Elsősorban katolikusok! Meddig mennétek el vallásotok felvállalásában pl. a munkahelyeteken?

Ha megkérdezik megmondom, természetesen, hogy katolikus vagyok, de csak úgy nem állok fel, hogy "hahó, nézzétek én, római katolikus vagyok és minden vasárnap templomba megyek"...

szóval érted :)

Azért nincs értelme a dolognak, mert a nyugati világ a keresztény ünnepekhez van igazítva. Tehát a amikor ünnepünk van, akkor munkaszüneti nap is, így ezáltal nem vagyunk gátolva a vallásgyakorlásunkban.

A szabadságnapok száma, munkaszüneti ünnepek pedig munkajogi dolog. Ha pl. Krisnahívő lennék, és holnap vallási ünnep lenne, "pozitív diszkriminációnak" számítana velem szemben, ha én csak ezért kapnék egy extra szabadnapot.

Az már másik dolog, hogy előre 2 hónappal szólok, hogy most "szent napom/ hetem lesz/ el kell mennem Mekkába... stb.", és akkor nekem mindenképpen szabira kell majd mennem a saját keretemből.

(Egyébként az éves szabadságkeret 1/3-ával a munkavállaló rendelkezik, a többi részével pedig a munkáltató.)

Ha mégse engednek el, akkor meg mérlegelni lehet, hogy bíróságra megy -e vele az ember, vagy sem.

Ha rögzített időpontban minden nap kell valami ceremónia, akkor is a főnökkel kell egyeztetni. A jó főnök ilyen esetben azt mondja, hogy oké, délben neked 10 perc szünet, de annyival tovább maradsz bent, ledolgozva a kiesett időt.

6-os vagyok. Még valami. Ha mégis extra szabadnapot/ szünetet osztanának a vallásosoknak, hirtelen mindenki mélyen vallásos lenne olyan vallásnál, ahol a legtöbb szabit / stb. adják. Lehet hogy hirtelen én is katolikus/ buddhista/ jehovatanú/ mormon/ akármi (is) lennék. :)

(Református vagyok.)