Ti hogy éltétek meg lelkileg, amikor valamilyen indokkal felmondtak nektek a munkahelyeteken?

Ölni tudtam volna...

:-)

Nem várnám meg a végét... Ha az ember érzi hogy szar vagy remeg a léc váltani kell és mindig keresni a jobbat míg nem érzed a megbecsülést,pénzt és a nyugodságot....

De azért ne légy öngyi annyit nem ér!!!

Még diákmunkás voltam mikor felmondtak egy olyan cégnél, ahol majdnem 3 évet húztam le. Anyagi problémáik voltak és szépen fokozatosan elküldözgették az embereket, nem is vettek fel újakat. Végül ketten maradtunk diákok és engem azért küldtek el mert a másik srác lakáshitelt vett fel és "nagyon kellett a pénz". Nem haragudtam, de rosszul esett mert én kicsit eredményesebben dolgoztam és régebb óta voltam ott. Az utolsó fizetésemet elvertem aznap délután, csupa hülyeségre, mint drága parfüm meg napszemüveg. Pedig amúgy mindig beosztottam a pénzt.

Komoly munkahelyen még nem mondtak fel, csak én, mert jobbat találtam :)

27/L (külföldön élek)

Maradhattam volna, ha félpénzért is hajlandó lettem volna dolgozni. Nem voltam hajlandó, így inkább eljöttem. Felmondtak vagy én mondtam fel, igazából mindegy is :) A végkielégítés miatt úgy intéztem, hogy ők mondjanak fel.

Kb. fél évig voltam szomorú miatta, de ma már egyáltalán nem bánom. Jönnek még az információk, kb. már csak annyi hiányzik, hogy a börtönrácsokat is felszereljék az iroda ablakaira. Brrr...

Szó szerint megkönnyebbültem! :)

Tudtam,hogy ennél már csak jobb lehet és lett is. Igaz most itt is fel fogok mondani, de már 3éve 4órás vagyok és ígéretekkel nem tudom fizetni a kiadásaimat,hiába tekintélyes maga a hely ahol dolgozom. Szóval egy időre mindenkiben törést okoz,ha másért nem,hát azért,hogy ezután miből lesz pénze, de aki igazán akar az el tud helyezkedni.

Igazságtalannak éreztem, és tényleg az is volt.

A főnök felesége hibázott egy nagyot, de őt nem rúghatták ki, ezért engem küldtek el.

Egy világ omlott össze bennem.

Pár évre rá tönkre is ment a cég (autókereskedés volt), nem véletlenül...

Én elmentem szülni. Felvettek a helyemre egy pályakezdő szöszikét, egyértelműen azért, mert bejött a nagyfőnöknek. Rögtön határozatlan szerződéssel. Mondtam is, hogy ez így nekem nem tetszik. Azt mondták, ne aggódjak, itt mindig akad munka.

A szöszit kb. 6 hónap múlva áthelyezték egy jobb állásba, mert terpesztett, a helyemre meg betettek egy másik pályakezdőt, feleannyi fizetésért, mint amennyit én kaptam, már akkor is gondoltam, hogy nem lesz ez nekem túl jó.

Folyamatosan informáltam a helyzetemről a főnökömet.

Közben terhes lettem a 2. gyerekkel, ezt is közöltem, és napra pontosan megmondtam, hogy mikor akarok visszamenni.

Közben főnökváltás volt, aki már engem nem ismert.

Amikor közeledett az idő, akkor nézegettem a belsős álláshirdetéseket, és pályáztam is.

A főnök ki volt akadva, hogy minek csinálom én ezt, a törvény szerint oda kell visszavennie, ahonnan eljöttem. Mondtam neki, hogy az a hely be van töltve! Mire ő, ne fájjon a fejem emiatt, majd fáj az ő feje.

Azért 2 nap múlva csak behívott interjúra, gondolom le akart alázni, mert a másfél órás szakmai interjún csak angolul és spanyolul beszéltünk.

A reakciója az volt, hogy:

-Azt hittem 4 év alatt te már mindent elfelejtettél, huh, nagyon ügyes vagy. De 2 kicsi gyerekkel ez a munka nem neked való. Különben is hogy fogsz te ide bejárni vidékről?

-Hogyan? Mindig is onnan jártam dolgozni, kocsival 15 perc, és támogat a családom.

-Nem, nem, majd visszajössz a régi helyedre.

De azért be kellett mennem interjúra, hogy ezt közölje velem.

Konkrétan, amikor lejárt a GYED, páros lábbal rúgott ki.

Az új munka törvénykönyve szerint meg megteheti, úgyhogy én nagyon-nagyon haragudtam rá is, a kormányra is.

Szüljél gyereket, de törvénybe vesszük, hogy a kismamát nem kell visszavenni a munkahelyére.

Máshol a kismamát próbálják elhelyezni cégen belül bárhova ez a nő meg azt leste, hogyan szabaduljon tőlem.

Nagyon-nagyon rosszul esett.