Ki fogadta már be Jézust? És ki milyen változást tapasztalt utána az életében?

Befogadtam, de még küzdök néhány bűnnel. :(

Néha fáj a világ, ez a tömény gonoszság.

Múlt héten magamba fogadtam Jézust.

Azóta is fáj a seggem :S

Én befogadtam Jézust, és a változások pedig: először olyan érzés, mintha szerelmes lennél, vagy bedrogozva. Szóval eltölt a teljes boldogság. Aztán lassan vissza kell térni a való életbe.

Na itt jönnek a problémák, és ez dönti el, hogy mennyire is köteleztük el magunkat Jézus mellett.

Én is visszaestem, jönnek a hullámvölgyek, hogy már nincs meg az az érzés, mint legelőször, de így van ez a szerelemmel is.

A házasság első szakaszában csupa boldogság, és semmi nem okoz gondot, de egy idő után feltűnnek a párunk hibái, és azok a dolgok, amikben nem értünk egyet. Akkor óriási viták vannak, és azt sem érti az ember, hogyan házasodhatott össze azzal az emberrel. De egy idő után már teljesen összeszoknak a házasok. Megértik egymás gondolatát, szeretetből tesznek néha dolgokat, és bár ez már nem az a lángoló és minden mást felülmúló szerelem, mint először, tudja egymást igazán szeretni a pár.

A kapcsolat Jézussal pontosan olyan kapcsolat, mint bármelyik másik. Minden nap dolgozni kell rajta. Nem lesz mindig könnyű, de megéri.

DoG

Daughter of God

Szervusztok

Kedves kérdező, és válaszolók: mit jelent befogadni Krisztust?

Ezt nem csak én nem értem, mert itt evéssel!!!, ivással is kapcsolatba hozták. Gondolom nem ezt jelenti?!

"Daughter of God" :DDD

Neked se kell a szomszédba menni egy kis egóért.

Szóval befogadtad a bátyádat. Zsír.

Kedves 7-es!

Akárhogy gúnyosan tettél megjegyzést, mindkettő teljesen megállja a helyét.

Az első az egóm. Nem azt mondom, hogy egy egoista állat vagyok, mert ez koránt sem igaz, aki ismer nem mondaná. De abból a szempontból viszont találó, hogy - mint néhány nappal korábban vki megfogalmazta ezt itt az egyik kérdésnél - protekciós vagyok. Méghozzá a világ teremtője az, aki támogat, és segít.

Ráadásul nem csak támogatási viszonyban vagyunk, hanem Ő Isten, aki a Biblia szerint (és szerintem is) a Mennyei Atyánk lehet, és mi az ő gyermekei. Innen jön a nevem.

A bátyós dolog pedig ezáltal igaz. Ha elfogadjuk Jézus halálát a kereszten, és megtérünk (ami azt jelenti hogy felismerjük és megbánjuk bűneinket, majd Istentől kérünk bocsánatot érte, Ő megbocsátja, mert Jézus már megbűnhődött azokért), akkor Isten a gyermekének fogad, és családja tagjának tekint, pont úgy, mint a fiát Jézust. És ha így vesszük, Ő is testvérünk.

Kicsit néha tényleg elvont, és sok olyan dolog van a "hívő-dolgokban", amit emberi ésszel felfogni szinte lehetetlen, de ekkor lép életbe a hit.

Mert "a hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsidók 11,1)

DoG

Daughter of God

Nézd, ha te ettől jobb ember leszel, akkor nincsen semmi gond :)

Ám én úgy gondolom, hogy elég a lényeget (szeretet, megbocsátás, stb.) befogadni, a hozzáadott hiedelemrendszer nekem kissé megfekszi a gyomromat.

Nem minden keresztény jó ember, és nem minden jó ember keresztény.

Van, aki naponta elmondja, hogy "...miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...", és mégis haragszik azokra, akik ártottak neki.

Ebből a szempontból tehát nem Jézust kell befogadni, hanem azokat a gondolatokat, eszméket, amiket ő képviselt (bár már jóval előtte is léteztek).

"Nem minden keresztény jó ember, és nem minden jó ember keresztény.

Van, aki naponta elmondja, hogy "...miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...", és mégis haragszik azokra, akik ártottak neki"

sajnos ezzel egyet kell értenem, hogy van hogy akik csak az eszmét követik azok jobbak, mint néhány keresztény.

És ahogy mondod, ezek az eszmék már előzőleg is megvoltak, nem Jézus hozott ebben újítást.

De van egy óriási különbség a vallások közt. Tegyük fel most mindegyikről, hogy igaz vallás, és amit mondanak az úgy van.

Nagyjából az összes vallás megfogalmaz alap eszméket: pl legyél jó, és akkor üdvözülsz. és kb ezt a kérdéskört járja körbe mindegyik hitrendszer kicsit más szemszögből.

Viszont a vallások többségének alapítója ember. Általában nagyon jó ember, de semmit nem tett a követőiért. Ő is csak egy volt a tömegben, aki a jóra törekedett.

De a kereszténységben az alapító nem csak hogy Isten fia, hanem Ő meghalt azért, hogy a követőinek ne kelljen, és "protekciósan" máris meglegyen az üdvösségük. (Persze ő is kéri, hogy legyenek jók az emberek, és ilyenek, de ez csak másodrendű)

Nem fogom azt mondani, hogy higgy te is ebben, mert jogod van erre nemet mondani. És az egy jó dolog, hogy jó akarsz lenni, és elsajátítani az eszméket. Kívánom, hogy sokan tegyenek hasonló jókat. De Jézus nélkül a jó cselekedetek csupán egy eszme követése, ami bármelyik másik vallás része lehet, de nem a kereszténységé.

Szóval egyáltalán nem baj, ha inkább jó vagy, mint keresztény, szíved joga dönteni. De majd azzal is számolj, hogy ha azt vesszük alapul, hogy vmelyik vallás igaz a sok közül, egyszer megítéltetsz. Csak az a kérdés melyik igaz, mert nem mindegy...

ez a kisfilm jutott eszembe a jóságról - sztem nagyon jó

http://www.youtube.com/watch?v=tfuZVP1uMx0

DoG

Daughter of God