Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Mit jelent Máté Evangéliumában...

Mit jelent Máté Evangéliumában a 25,14-30?

Figyelt kérdés

Lehet, hogy félre értem, ezért is teszem fel ezt a kérdést, de szerencsétlen szolgát aki elásta az 1 tálentomot miért bünteti meg? Semmi rosszat nem tett. Nem? Az Istennek ennyire fontos a pénz, hogy kamatoztatni akarja? Nem értem. Ez valahogy annyira nincs összhangban azzal amit eddig olvastam.


14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.



2013. máj. 28. 14:57
 1/7 A kérdező kommentje:

"ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem"


Ez!? ...


"... adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van."


Ezt akarja az Úr? Ez igazságtalan akárhogy is nézem. Ma is ez a helyzet. Akinek nincs semmije nem is lesz, akinek van amellé áll a szerencse.


"mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van."


Hát ez betette nálam a kaput. Nekem nincs semmim, azom se lesz. Ha lenne pénzem csak akkor lennék valami? Az Úr így látja a dolgokat?


Ez csalódás ha ez így van, pedig hát ez van benne. Az ilyen embereket mint én kell a külső sötétségre vetni ahol lesz sírás és fogcsikorgatás?

2013. máj. 28. 15:12
 2/7 A kérdező kommentje:

"Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem."


(Mt 19,21)


Szóval akkor a pénz mégis csak fontos? Ez ellentmondás azzal, hogy:


"El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét."


(Mt 25,27)

2013. máj. 28. 15:38
 3/7 anonim ***** válasza:
68%

Kedves Kérdező!


Ez egy példázat, amely jelképeket használ. A tálentum a mai nyelvben már jól mutatja a régi pénzegység jelentését: tehetséget, adottságot jelent.


Isten minden embernek ad valamihez tehetséget, adottságot. A kérdés, hogy hogyan bánik az ember ezekkel. Vannak akik "elássák", vagyis nem használják fel embertársaik javára, saját lelki és jellemfejlődésük érdekében. Ezekeről szól ez a példázat.


Üdv. Péter

2013. máj. 28. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:

Először én is így gondoltam, de utána már nem tálentumról van szó hanem szó szerint pénzről és nyereségről:


"El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét."

2013. máj. 28. 17:04
 5/7 anonim ***** válasza:
50%

Kedves Kérdező!


A 14-30 versek egy egységet alkotnak. A példázatban azonosított tálentum a 14-30 versekben ugyanazt jelöli. A történet nem szakad meg a 25. versnél! A jelképes vagy képies beszédben a jelképek az elejétől a végéig jelképek!


A pénzváltók is jelképek. Azokat a lehetőségeket jelképezik, ahol az ember a tálentumait kamatoztatni tudta volna. Isten minden ember életében ad lehetőségeket az adottságok, képességek és tehetségek kamatoztatására. Ha azonban ezeket elásod, akkor elszalasztod ezeket a lehetőségeket. Ennyire egyszerű. ;-)


Üdv. Péter

2013. máj. 28. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
50%

Egyébként a 27. versben a görög szövegben az ἀργύριά kifejezés szerepel, ami szó szerint ezüstöt jelent. Ugyanez van egyébként a 18. vers végén is.


A τάλαντον görög kifejezés pedig egy súlymérték, olyan dolgot jelöl, ami egy talentum súlyú, ez lehet egy talentum ezüst, vagy egy talentum arany is. A szövegkörnyezet határozza meg miről van szó. Jézus itt a példázatban ezüstökről beszélt.


Üdv. Péter

2013. máj. 28. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Nagy részben egyet értek Péterrel.


Itt Jézus a kamatoztatásról beszél, de nem az anyagiakra vonatkozik elsősorban.


A példázatbeli ember maga Jézus, aki „elment külföldre”, amikor i. sz. 33-ban felment az égbe. Előbb azonban átadta „javait” hűséges tanítványainak. ez a 14-es vers


Földi szolgálata során Jézus egy nagyszabású tevékenységet készített elő, azáltal hogy egész Izraelben prédikálta a Királyság jó hírét (Máté 9:35–38). Mielőtt „elment külföldre”, hűséges tanítványaira bízta ezt a munkát, így szólva: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:18–20). Ezekkel a szavakkal felhatalmazta „rabszolgáit”, hogy kereskedjenek, ’ki-ki a maga képessége szerint’, míg ő visszatér.


a könyörületes gazda, aki Jézust ábrázolta, nem hasonlítgatta össze őket. A talentumokat „kinek-kinek az ő erejéhez képest” osztotta ki, és nem várt vissza annál többet, mint amennyit mindegyik szerezni tudott. Mindkét rabszolga egyforma dicséretben részesült, mivel mindketten teljes lélekkel dolgoztak gazdájuknak. Mindannyian tanulhatunk ebből.

19 A harmadik rabszolga természetesen nem részesült dicséretben. Sőt, kivetették a külső sötétségre. Mivel csupán egyetlen talentumot kapott, nem is lett volna elvárható tőle, hogy olyan sokat teljesítsen, mint az öt talentummal rendelkező rabszolga. Ő azonban még csak meg sem próbálta, hogy egyáltalán teljesítsen valamennyit! Végül is a szívében levő „gonosz és rest” hozzáállása miatt talált kedvezőtlen ítéletre, ami a gazdája iránt érzett szeretet hiányát árulta el.


Mit szemléltetnek a talentumok ebben a példázatban? Valami nagy értéket, nem pénzbeli, hanem szellemi értelemben. A talentumok azt a megbízatást szemléltetik, hogy Krisztus számára tanítványokat képezzünk. Ezzel a megbízatással együtt jár az a nagyon kiváltságos lehetőség, hogy Krisztus Király nagyköveteiként járjunk el, és a Királyságot képviseljük a világ minden nemzeténél (Efezus 6:19, 20; 2Korinthus 5:20).


 A példázat így folytatódik: „Hosszú idő múltán megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Máté 25:19).

„Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy — panaszkodott ez a rabszolga. — Ezért megijedtem és elrejtettem a talentumot a földbe. Íme, itt van, ami a tiéd.” Ez a rabszolga tudatosan tagadta meg a szántóföldi munkát, azt, hogy prédikáljon és tanítványokat képezzen. Az ura ezért ’gonosz és rest’ rabszolgának nevezte, és elítélte őt: „Vegyétek el tőle a talentumot . . . És vessétek a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” Mivel kivetik ezt a gonosz rabszolga-osztályt, teljesen megfosztják őket a szellemi örömtől.

Ez ünnepélyes tanulságul szolgál mindazok számára, akik Krisztus követőinek állítják magukat. Nekik azon kellene dolgozniuk, hogy megnöveljék égi Uruknak vagyonát, teljes mértékben végezve a prédikálás munkáját, ha örvendeni szeretnének az ő dicséretének és jutalmának, és szeretnék elkerülni, hogy kivessék őket a külső sötétségre és a végső pusztulásra.


Katy Weaver

2013. máj. 28. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!