Jól látom hogy akik nem fogadják el Istent, hosszútávon boldogtalanabbak?

" Ha Istent keresed, már van hited":)

"Én szívesen élnék így, csak kevés,és gyenge vagyok ehhez..."

- nem vagy kevés, a vágy, hogy így szeretnél élni nagy- és megkapod hozzá az erőt is, kegyelem által.

Nekem, akinek nincsenek transzcendens céljai, azok élete teljesen abszurdnak tűnik. Elmerülnek a földi célokban, azok hajkurászásában "hírnév, vagyon, rang" ahogy az ókori kínaiak már mondták, és nem gondolnak arra, egyszer mindent itt kell hagyni (az önáltatás, hogy "tovább él" ebben-abban: nem, nem él tovább)

Azonkívül Isten szeretete mindent bearanyoz. Istent szeretni és dicsőíteni jó. Érezni végtelen irgalmát megrendítő. Ezért vagyunk itt a földön, hogy megismerésünkkel visszataláljunk Hozzá (Örök visszatérés). Ahogy a fülemüle énekével dicsőíti Teremtőjét, a liliom az illatával, én is a munkámmal, a felebaráti szeretettel, a szertartásokban, a természetben dicsőítem a Teremtő Úristent, akinek szent akaratából ezt megtehetem -

mert: Vagyok. Soli Deo Gloria.

Fantasztikus életem volt megtérésem előtt, ittam, dohányoztam, állandóan volt nőm, az sem volt baj, ha csak egy éjszakára. Boldog voltam? Persze!

Legalábbis azt hittem. Ezek a boldogságok nagyon illékonyak voltak, és mivel úgy vagyunk teremtve, hogy a boldogságra szükségünk van, ezért folyamatosan hajszoltam ezeket és mégsem volt tartós a kielégülés.

Ma már tudom mit jelent a boldogság. A belső békém határtalan. Felnézek az égre és köszönetet mondok az Úrnak a mindennapi csodáért, amit átélhetek. És ez a boldogság nem múlandó. És nem akarnám a régi életemet.

És valóban, ezt hithű ateisták nem értik, hisz nem is ismerik. Azt sem tudják mi ellen ellenkeznek.

" Istent meg télapót azért durva összehasonlítani... "

Igazad van! A télapó valós személyen alapul, míg isten puszta fikció! Tényleg hülyeség összehasonlítani.

Gratulálok azoknak, akik a "világi" létet a nőzéssel, ivással, dohányzással, egyéb káros szenvedélyek kergetésével azonosítják. Sajnállak és szánlak benneteket, hogy csupán egy mesefigura volt képes rávenni arra, hogy változtassatok, és normális, emberhez méltó életet éljetek.

Kérdező, azt már nem is minősíteném, hogy szerinted az emberi kapcsolatok nem maradandóak. Az édesanyád talán nem lesz mindig az anyád? A jó barátod nem lesz mindig a jó barátod, ha tesztek a kapcsolatért? A szerelmed nem lesz mindig ott, a házastársad, ha odafigyeltek egymásra? Dehogynem.

Nektek, bigott vallásosoknak egyszerűbb istenbe kapaszkodni - érte nem kell semmit tenni, hogy ott legyen. Gyengék vagytok, magatokért kiállni, és a saját boldogságotokat megkeresni képtelenek. Inkább elrejtőzök, és tartotok egy képzeletbeli barátot, mert benne nem csalódhattok.

Lehet, hogy mégis van igazság a kérdésedben: a gyenge emberek talán csak így lehetnek boldogok.

Az erősek pedig képesek felülkerekedni a saját problémáikon, meglelni a boldogságot az élet folytonosságában, a születésben és elmúlásban, a családban, a természetben, a fejlődésben, a kultúrában, a szeretetben, a művészetben, az ÉLETBEN!

U.i.: a világ legröhejesebb dolga, hogy a "belső boldogságról és békéről" áradoztok, miközben (hozzám hasonlóan, de én legalább bevallottan) tele vagytok haraggal, előítélettel, megvetéssel azok iránt, akik máshogy élnek.

Igen, most le fogjátok tagadni, és hazudni is fogtok, hogy ez nem így van, ez mondjuk csak aggodalom a lelkünkért vagy valami hasonló lópikula.

Tudjátok mit? A rossz és jó érzések is az élet részei. Én legalább bevallom, hogy mérges vagyok, amikor ilyen tudatlan maszlagokat olvasok, és sajnálom, hogy vannak emberek, akik hozzátok hasonlóan teljes sötétségben, reszketve élik le az életüket, mert képtelenek megbirkózni a saját félelmeikkel, és helyette hazudnak, tettetnek, szeretet és elfogadást színlelnek, miközben a világ legkirekesztőbb, legelutasítóbb, legrasszistább szervezetét éltetik (egyház).

Ti még ahhoz is gyengék vagytok, hogy a saját érzéseitekkel szembenézzetek. Magatoknak hazudtok!

+12-eshez: az Istenhez közeledés - lényegében azt jelenti: mélyebbre jutni a megismerésben. Isten a Lét- Esse est Deus, a Lét, az élet, a világ, megismerésében. Nagy segítség az igazi művészet, ami mindig, kizárólag szakrális művészet -mert a Lét -Isten megismerését fejezi ki, annak lenyomata. A művészet a Szellem transzparenciája az anyagon. Ez, az igazi művészet lehet támaszték - és miért is vonnám meg magamtól? Igen, a művészet mindig az Egy- ről szól.És segít, általa ragyogóbb lesz az egyébként nehéz életem. A katarzis révén megtisztul a lélek és mélyül a megismerés. Bach minden műve végén megköszönte, hogy dicsőítheti Istent:

Soli Deo Gloria

http://www.youtube.com/watch?v=je8brwUWOew

hallgassuk együtt:)

Nem jól látod. Igazából a hívők pusztán sokkal hajlamosabbak egyfajta elbujdosásra sok probléma elől. Amit nem tudnak, arra a válasz Isten. Ahogyan te is írtad. Vagy pl. ha valami gond van arra is sok esetben az a válasz, hogy Isten biztosan így akarta és meg van az oka.

Persze mindenki máshogyan dolgozza fel a problémáit.

Ezen pedig senkinek sem múlik a boldogsága.