Szerintetek Isten szolgálatának nevezhető az ha a bűnösöknek jó példát mutatunk?

Megtért keresztény vagyok. Nem szeretném senkire se rá erőltetni a vallásomat ezért ahelyett, hogy bíztatnám az embereket, hogy térjenek meg ők is, csak példát szeretnék mutatni nekik azáltal, hogy felvállalom a nyilvánosság előtt a múltban elkövetett bűneimet, megtérésemet és mostani "megigazult", boldogabb életemet.

Véleményem, hogy olvasóimnak két csoportja lesz:

1. csoport akik értik és cselekszik a jót: "Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:" (Mt 7,24)

2. csoport akik értik vagy nem értik, de nem cselekszik a jót: "És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:" (Mt 7,26)

Szerintetek Isten előtt kedves az ilyen cselekedet? Nekünk keresztényeknek jogunk van ehhez vagy esetleg Istentől ez elvárás is, hogy így tegyünk?

Amit szeretnék csinálni azt kétféleképp is értelmezhetjük:

1. A széles úton járó eltélyedetteknek szeretném megmutatni a keskeny utat. Nem erőlködéssel szeretném a keskeny útra terelni a bűnösöket hanem példamutatással. A magvető példázat alapján a munkámmal elősegítem a jó földbe esők megtérését.

(Ez pozitív érzelmeket kelt bennem.)

2. Isten úgy is láthatja ezt, hogy ki vagyok én ahhoz, hogy helyette munkálkodok? Akinek meg kell térnie az nélkülem is meg fog a Szent Szellem segítségével és ehhez nem kell a hozzájárulásom.

(Ez negatív érzelmeket.)

Fontos, hogy én nem Isten helyett szeretnék munkálkodni hanem Istennek szeretnék szolgálni ezzel a cselekedettel.

Ha nem vágok bele, akkor szerintetek az olyan mintha elástam volna Istentől kapott tálentomomat?

Ti hogyan látjátok? Bele vágjak?