Mit jelent Máté Evangéliumában a 25,14-30?

Kedves Kérdező!

Ez egy példázat, amely jelképeket használ. A tálentum a mai nyelvben már jól mutatja a régi pénzegység jelentését: tehetséget, adottságot jelent.

Isten minden embernek ad valamihez tehetséget, adottságot. A kérdés, hogy hogyan bánik az ember ezekkel. Vannak akik "elássák", vagyis nem használják fel embertársaik javára, saját lelki és jellemfejlődésük érdekében. Ezekeről szól ez a példázat.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A 14-30 versek egy egységet alkotnak. A példázatban azonosított tálentum a 14-30 versekben ugyanazt jelöli. A történet nem szakad meg a 25. versnél! A jelképes vagy képies beszédben a jelképek az elejétől a végéig jelképek!

A pénzváltók is jelképek. Azokat a lehetőségeket jelképezik, ahol az ember a tálentumait kamatoztatni tudta volna. Isten minden ember életében ad lehetőségeket az adottságok, képességek és tehetségek kamatoztatására. Ha azonban ezeket elásod, akkor elszalasztod ezeket a lehetőségeket. Ennyire egyszerű. ;-)

Üdv. Péter

Egyébként a 27. versben a görög szövegben az ἀργύριά kifejezés szerepel, ami szó szerint ezüstöt jelent. Ugyanez van egyébként a 18. vers végén is.

A τάλαντον görög kifejezés pedig egy súlymérték, olyan dolgot jelöl, ami egy talentum súlyú, ez lehet egy talentum ezüst, vagy egy talentum arany is. A szövegkörnyezet határozza meg miről van szó. Jézus itt a példázatban ezüstökről beszélt.

Üdv. Péter

Nagy részben egyet értek Péterrel.

Itt Jézus a kamatoztatásról beszél, de nem az anyagiakra vonatkozik elsősorban.

A példázatbeli ember maga Jézus, aki „elment külföldre”, amikor i. sz. 33-ban felment az égbe. Előbb azonban átadta „javait” hűséges tanítványainak. ez a 14-es vers

Földi szolgálata során Jézus egy nagyszabású tevékenységet készített elő, azáltal hogy egész Izraelben prédikálta a Királyság jó hírét (Máté 9:35–38). Mielőtt „elment külföldre”, hűséges tanítványaira bízta ezt a munkát, így szólva: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:18–20). Ezekkel a szavakkal felhatalmazta „rabszolgáit”, hogy kereskedjenek, ’ki-ki a maga képessége szerint’, míg ő visszatér.

a könyörületes gazda, aki Jézust ábrázolta, nem hasonlítgatta össze őket. A talentumokat „kinek-kinek az ő erejéhez képest” osztotta ki, és nem várt vissza annál többet, mint amennyit mindegyik szerezni tudott. Mindkét rabszolga egyforma dicséretben részesült, mivel mindketten teljes lélekkel dolgoztak gazdájuknak. Mindannyian tanulhatunk ebből.

19 A harmadik rabszolga természetesen nem részesült dicséretben. Sőt, kivetették a külső sötétségre. Mivel csupán egyetlen talentumot kapott, nem is lett volna elvárható tőle, hogy olyan sokat teljesítsen, mint az öt talentummal rendelkező rabszolga. Ő azonban még csak meg sem próbálta, hogy egyáltalán teljesítsen valamennyit! Végül is a szívében levő „gonosz és rest” hozzáállása miatt talált kedvezőtlen ítéletre, ami a gazdája iránt érzett szeretet hiányát árulta el.

Mit szemléltetnek a talentumok ebben a példázatban? Valami nagy értéket, nem pénzbeli, hanem szellemi értelemben. A talentumok azt a megbízatást szemléltetik, hogy Krisztus számára tanítványokat képezzünk. Ezzel a megbízatással együtt jár az a nagyon kiváltságos lehetőség, hogy Krisztus Király nagyköveteiként járjunk el, és a Királyságot képviseljük a világ minden nemzeténél (Efezus 6:19, 20; 2Korinthus 5:20).

 A példázat így folytatódik: „Hosszú idő múltán megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Máté 25:19).

„Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy — panaszkodott ez a rabszolga. — Ezért megijedtem és elrejtettem a talentumot a földbe. Íme, itt van, ami a tiéd.” Ez a rabszolga tudatosan tagadta meg a szántóföldi munkát, azt, hogy prédikáljon és tanítványokat képezzen. Az ura ezért ’gonosz és rest’ rabszolgának nevezte, és elítélte őt: „Vegyétek el tőle a talentumot . . . És vessétek a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” Mivel kivetik ezt a gonosz rabszolga-osztályt, teljesen megfosztják őket a szellemi örömtől.

Ez ünnepélyes tanulságul szolgál mindazok számára, akik Krisztus követőinek állítják magukat. Nekik azon kellene dolgozniuk, hogy megnöveljék égi Uruknak vagyonát, teljes mértékben végezve a prédikálás munkáját, ha örvendeni szeretnének az ő dicséretének és jutalmának, és szeretnék elkerülni, hogy kivessék őket a külső sötétségre és a végső pusztulásra.

Katy Weaver