Az ateisták hogy döntik el, mi helyes, és mi nem?

Ez egy összetett dolog. Alepvetően mindenkinek mások az erkölcsi normái, még a keresztények között is hatalmas szakadékok vannak (ismerek velejéig romlott, gonosz nőszemélyt, aki minden vasárnap ott ül a templomban az első sorban pl.). SZóval az erkölcsi normákat nem a vallás szabja meg, hanem az ember. És ez részben veleszületett, részben tanult tulajdonságokból áll. Ha pl te a kannibálok közé születnél, teljesen természetes lenne számodra, hogy megeszed az embertársaidat, viszont a megcsalás halálos bűnnek számítana, ami pl a mi világunkban már szinte elfogadott. Míg a kannibál törzseknél a megcsalást halállal büntetik, itt csupán egy kis veszekedés a vége és maximum a lelkiismeret. Szóval az is fontos, hol nősz fel, hová születsz. Az európai emberek számára többnyire azok az erkölcsi elvárások érvényesek, amik a Bibliában vannak leírva, függetlenül attól, vallásos, vagy ateista az illető. Amerikában,Afrikában vagy épp Ázsiában már egészen más szokások és normák uralkodnak, lehet, hogy ott olyan dologért néznének rád ferde szemmel, ami számodra teljesen természetes.

Szóval a kérdésed valamilyen szinten értelmetlen, mert olyan tág határai vannak a megfogalmazhatóságának, hogy oldalakat kellene leírnom.

De mivel ezt kérdezted: én a saját lelkiismeretem alapján döntöm el, mikor mi a jó és a mi a rossz.Lehet hogy egy adott esetben valami rossz döntésnek tűnik, de egy másikban pl ugyanaz a döntés a helyes. Ezért teljes mértékben a megérzéseimre hallgatok, és mielőtt döntenék, minden lehetséges helyzetet elképzelek, és minden személy helyébe, érzéseibe beleképzelem magam, akit érint az ügy. Így el tudom dönteni, mi az, ami mindenki számára a lehető legjobb. Sosem teszek másoknak olyat, amit magamnak sem kívánok és mindenkinek segítek, akinek tudok és aki tényleg rászorul. Természetesen szoktam ítélkezni mások fölött, de mielőtt megteszem, elképzelem magam a helyében, én másképp csinálnám e azt, ami miatt elítélem őt. Sosem bántok senkit, maximum bosszút tervezgetek, de a bosszúvágyam nagyon rövid iső alatt el szokott szállni,hamarabb, minthogy megtenném, amit elterveztem. De ez cska én vagyok...talán egy másik ateista egészen másképp gondolkodik.

20/L

"Elárulom, a keresztények sem azért csinálják, mert leírták egy könyvbe."

Akkor mi szükség még a könyvre?

Bocs, tényleg nem kötekedni akarok, de ez nekem komolyan nem áll össze. Ha, mint mondod, nektek is megvannak a saját erkölcsi normáitok, és magatoktól is tudjátok, mi a jó és mi a rossz, akkor komolyan nem értem, hogy mihez kell még a könyv?

"Azaz, nem azért rossz dolog a gyilkolás, mert az van a Bibliában. Fordítva: azért mondja ezt a Biblia, mert a gyilkolás rossz."

Érdekes, az Ószövetség még kimondottan dicséri és propagálja: öld meg a homókat, öld meg a saját gyerekedet, ha rosszat mond rád, öld meg a menstruáló vagy terhes nővel háló férfit (meg persze a nőt is), stb.

Persze az Ószövetség a legtöbb hívőnek is kényelmetlen, így szeretik elfelejteni (vagy, ha nagyon sarokba szorítják őket, akkor harcosan visszavágnak, hogy teljesen mindegy, mert amit Isten tesz, az CSAK JÓ LEHET ÉS PONT), de "sajna" Jézus is kijelentette, hogy nem eltörölni jött a törvényt, hanem "beteljesíteni"... Ami nagyon jól hangzik, csak nem jelent semmit, így elvileg továbbra is érvényesek az Ószövetségi parancsok is - holott azoknak egy tekintélyes hányadát aztán semmiképp se nevezheti jónak egyetlen jóérzésű ember sem. Szerintem. De mondd, ha másképp látod.

Érdekes... Az USA-ban a leginkább hívő államok leginkább hívő városaiban a legmagasabb a bűnözési ráta.

Szerintem a hit teljességgel lényegtelen ilyen szempontból. Lényeg az, hogy tartsa magát az ember az elveihez. Azok pl. jók, amiket leírtál a hsz-ed elején.

"Tiszteld mások nézeteit, vallását, akkor lesz önbecsülésed. Ha nincs hited egy senki vagy."

Te miért nem tiszteled màsok nézeteit?

A màsodik mondatoddal ellentmondasz önmagadnak.

" Ha nincs hited egy senki vagy."

- Te miért nem tiszteled màsok nézeteit?-

Tessen mondani:)

Akinek nincsen hite az milyen nézet?

Nem kell vallásosnak lenni ahhoz hogy higgyen valamiben valaki. Legyen az párt, vagy legyen tudomány, a zene, a művészet, csak higyen valamiben Mert aki nem hisz semmiben, arról még azt is elképzelem, hogy újságot sem olvas.