatásom, a hobbijaim semmik, max emlékezet szintjén fognak megmaradni. Az álmaim ezekkel kapcsolatban semmik.
Ami érdekelt, azok közül semmibe se fogok belefolyni, semmiről se fogok tanulni.
Hogy a munka nekem is valóban csak egy létfenntartási dolog lesz, egy pénzszerzésért folytatott robot, semmi más...
És nem, nem azt várom, hogy a munka tegyen boldoggá.
De azt igenis várom, hogy az is örömforrás legyen, és ne (csupán) a kollégák miatt.
Nem tudom feldolgozni, hogy a munka nem azért van, hogy amit szeretsz, amit tudsz, annak segítségével jobbá tedd a világ egy szeletét, hanem csupán a megélhetésért. Nem, ezt nem tudom feldolgozni.
Ha fel tudnám, akkor rég kiiratkoztam volna az egyetemről, egész nyáron diákmelóztam volna, hogy vissza tudjam fizetni (hallgatói szerződéses vagyok), és kerestem volna egy OKJ-t, ami piacképes és el tudom végezni.
Jó, így is itt tartok, hogy bármi, amit el tudok végezni és piacképes, jó, de lassan fogom - ha sikerül egyáltalán - feldolgozni, hogy a 24 órából 9 nem úgy van, ahogy mindig is megálmodtam.
válasza:Megértem, számomra is még mindig nehéz, de kevés ember van, aki igazán szereti a munkáját... lassan már annak is örülhetünk, ha találunk munkát magunknak.
Esetleg keress némi pénzt, tegyél félre, és tanulj valami olyasmit, amit szeretni is képes vagy, és pénzt is tudj vele keresni. Vagy kimenni akár külföldre - barátnőm is így van ezzel, akinek diplomája van, beszél oroszul, japánul, angolul és kicsit koreaiul, ehhez képest talált egy recepciós állást ott, ahol az édesanyja dolgozik. És megértem, miért dühös, hogy nem becsülik meg a tudását itthon - és miért szeretne, illetve miért kénytelen később elköltözni máshová, ha nem akar megragadni a jelenlegi állapotában.
válasza:Hát igen, a képzelt istenek az akarat gyenge emberek mentsvára!
Íme az élő bizonyíték!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!