Reformátusként elmehetek így egy Katolikus misére?

Persze. A pap valószínűleg örülni fog neked.

De ha igazi kuriózumot akarsz látni és átélni, akkor a keleti keresztényekhez mégy (ortodoxok vagy bizánci keresztények (görögkatolikusok - ők szintén a pápa alá tartoznak)).

Persze menj csak! :)

Nem egy református ismerősöm jár katolikus misére, főként a házaspárja miatt, aki katolikus. Egyikük közülük református presbiter, nyilván nem vet keresztet, nem térdel le, néha az imákat se mondja, de amúgy úgy viselkedik, mint a tömeg.

Amúgy Üdvözlégyet nem imádkozunk mise alatt, legalább is a liturgiában nincs benne, viszont sok ima ugyanaz. (Miatyánk, Hiszekegy...) Én katolikus létemre voltam már nem egyszer református istentiszteleten, ma már ebből ne legyen már gond! :)) Szóval menj/gyere bátran.

Szerintem sem gond a Katolikus papnak, ha meglátogatod a miséjét. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen, nézd meg! Bár egy 17. századi hithű református be nem tette volna a lábát egy szent misére. Megvoltak erre a jó okai! Például a bálványimádás utálatos az Úr előtt. Ja, hogy te nem térdelnél le? Attól még mindenki más körülötted fából és kőből készült szobrok elé omlik és könyörög hozzájuk! Aztán egy református nem hisz abban, hogy az áldozó pap a mise során az ostyát és a bort Jézus valódi testévé és vérévé változtatja. Nem hisz továbbá abban sem, hogy ember és Isten között a bűnrendezésben szükséges a papi közbenjárás, a gyónás. És végül de nem utolsó sorban: a reformátusok nem hiszik a pápa primátusát, hogy tehát a pápa Péter jogos utódja, és minden vallási dologban a pápa szava a döntő, mert csalatkozhatatlan.

A 17. századi hithű reformátusok nem voltak kíváncsiak a katolikus misékre, mert nem hitték az ott gyakorolt dolgokat és hamisnak vallották az egészet. Egyébként is eleget láttak ilyen miséket és korábban gyakorolták is azt.

Sokat változott azóta a helyzet. De a pápaság alapvetően változatlan maradt. A protestáns egyházak azonban már nem látják olyan tisztán a pápaság gyakorlatát, mint régen. Meggyöngült lelki látásuk. Döbbenet, amikor azt olvasom a korábbi hozzászólótól, hogy református, aki tisztséget is betölt, a házastársa kedvéért látogatja a katolikus misét. Máshol a házaspárok megegyeznek, hogy ha fiúk születik akkor református lesz, ha meg lányuk születik, akkor katolikus lesz. Mintha a vallások egyenértékűek lennének, és úgy lehetne osztogatni őket, mint a cukorkákat!

Ha kíváncsi vagy a katolikus szertartásra, akkor nézd meg, de ne feledkezz el arról, hogy a katolikus egyház nagy vágya, hogy minél többen rekatolizáljanak (visszatérjenek a Katolikus Egyházba)! Mint mondjuk Pázmány Péter. A szemeket gyönyörködtető szobrok, festmények, a zene mind erősen hatnak az érzékekre. Elvonják azonban a figyelmet az Ige mély mondanivalójától. A reformátusoknál a fehér meszelt falak azt hirdetik, hogy számukra a legfontosabb az Isten beszéde. Hitvallásukért prédikátorok adták az életüket, vagy szenvedtek üldöztetést. (Olvasd el a Negyven prédikátor c. könyvet!) Nézd meg, ha kíváncsi vagy a szent misére, és közben gondolj arra, hogy őseid mit tennének a mise közben! (Sarkon fordulnának, és elhagynák a katolikus templomot!)

Kedves Utolsó!

Ne haragudj, de nem tudok elmenni a válaszod mellett úgy, hogy ne reagáljak rá!

Én megértem, hogy ilyen gyűlöletet érzel a Katolikus Egyház iránt, de azért ezek a dolgok már rég nem úgy mennek, mint ahogy te elképzeled. Ezelőtt egy jó 50 évvel lezajlott egy egyetemes zsinat a Vatikánban, ami jócskán megváltoztatta a felekezetek egymáshoz való viszonyát. A mai világban már épp itt az ideje, hogy átlépjük a régi sérelmeket, és együtt közösen próbáljunk tenni a világért. Hiszen a lényeges dogokban egy a hitünk.

Én írtam, hogy az ismerősöm, aki református presbiter el szokott jönni a feleségével a katolikus misére. Nem értem, mi ezen a megdöbbentő. Szereti a feleségét, tudja, hogy neki ez fontos. A felesége is el szokta kísérni a református istentiszteletre. Ilyen erővel tiltsuk be a vegyesházasságokat.. De szerintem példamutató, hogy már több mint 20 éve ilyen szépen élnek egymás mellett a különbözőségek ellenére.

A világ már sokat változott a reformáció óta. Azt azért megsúgom, hogy az erőszakos térítés a reformátusoktól sem volt teljesen idegen, nem egy katolikus papot végeztek ki hitük miatt, de ezek szinte mindegyikre POLITIKAI okból volt. Azóta már telesen más világot élünk. Már egy jó ideje párbeszédet folytatnak egymással a felekezetek, és azt keresik, ami a közös. Haladni kéne a világgal, mert az egyházi vezetők ezt teszik, csak van még mindig 1-2 "őskövület" (már bocsánat a fogalmazásért, nem találok jobb szót) mindkét oldalon, akik keltik a feszültséget.

Vallásodtól függetlenül bemehetsz.

Én se vetek keresztet,nem mondok semmit mert nem is tudok,ateista vagyok,de esküvőkor,temetéskor muszáj bemenni.

Kedves #4-es hozzászóló!

Természetesen nem haragszom, hogy te is hozzászóltál és reagálsz a bejegyzésemre. (Ezt a honlapot ezért hozták létre.) A hozzászólásodban is tisztelettel beszélsz, ezért igazán nem lehet semmi okom, hogy haragudjak rád. Bár ettől függetlenül meg kell mondanom, hogy hozzászólásod tartalmával egyáltalán nem értek egyet.

Jól fogalmaztál, ellenérzéseim a Katolikus Egyházzal szemben vannak, de szeretném még azzal kiegészíteni, hogy a katolikus hívők iránt ilyesmit nem táplálok a lelkemben. Hiszem, hogy jelenleg sok igaz szívű ember gyakorolja a vallását a Katolikus Egyházban, akik őszinte szívvel keresik Istent jelenlegi ismereteik szerint.

Másrészt, mivel te katolikus vagy, ezért nehéz őszintén beszélnem a Katolikus Egyházról úgy, hogy közben akaratlanul is meg ne bántanálak. Mert nyilván senkinek sem esik jól, ha bántják azt az egyházat, amelyhez tartozónak vallja magát.

De melyik fontosabb? Az igazsághoz és annak megismeréséhez ragaszkodnunk, vagy az egyházunk becsületét védeni minden áron? Aki az Istenhez tartozik, annak egyértelmű a válasz.

A II. Vatikáni Zsinat bár egy új arcot kölcsönzött a Római Katolikus Egyháznak, de anélkül, hogy gyökeres változás ment volna benne végbe. A katolikusok ezt nem látják, a protestánsok ezt nem látják, és a Világ politikusai ezt nem látják. Ez tragédia! Ez a váltás a Katolikus Egyház részéről azt szolgálja, hogy pozícióját megerősítse az egész világon. A pápaság most is állami és vallási hatalmat egyesít magába, ami összeegyeztethetetlen a Bibliával. Ott mutat - az Egyház saját bevallása szerint - vallási türelmet, ahol ez látszik pillanatnyilag előnyösnek számára. Ott viszont a hatalmi eszközeit helyezi előtérbe, ahol már megerősödött. (Ezt nem én ragasztom rá az Egyházadra, hanem egy katolikus egyházi személyiség fogalmazta meg az Egyház stratégiáját.)

Azt írod, hogy a lényeges dolgokban egy a hitünk. Ennek az állításnak az igazságtartama attól függ, hogy mit értünk lényeges dolgokon? Lényeges-e a pápa primátusa? Lényeges-e a pápa csalatkozhatatlansága? Lényeges-e, hogy az isteni kinyilatkoztatásba a Biblián kívül a szent hagyományok is beletartoznak-e? Lényeges-e, hogy a hívőnek szükséges-e emberi közvetítő az Istenhez, amikor megbánja bűneit? Ugyanis ezekben a kérdésekben nincs semmi közös álláspont!

Nincs többféle igazság, csak egyetlen igazság létezik. Ebből következik, hogy helytelen az a törekvés, hogy keressük meg, hogy milyen azonosságok vannak bennünk! Mert ekkor szükségszerűen nem törekednek arra a felek, hogy a különböző álláspontokban megkeressék az igazságot.

Pedig lehet-e attól fontosabb, mint az igazság megismerése? Hogy mit mond és mit vár el tőlünk Isten? Hogy mi az, ami tetszik Istennek, és mi az, amit nem tud elismerni?

Bár dicséretes, hogy több, mint 20 éve együtt élnek békességben az ismerősödék. Ez jó dolog. A vegyes házasságot ők vállalták fel. Ez az ő életük. A döbbenetem abban áll, hogy egy ember, aki rendszeresen látogatja a szent miséket, tisztséget tölthet be a református egyházban. Ez azt jelenti, hogy a református közösség ezt nem látja problémának. Ez azt is jelenti, hogy ezeknek az embereknek már nem ugyanolyan a látása, és nem úgy tekintenek a Római Katolikus Egyházra, mint hitelődei!

Azt mondod, hogy a reformáció óta sokat változott a világ? Igazad van! A protestánsok teljesen elveszítették protestáns jellegüket, azonban a Római Katolikus Egyház lényegileg nem változott semmit.

Ha ugyanolyan erővel zengene fel az eredeti protestáns látásmód a Római Katolikus Egyházról, mint annak idején, az inkvizíció újjá születne, és a „szekták” és „eretnekek” elhallgattatására szentelné minden erejét. Ha ez meg lesz, sok katolikus rá fog ébredni, hogy kinek hitt eddig. Ezek hallgatnak Isten szavára, aki így szól hozzájuk: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból” (Jel. 14:4)

Üdvözlettel!

Tisztelt #8-as!

Szerintem #3-ast akartál te írni, nem #4-est. Ezért válaszolok bejegyzésedre!

A következő jellemzőket aggatod rám: vak, gyűlölködő, üldözési mániás őrült. Amit írtam, azt pedig hülyeségnek nevezed, és az a véleményed, hogy szörnyű még olvasni is.

Jó, hát neked ez a véleményed. Nem a megsértettség okán, és nem a visszavágás céljával válaszolok, csak szeretném helyre tenni a dolgokat!

A vakság jelző abból fakad, hogy, én másként látom a dolgokat, mint te. De ez nem jelent vakságot, csupán különböző látásmódot! Hogy ki lát valóban, és kinek a szemei nem látnak semmit, az idő el fogja dönteni. Ne nevezzük tehát egymást vaknak, hanem fogadjuk el, hogy másként látjuk a dolgokat! Mert még nem lett nyilvánvalóvá, hogy hová fut ki a Katolikus Egyház politikája!

Gyűlölködőnek is nevezel. Ha a bibliai és történelmi igazsághoz való ragaszkodás a te olvasatodban gyűlölködés, akkor ezt a jelzőt el kell fogadnom. Ha magamról kellene szólnom, semmiképpen nem mondanám magam gyűlölködőnek. Ezzel együtt, ami hamis és helytelen, azt semmiképpen nem kívánom elfogadni. Ebben nem lehet kompromisszumot tenni. Ha bizonyos dologról megtudnak győzni, hogy helytelenül látom, akkor azt kész vagyok elvetni, és megköszönni, hogy mások Bárcsak rám is azt mondaná Isten, mint Jóbra: istenfélő és bűngyűlölő!

Az üldözési mániás őrült jelző azért egy kicsit túlzás! No, nem azért, mintha nem lehetne igazad, hanem észre kellene venned, hogy mi folyt itt Európában a Katolikus Egyház által és annak égisze alatt. Az Inkvizíció munkája során egész területek néptelenedtek el, mert az embereket egyszerűen kiirtották az Isten és az Egyház nevében. Hogy most már ilyenek nincsenek? Valóban, mert az Egyháznak nincs olyan hatalma, hogy a vele nem egyetértőket ki tudja irtani. Ha visszakapja eredeti hatalmát, visszatér ehhez az eljáráshoz is. Üldözési mániás őrültség? A Biblia mondja ezt, nem csupán én. Ha engem ilyen szavakkal illetsz, akkor ezt Istenre is mondod, mert az Ő kinyilatkoztatása tőle származik, nem emberektől.

„Soha ilyen szintű (konkrétan semmilyen szintű) ellenpropagandát nem tapasztaltam a katolikus egyház irányából a protestánsok felé.” Az, hogy te ilyet nem tapasztalsz, attól még megvan a maguk munkája. Azokkal az egyházakkal szemben, amelyek gyakorlatilag behódoltak neki, illetve amelyekkel kénytelen osztozni a hatalomban, azokkal nem kell foglalkozniuk, illetve nem lenne előnyös bírálnia. Ezért a kölcsönös hallgatás az a stratégia, amely jellemzi a Katolikus és nagy protestáns egyházakat, egyházi szinten. Ha utána néznél, hogy a Katolikus Egyház mit gondolt néhány száz évvel a protestáns egyházakról, akkor megértenéd, hogy miről beszélek. Persze ugyanez meg volt a protestánsok részéről is. Azt állítom, hogy ezek az álláspontok a protestánsok részéről megváltozott, és már nem látják úgy a Katolikus Egyházat, mint korábban, míg a Katolikus Egyház alapvető állásfoglalása nem változott semmit, hanem a protestánsok megváltozása miatt már nem kell olyan élesen bírálniuk. Egyszerűen ledarálják azt a hitvallást és a protestánsok azonosságát, amely értelmet adott a protestantizmusnak.

Végül feltettél nekem egy kérdést, amire feltétlenül válaszolnom kell! A kérdésed a következő volt: „Máglyára küldeni nem szeretnéd a katolikusokat, testvérem?” Az utolsó szó, hogy „testvéremnek” nevezel, nyilván csak gúny a fentebbi szöveg és maga a kérdésből következően. Jézus sohasem engedett meg magának gúnyt az emberekkel való beszéde során! Bár őt több alkalommal is gúnyolták, de rá ez sohasem volt jellemző! Ne gyakoroljuk mi sem ezt, ha mi kereszténynek, azaz Krisztus-követőnek valljuk magunkat!

A kérdésedre válaszolva: Nem, soha senkit nem küldenék máglyára, mert mást vall, mint én vagy, hogy másban hisz, mint amit én igaznak ítélek. Ha pedig némelyek üldöznék is a katolikusokat, én mindent megtennék ami rajtam állna, hogy az üldözöttek menedéket találjanak. Nem az egyházi és felekezeti hovatartozás dönti el, hogy Isten hogyan ítél meg minket, hanem, hogy mennyire keressük Isten akaratát.

Éppen ezzel van összhangban, hogy a hitvallásunkban ragaszkodjunk a felismert igazságokhoz, és az attól eltérőket elvessük. Ezért én értelmetlennek találom a Kérdező vágyát, hogy katolikus misére menjen kíváncsiságból. Többet ismerhet jelenleg reformátusként az igazságból, mint amit a katolikus misén megérthet. Hogy elmegy-e vagy sem, természetesen ez csak az ő döntési körébe tartozik. Az ilyen jellegű látogatások veszélyeit és az egyházak közeledésének veszélyeit azonban nem szabad elhallgatni.

El tudod fogadni, hogy nekem ez a véleményem, testvérem? (Minden gúny nélküli megszólítással!)