Reformátusként magamhoz vehetem az ostyát (eucharistia) a (katolikus) misén?

"Van valami kikötés, bármi, ami erkölcsileg helyteleníti ezt...?"

Az, hogy Te reformátusként mást vallasz arról az ostyáról, mint a katolikusok. Egyszerűen nem ugyanannak tartjátok. Ez az, ami erkölcsileg helyteleníti ezt. És ezért kell katolizálni, és felkészülni az elsőáldozásra, mielőtt magadhoz vennéd, mert így kapsz róla kellő információt.

A katolikus vallásban az Oltáriszentséget nagyon komolyan veszik, ami a hívő oldaláról is némi szertartásosságot igényel. A gyónás, a megfelelő felkészültség része a katolikus erkölcsnek. Ha valóban komolyan szeretnéd venni, akkor ez hozzá tartozik, s enélkül szentségtörésnek minősül.

Érdemes megkérdezni a papot, tuti, hogy segíteni fog az ügyben.

A konfirmáció egyáltalán nem egyezik meg a bérmálással. A református vallásban kettő darab szentség létezik: keresztség és úrvacsora. A katolikusban 7: az egyik pont a bérmálás, egy másik pont a gyónás. A bérmálás egyébként is totál másról szól (pár átfedéstől eltekintve) mint a konfirmáció (tudom, mindkettőben részem volt - reformátusból katolizáltam).

Egyébként az áldozásnak nem feltétele a bérmálás, a gyónás viszont az.

Amúgy kivételes esetben és pappal előre egyeztetve áldozhat protestáns is, de ebből rendszert csinálni nem szoktak és komoly beszélgetés(ek) előzi(k) meg. Nem javaslom ezt a módot. Ha valóban szeretnél egészében részt venni a szertartáson, akkor javaslom, hogy katolizálj. Ha pedig szeretnél megmaradni reformátusnak, akkor elégedj meg annyival, amennyire eddig részt vehettél a szentmisén.

Igen, magadhoz veheted az ostyát, nyugodtan, már csak azért is hogy ne keltsél feltünést, hogy te, egyedül nem áldozol, miközben, mindenki odamegy a paphoz szentmise végén.

Én is református vagyok, pünkösdvasárnap, valakivel elmentem a helyi ortodox templomba, mert kiváncsi voltam rá, hogy milyen belülröl. És ott ugyanazt csináltam én is mint a többi ortodox, ha térdelni kellett térdeltem, ha keresztet vetni, meg azt csináltam.

És a szentmise végén, igen, én is a kisérömmel odamentünk a paphoz, és áldoztunk.

Elvégre a pap nem tudhatta hogy református vagyok, mink meg nem akartunk feltünést kelteni hogy egyedül én nem megyek áldozni.

Ugyanúgy keresztet kellett vessek minden ikon elött, megcsokolni öket, és a pap az én homlokomra is meg a kezemre is kent szentelt olajat,(látta hogy nem teszem úgy tendesen oda a kezem neki, de betudta hogy nem járok templomba sürün, és segitett), aztán meg megkaptam a szentelt kenyeret, mint az ortodox vallásuak.

Voltam katolikus táborban, ott azért nem áldoztam, mert az atya tudta hogy református vagyok, mert elözöleg volt nálunk a szálláshelyen, látogatóban, de az áldozáson kivül, részt vettem a misén, szóval érted mire mondom, úgy mint a katolikusok.