Reformátusként elmehetek így egy Katolikus misére?

Tisztelt #10-es hozzászóló!

Nagyon megkapott a véleményed: „Játszani az igazság harcosát és közben mindenkit (megjegyzem, nagyon vehemensen) kiosztani, aki más vallású, főleg aki katolikus, az biztosan nem az Isten műve.” Én meg ugyanezt teljesen másként élem meg. Távol álljon tőlem, hogy az igazság harcosát játsszam. Ha a magam értelmére támaszkodnék csupán, én is úgy látnám a dolgokat, ahogy sokan itt, vagy ahogy te is: „Az egyházak végre békességben vannak egymással, csak néhány elferdült lelkű ember csinálja a feszültséget a még szorosabb együttműködés ellen.” De az isteni látásmód annyival magasabb az emberinél, amennyivel magasabb az ég a földtől. A Szentírás egészen más véleményt képvisel, és másként jellemzi a jelenlegi egyházakat, mint ahogy mi, emberek látjuk!

Hogy ez a békétlenséget növeli? Ebben igazad lehet. De az igazság képviselete mikor hozott nyugalmat ezen a földön? Jézus a hamisítatlan igazságot képviselte. Mi volt a következmény? Többször meg akarták kövezni, majd végül a tömeg inkább Barabást választotta, mint Jézust! Az igazság még sohasem hozott békét! Nem is teheti, hiszen ez a föld, e világ fejedelmévé, a Sátáné, ő bitorolja. Ha az igazság felhangzik az ő felségterületén, nem hagyja tétlenül!

Mi kedves Isten előtt? Az igazság megértése, feltárása és képviselete, vagy egy emberi szemekkel látott, és emberi szívekkel óhajtott hamis békesség létrehozása fenntartása és védelmezése? Ítéld meg magad!

Kérlek, hidd el, hogy a legtávolabbi céljaim közé sem tartozik, hogy vehemensen kiosszak más embereket. Ez csak azért tűnhet így neked, mert sokak részéről erős süketségre találok. Olyanoknak törekszem felnyitni a szemét, és megértetni valamit a Biblia igazságából, akiknek a Biblia semmit vagy alig valamit jelent. Gyors ütemben tör előre a sötétség, sokak értelméből és lelkéből hamarosan végleg kialszik a világosság. Ha a teljes sötétség beköszönt, senkit sem lehet majd megszólítani az igazság hangjával! Látod, így is szinte lehetetlen!

Nem a bántás és kiosztás lelkülete indít engem, hanem a megmentés lelkülete. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha elkezdenék kiabálni egy hajón, amely éjjel a tengeren halad, hogy „Előttünk egy jéghegy, és hamarosan ütközni fogunk vele! Vegye fel mindenki a mentőmellényt és szálljon mentő csónakba!” Erre az emberek azt mondanák: „Hallgass már, ne csináld itt a békétlenséget! Elrontod a jó kedvünket, és a táncmulatságunkat!” Ezeknek a szánandó embereknek nincs olyan műszerük, amellyel a jéghegyeket előre láthatnák, vagy ha van is, csak a zsebükben tartják. Aki viszont aktívan használja műszerét, és igen biztosan látja a veszély közeledtét, meg teheti-e hogy elhallgat, és a hitetlen tömeget sorsára hagyja? Abban áll-e a szeretet, hogy az emberek kedvébe járunk, elhallgatunk és ezzel sokak életéről lemondunk, vagy az e a valódi szeretet, hogy amiről meg vagyunk győződve, azt el is mondjuk, hogy ha valakinek van füle a hallásra, az el ne vesszen?

„Törődjön a maga dolgával mindenki.” Ez az álláspont azért nem fogadható el, mert bármilyen felekezethez tartozzunk is, sőt bármelyik vallásba is szülessünk is, mindannyiunknak egy Istenünk van! Az Isten pedig nem szól egyszer így, másszor úgy! Nem mond mást a katolikusoknak és a reformátusoknak, megint mást az evangélistáknak, stb. Mert Isten egy, és az igazság is egy. Szükséges, hogy ebben az egy igazságban imádjuk Istent, nem pedig egyházaink sokféleségében! Az Isten igazsága feljebb való, mint az egyházak dogmái. Inkább a Bibliának, mint az egyházi törvényeknek kellene a szívünkben lennie!

Ha egy katolikus-református vegyes házasságban eldöntik a szülők, hogy a fiúk reformátusok lesznek, a lányok katolikusok, akkor mit értettek meg a szülők? Kétségbeejtő, de semmit! A református szülőnek nem probléma az, hogy a leánya majd gyónni fog, holott ő maga reformátusként tagadja annak jogos voltát. A katolikus szülő pedig nem aggódik, hogy fiai sohasem gyónnak! Holott katolikusként ő maga azt vallja, hogy enélkül nem lehet a hívőnek üdvössége! Mit ér az ilyen szülőknek gyermekeik üdvössége? Bizonyára sokat! Csakhogy hitük tanítása nem vert gyökeret szívükben, és inkább szokásokat követnek, mint a megismert igazságot!

„És ettől még mindenki megnézhet más istentiszteletet is, mint ahogy például kíváncsi az ember más népekre, más országokra is.” Persze, ha valaki kíváncsi, nézze meg! De tudnia kell, hogy az egyházak sokfélesége nem egyenértékű a népek sokféleségével! Mert sok nép között sokféle szokás található, és egyik népé sem különb vagy alábbvaló a másikénál. Az egyházak sokféleségével viszont másként vagyunk! Ha egy az Isten, akkor egy az igazság is. Ebből az következik, hogy a sokféle egyház közül legfeljebb egy lehet igaz, a többi viszont nem. Egy viszont mindenképpen igaz, mert Isten nem hagyja a gyermekeit magára: mindenkinek szeretne szólni az Ő egyháza által!