Mi a ti bizonyágtételetek? Miben segített már meg Isten?

Karlowy! Lenne egy kérdésem.

Ugyebár a vallás lényege, hogy higgyünk. Higgyünk Istenben, bizonyítékok nélkül, ez tulajdonképpen egy próbatétel, nekem is, neked is. De te már eleve előnyt élvezel velem szemben. Engem sosem keltegetett Isten (volt, hogy még a ZH-ról is elkéstem, mert aznap elaludtam), sosem segített, ha baj volt (pedig hányszor mondtam gyerekként: "jajj, Istenem segíts meg"), téged ezzel szemben figyelmeztet a bajra! Mi ez, ha nem protekció? Miért szeret téged jobban? Miért van az, hogy a tanultabb embereket kevésbé szereti Isten?

Nagyon örülnék, ha ezen kérdéseket megválaszolnád.

22-es

Isten nem szereti jobban a hívőket, a nem hívőknél, és nincs protekció. A Biblia fő üzenete János evangéliuma 3. rész 16. versében úgy van megírva, hogy "Mert úgy szerette Isten a VILÁGOT..." Mindenkit szeretett Isten még azelőtt, hogy megszülethettünk volna. Ő már akkor tudott rólunk, és látta az életünket, hogy miket fogunk tenni és milyen életünk lesz. Mégis szeretett, ráadásul úgy szeretett, "hogy egyszülött fiát adta..." azért, hogy a mi bűneink helyett haljon meg, és "...hogy aki (bárki, aki csak elfogadja, nem kell ehhez protekció) hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

És "Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét." (Jóel 3,5) Vagyis csak kérni kell a segítséget, és Ő megadja.

Az előny amiről írtál az nem előny. Valószínűleg Karlowynak is meg kellett harcolnia a maga hitharcát, és ez egy ajándéka lehet neki, hogy ilyen személyes kapcsolatba került Istennel.

Persze vannak olyan emberek (egy közülük Salyámosy Éva, aki ezt leírja. ajánlom Az ítélet: felmentés! című könyvét), akinek ez a kapcsolat már a hite előtt is adott volt, és ezáltal térhetett meg. De az ilyen emberek sem érnek többet/kevesebbet Isten szemében, csak őket ilyen módon találja meg.

a "jajj Istenem segíts meg" felkiáltásokkal az a baj, hogy ha Isten megsegít a gond után azonnal az ember el is felejti, hogy gond volt valaha, vagy pedig tagadja, hogy volt köze Istenhez.

Isten nem egy segítség automata. Ő nem a szolgánk, aki ugrik ha elrontottuk az életünket, és kihúz minket a sárból, majd mikor már nincs rá szükség kidobhatjuk. Ő egy életre szóló kapcsolatra szeretne lépni az emberrel, és Ő ígéri, hogy ott lesz mellettünk jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ő sosem hagy el minket, csak mi, emberek szoktuk Őt.

DoG

Daughter of God

És a bizonyságtételem.

Hívőként nehezen ismerem be (főleg Karlowy után :D), hogy nem tudok imádkozni. Pontosabban nem szépen, és ezért nagyon félek hangosan imádkozni.

Biztos tudjátok, hogy vannak azok a szófordulatok, amiket minden hívő elsajátít egy idő után, és már szinte elvártak. Én ezek egy részét túl fellengzősnek találom, és nem tudom olyan átéléssel kimondani, mint amekkora a jelentőségük, a másik része pedig a sablon szöveg (pl. köszönöm hogy hallhatunk rólad). Ezekkel az a gond, hogy nagyjából ebből rakom össze a hangos imámat, mert félek mást is mondani, illetve nem tudok más, mások előtt olyan személyes beszélgetésbe kerülni Istennel. Akkor csak egy jól átgondolt, megszerkesztett szöveget mondok el neki.

Erről néhány hete (egy keresztény tábor keretében) volt lehetőségem beszélgetni egy másik keresztény emberrel, és imádkoztunk ezért.

Másnap beszélgettem egy lánnyal, aki még nem tért meg, és harcol ezért. És felajánlottam neki, hogy imádkozzunk. Leültünk, és én kezdtem az imát (ahogy még sosem tettem azelőtt) és csak jöttek a szavak. Nem tudom pontosan miket mondtam, de ott akkor tudtam, hogy Istennel beszélgetünk, és Őt hívjuk segítségül. És imádság közben, egyik levegővételnél még bele is gondoltam, hogy ilyen még nem volt, hogy nem tudom mi lesz a következő félmondat, és hogy inkább áment mondok, nehogy beégjek (főleg a lány előtt, akinek épp nekem kéne segíteni). De jött egy olyan érzés hogy nem szabad, és folytattam.

Egy csodálatos élmény volt. :)

Nem mondom, hogy azóta eltűnt minden félelmem, mert ez nem igaz. Még mindig félek több ember előtt imádkozni, de azt már megtapasztaltam milyen úgy igazán imádkozni valakivel.

DoG

Daughter of God

Amint elküldtem beugrott egy másik történet. Szintén imádkozós.

Suliban fakt előtt volt egy lyukas órám, és mivel a termünk akkor foglalt volt, a többi teremben átjáróház volt, és még a könyvtárban sem volt nyugi (hiszen ott voltak a faktos társaim, akikkel nem volt túl sok közös bennünk) ezért inkább a mosdóba mentem be tanulni vagy pihenni, mikor melyik. (ti. nálunk elég jó, frissen felújított mosdók vannak, naponta takarítják, a diákok megbecsülik, szóval egész kellemes odajárni, egyáltalán nem emlékeztet egy iskolai wc-re)

Szóval a történet napján is ott voltam, és valamiért, már nem emlékszem az okára, nem mentem faktra (talán elkéstem volna, de nem vagyok benne már biztos). Viszont haza sem mehettem, mert a szüleim rákérdeztek volna, és nem szeretek hazudni ilyenekről - inkább csalok :) (nem biztos, hogy ez egy jó bizonyságtétel :D)

Nos, ott ülök a lehajtott wc fedelén, és azon gondolkozom, mit csináljak az elkövetkezendő másfél órában. Egy ideig elvagyok, de aztán rájövök, hogy ennél nyugodtabb helyet otthon sem találok. Itt a lehetőség, hogy Istennel beszélgessek. Pont előző héten hallottam vmi bizonyságtételt arról, hogy vki elhatározta h egy hétig minden nap 1 teljes óráig imádkozik. Gondoltam megpróbálom, bár nem tudtam, hogy lehet-e egyáltalán annyi témám, hogy ennyit imádkozzak.

Ránéztem az órára, pont egy óra múlva csöngetnek ki a következő óráról, szóval a 3. csengőre végzem.

Elkezdtem szépen imádkozni először a saját dolgaimról, majd a közeli ismerőseimért, családtagjaimért, barátaimért. Köztük a legjobb barátnőmért, és a kapcsolatairól (megjegyzem úgy hogy sem barátja, vőlegénye, sőt még az elmúlt időszakban sem volt. utoljára 3 éve volt egy kapcsolata 2 hónapig.) Akkor nem tudtam miért kell pont ezért imádkozni, de este beszéltünk, mint mindig és valahogy elmondta, hogy aznap sikerült megbocsátania, és rendeznie a viszonyt a volt barátjával.

Elmesélt mindent, hogy 3 év után előjött neki a téma pár héttel azelőtt, és rájött, hogy még mindig haragszik rá. De aznap sikerült megbocsátania neki, és továbblépnie.

Másfél hónapra rá képbe jött egy másik srác, és 3 hónap múlva hivatalosan is együtt vannak. Még csak 3 hónapja járnak, de nagyon komoly a dolog, és hiszem, hogy ennek lesz folytatása.

Szóval ez által is látható az ima ereje, és hogy Isten meghallgatja azokat, ha szívből mondjuk.

"Ugyebár a vallás lényege, hogy higgyünk. Higgyünk Istenben, bizonyítékok nélkül, ez tulajdonképpen egy próbatétel, nekem is, neked is."

Nehéz kérdés, nehéz rá válaszolni. Elég kemény próbatétel lenne Isten részéről. Bizonyíték nélkül nem lehet hinni Istenben, csak el lehet fogadni értelemmel, hogy létezik, de akkor csak fej hite lesz az embernek, akkor csak tudja, hogy van, de még nem ismeri. Pl. tudod, hogy van Japán miniszter, de nem ismered, ha meg akarod ismerni, kapcsolatba kell lépni vele, és ennek megvan a mikéntje.(megtérés, hit, víz és Szentlélek keresztség)Bizonyítékot Isten fog maga adni Neked, amikor megérint, elhív, na akkor biztos leszel benne, hogy Ő van, soha nem kételkedsz már. Hogyan tud szólni, megérinteni? A kimondott igén keresztül, ha valaki szólja erővel az Isten beszédét. Minél többet vagy az Úrral, annál jobb kapcsolatot fogsz kiépíteni Vele, és személyesebbé is válik, pl. hallod hallhatóan. De Te is olvashatod otthon a Bibliát hangosan, és meg fog érinteni Isten az Ő beszédén keresztül.Nagy jelentősége van a SzentSzellem keresztségnek, ami nélkül nem lehet győztes keresztény életet élni. Lényege, hogy Isten ad beléd az Ő Szelleméből, benned fog lakni, vezetni , tanítani, emlékeztetni, megjelenti az elrejtett dolgokat, titkokat, a jövőt(ez meg van írva).

Fontos a kézrátétel is, kezeiket rájuk tévén ment beléjük a Szellem, és úgy küldték ki a tanítványokat.

Olyan ember tegye rád a kezét, akiben van Isten szelleméből, de kaphatsz spontán is.

"De te már eleve előnyt élvezel velem szemben."

Ez nem azért van, mert én jobb vagyok, mint Te, szerintem én sokkal mélyebbről jövök (lopás,hazudozás, autófeltörés,szexbűnök 21 éves koromig, egy mocsok ember voltam)

"Engem sosem keltegetett Isten (volt, hogy még a ZH-ról is elkéstem, mert aznap elaludtam), sosem segített, ha baj volt (pedig hányszor mondtam gyerekként: "jajj, Istenem segíts meg"), téged ezzel szemben figyelmeztet a bajra! Mi ez, ha nem protekció?"

Isten mindenkinek meg akarja adni ezt a protekciót. Végül is, a protekció=védelem. Mondjuk, az én keltegetésem lényege baleset elkerülés volt,ennek azért volt tétje, de a másodikat elszúrtam.

"Miért szeret téged jobban?"

Nem gondolom, hogy ez így pontos, engem ismer valamennyire, és ezért tud szeretni valamennyire, Rólad Isten tud, de nem ismer, azért egy ismeretlen embert nem könnyű szeretni, mert milyen tulajdonságait szeressem valakinek, akinek nem tudom milyen tulajdonságai vannak.

A szeretet,védelem mértéke függ, az odaszánt időtől. A tized fizetéskor mindenki a pénzre gondol, de adhatsz az idődből is, 24 óra tizede 2.4 óra naponta.

"Miért van az, hogy a tanultabb embereket kevésbé szereti Isten?"

Ezt sem hiszem, hogy így van, de sajnos a tanulás bizonyos részével sok materializmust visz be az ember a lelkébe, ezért sokszor nehezebb elfogadni,megérteni Istent egy tanult embernek, mert mindig mindenre logikus magyarázatot akar. Pedig nincs.

Én is rosszul csinálok sokmindent, de mégis törődik velem Isten, ezért elmondható, hogy nem vagyok jobb másoknál.

Mi az, hogy jó ember, mitől jó a jó?

"Jó Uram, mit cselekedjek, hogy üdvözüljek(megmeneküljek)? Miért mondasz engem jónak, mert egy a jó , az Isten." Az ember attól lesz jó, hogy közösségbe kerül az Istennel, és Ő szépen átformálja az embert. Amikor lopósokkal barátkoztam, lopós voltam, amit néz az ember, azzá válik, amilyen társaságba kerül, olyanná formálódik. Be kell kerülni Isten társaságába.

"Nagyon örülnék, ha ezen kérdéseket megválaszolnád."

Hát így sikerült, nem tudom mennyire vagy elégedett.

A mindenkori válaszaim, saját tapasztalataimra, élményeimre épülnek, nem a levegőbe beszélek.

Üdv: Karl

Az előttem szóló DoG is jókat mondott.

07-01 15:47, 12-es válaszoló vagyok, akkor most tényleg következzen, amit megígértem :)

Igaz, hogy már eléggé elcsépelt, de örök mondásnak számít: soha ne add fel! Én még hozzátenném ehhez azt, hogy bármit elérhetsz addig, amíg TE le nem mondasz róla. Hogy másnak mi a véleménye, azt jó meghallgatni, de amit ténylegesen akarsz, arról soha de soha ne hagyd magad lebeszélni! Még akkor sem, ha csak negatívumokat szórnak rád, minden irányból!

Talán kezdjük ott, hogy amióta az eszemet tudom, orvos szeretnék lenni. Egészen addig elég zökkenőmentesen ment ez a dolog, amíg nem következtek a fakultációk az utolsó két évben. Az egyiken mondthatni a leggyengébbnek számítottam szinte, az elején. A tanár le akart beszélni erről a pályáról, hogy reménytelen eset vagyok. Sokszor jöttem haza sírva és csak bámultam a semmibe, hogy már annyi kudarc után miért ragaszkodok ehhez foggal-körömmel, mikor voltak tárgyak, amikből kiemelkedően jó voltam, de annyira mégsem érdekeltek, mint a biológia és kémia. Képtelen voltam nemet mondani és feladni, de tényleg. Valamikor már olyan üres volt a fejem, hogy azt sem tudtam, mik hajt előre.

Ekkor fordultam Istenhez imában, hogy a kezébe teszem az életem, mert én itt már nem láttam tisztán. Tegyen vele belálátása szerint és bármi is legyen, tudom hogy az Ő döntése volt és ez a jó irány. Biztos voltam benne, hogy ez a sok évnyi töretlen akarás és közdelem nem lehet véletlen, mint ahogy azt sem, hogy egyszerűen nem tudok lemondani az orvosiról. Biztosra vettem, hogy Ő akarja ezt, hogy ez legyen a hivatásom, különben nem engedett volna el idáig.

Soha nem voltam rossz tanuló, de rettegtem a két emelttől, amik aztán végól tűrhetően sikerültek, bár a pontszámommal még mindig nem voltam biztos benne, hogy bekerülök. Aztán amikor meghallottam, hogy na még 34 ponttal több is van mint kellene és FELVETTEK, na akkor már tudtam, hogy nem tévedtem: Isten szeretné ezt és megadta a lehetőséget nekem! Igaz, hogy ennek már majdnem egy hónapja, de igazán csak most kezd bennem tudatosulni, hogy szeptemberől hova fogok járni és milyen ajándékot kaptam.

És itt van előttem az osztálytársam (intő) példája: senki sem gondolta volna már a szóbelik előtt, hogy 400 alatt lesz a ponthatár, erre ő feladta és azt mondta, most már semmi értelme nem lenne, hiszen úgysem veszik fel (400 alatti ponttal),DE utólag kiderült, felvetté volna! SOHA ne add fel addig, amíg nem tudod biztosra, hogy elbuktál...

Tehát ha van egy álmod, célod, akkor akard töretlenül, tegyél meg érte mindent és kérd Istent :) Megkapod! De becsüld meg, mert amit tőle kapsz, az egy életre kötelez!