Van köztetek olyan, aki régen jófiú volt, és tapló lett belőle? Mit tapasztalt előtte és utána? Köszönöm a konstruktív hozzászólásokat.

Én ugyan nem fiú, de jó kislány voltam. Na jó, még mindig az vagyok, de közel sem olyan mértékben, mint régen.

Összejöttem életem nagy szerelmével, és az enyém volt a világ. Mindent megadott, szeretett, ölelt, kedves volt, udvarias, az az igazi régimódi típus.

Sikerült annyira magába bolondítania a lehengerlő stílusával, hogy mindent feláldoztam érte. Anyuékkal szinte nem is találkoztam, mert mindig vele voltam.

Fincsi kajákat tanultam meg a kedvéért főzni (utálok főzni, de miatta megtanultam), mostam, vasaltam a gönceit, hetente takarítottam a lakását, hetente felmostam a lépcsőházat, és próbáltam "istennősködni" az ágyban is.

Aztán kezdett valahogy elege lenni belőlem. Egyre kevesebbet volt otthon, nem volt már kedves, sőt, néha kifejezetten bunkó volt velem. Többször is megalázott, ezért kezdtem egy tökéletes csődtömegnek érezni magam mellette.

Végül megcsalt és kidobott.

No, akkor nagyon felnyílt a szemem. Hogy én mekkora hülye voltam! Teljesen a tulajdona lettem.

Sikerült két hónap alatt rengeteget változnom külsőre is és belsőre is.

"Rosszlány" lettem, már ami a pasikat illeti. Soha senkinek nem fogom még egyszer úgy a seggét nyalni, mint neki. Soha senkinek nem leszek a csicskája.

Soha nem fogom engedni, hogy kihasználjanak.

Rájöttem, hogy az emberekben nem szabad vakon megbízni. Senkiben sem. Még akkor sem, ha fűt-fát ígér. És mindig fenn kell tartani a csalódás lehetőségét. Ezzel számolni kell.

Bocs a regényért. :)

volt hát :D

a csajok NEM szeretik a jókisfiúkat...bezzeg ha magabiztos vagy...tapló és lekezelő te vagy az isten!!! :D