A protestánsok mikor, és hogyan imádkoznak?

Alább a református imádkozási szokásokról olvashatsz.

A mikor a vallásosság fokától függ.

Ugyebár van olyan is, hogy megkeresztelték csecsemőként, de nem kapott semmilyen vallásos nevelést, és soha nem imádkozik. Ez kb. tapasztalati alapon 49%-a a gyülekezetnek.

Aztán van a másik hányad, aki egy évben egyszer elmegy a karácsonyi istentiszteletre, meg esetleg a húsvétira még egyszer. Szintén 49%.

Van egy kis részük, aki otthon (vagy otthon is) szokott imádkozni, amikor eszébe jut néhány naponta, vagy néhány hetente egyszer. 1%.

És van ugyebár a rendes vallásos, aki többször is imádkozik naponta és rendszeresen jár istentiszteletekre. 1%.

Az imádkozás módja: valami csendes helyen összekulcsolod az ujjaidat. (Kisujj-gyűrűsujj közbe a másik kezed kisujja, és így tovább a hüvelykujjakig. Hogy melyik kezed ujjai legyenek felül az lényegtelen, ahogy kényelmesebb.)

Ajánlott ima időpontok: nincs, pontosabban bármikor, amikor úgy érzed, napszaktól függetlenül.

Talán kitüntetett időpont lefekvéskor/ lefekvés előtt. Van aki szokott étkezés előtt is hálát adva az ételért, ami az asztalára került.

Lehet állni közben (rendesen egyenesen), ülni, vagy feküdni.

Általában be szoktuk csukni a szemünket.

Ima szövege: Mi atyánk... (ez a "szabvány", ha nem tud, vagy akar jobbat, másikat), de van elalvás előtti (Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem...), meg asztali ima is szabványos (Jövel Jézus, légy vendégünk..., ez mondjuk inkább katolikusoktól átvett szerintem).

És ugyebár, van nem szabványos ima, ami improvizáció. Ez egy saját egyedi beszéd Istenhez, amiben megköszönhetjük a velünk kapcsolatos aznapi vagy korábbi jótéteményeit. Vagy például kitartást, bölcsességet kérhetünk valami előttünk álló nagy horderejű dologgal kapcsolatban. Vagy úgy általánosságban segítséget kérhetünk az elesetteknek, árváknak, háborúban élőknek, éhezőknek stb. Vagy akár kombinálhatjuk is ezeket.

A baptista imádkozásról tudok neked írni, azt ismerem: nincs összekulcsolt kéz, térdepelés (legalábbis imaházban nincs, más kérdés, hogy én otthon elcsendesedésemben így szoktam), keresztet nem vetünk. Az üdvözlés testvérek között: "Az Úr áljon", "Áldjon meg az Úr". Az istentisztelet végén a lelkipásztor at mondja: "Az Úr közel" válasz a gyülekezettől: " Jövel, Uram Jézus!"

Imaházban lehajtott fejjel imádkozunk. Mikor a lelkipásztor, vagy presbiter mond imát akkor állunk, de van olyan része az istentiszteletnek, amikor bárki, akit a Lélek indít fennhangon a többiek előtt imádkozhat. Ilyenkor mindenki ül lehajtott fejjel és együtt imádkozunk. Ez az ima nem egy "sablon", mindig ált. Igéhez/témához kötődő.

A mikor kérdésre: "Szüntelen imádkozzatok" - alapján amikor éppen úgy érzed: én szoktam akár munkahelyen, akár utazás közben, de fontos hogy legyen egy csendes idő reggel, vagy este amikor nincs zavaró körülmény. Én reggel szoktam csendességet tartani.

Este a gyerekeimmel is imádkozom, ekkor az Esti imát mondjuk (Én Istenem, Jó Istenem lecsukódik...") ill. ismerik a Miatyánkot.

(még mindig a bapti)

A bapti vagyok: csak még jutnak eszembe dolgok :DDD

Szóval, étkezés előtt is imádkozunk : Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk. Vagy van ahol hosszabban adnak hálát az ételért, irántunk való szeretetéért, stb. Kicsikkel azt szoktuk, hogy "Köszönjük az eledelt, amit az Úr kirendelt"

Egy másik baptista:

Annyiban kiegészíteném Testvérem szavait, hogy ennél többször szoktunk, mivel a lehető legtöbb dologra szeretünk kérni áldást, legyen az gyülekezeti alkalom, munkakeresés, dolgozat, vagy családi ünnep. Én otthon leborulva is szoktam imádkozni, hálát adni.