Keresztények, ti meg akarnátok téríteni? (Bővebben lent)

A nőnek üzenem, hogy dínók léteztek, hisz csontvázat is találtak. Javaslom neki megtekinteni Kent Hovind dinoszauruszos videóját, ami a Bibliára épülve mondja el a Teremtéstörténetet. Letölthető a teremtes.com oldalról. Együtt kell megnézni és nézni az arcát, amikor a helyére kerül nála minden.

A kérdésre. Nem tudom, fogalmam sincs.

Mint "szélsőségesen keresztény" nő, őszinte leszek: nem kezdenék olyan férfival, aki nem hisz ugyanabban, amiben én.

Nem tartom magam szűklátókörűnek, a barátaim túlnyomó többsége nem hívő, a családomban is egyedül mi a testvéremmel vagyunk keresztények, a szüleink, nagyszüleink, tág család mindenki ateista. Nincs ebből probléma, elfogadjuk egymást, bár örülnék, ha megtérnének, az világossá vált számunkra, hogy tőlünk ezt nem fogadják el (Jézus is megmondta, hogy senki sem próféta a saját hazájában, most már azt is értem, miért.)

De akivel az egész életemet megosztom, az más. Gondold el például, ha gyerekeitek lesznek. Te biztos nem örülnél neki, ha azt tanítaná nekik, hogy nem volt evolúció, meg olyan Istenhez imádkozna a gyerekkel, akiben te nem hiszel. Ha meg megtiltanád, hogy ilyenekre tanítsa, akkor ő lenne megsértődve, teljesen jogosan. Az, hogy "a gyerek majd eldönti" nem érv, mert egy bizonyos kor alatt erre képtelen, addig a szülő dönti el helyette. de melyik?

Remélem érted, mire szeretnék kilyukadni. Egy nagyon mélyen hívő és egy meggyőződéses ateista kapcsolata nem működhet hosszú távon. A szerelem nem tart örökké.

Hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak: lehet, hogy megpróbálnálak "megtéríteni", bár józan ésszel belegondolva, ennek nem sok értelme lenne.

Már a kifejtés elolvasása előtt is megfogalmazódott bennem az, hogy megtéríteni nem. Senkit sem akarok megtéríteni. Szívesen beszélgetek a hitemről mindazokkal, akiket ez érdekel, de annak az égvilágon semmi értelme sincs, hogy olyan embernek kezdjek el prédikálni, akivel vallási kérdések szempontjából teljesen más nyelvet beszélünk.

Jó példát mutatnék neki, és ennyi. A hitvitáknak NINCS ÉRTELME. Maximum annak van értelme, ha a másik, látván a te folyamatos jó példádat, egy idő után mégis csak érdeklődni kezd az iránt a hit iránt, amelyet te képviselsz.

Nem állnék össze olyan emberrel, akivel ennyire gyökeresen eltér a világnézetünk. Lehetünk jóban, lehetünk haverok, kedvelhetjük egymást, de ez egy annyira alapvető szakadék a kettőnk világnézete között, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy hosszú távon is működőképes kapcsolatot ráépítsünk.

(Elég ellentmondásosnak érzem egyébként azt, hogy szerelmesek, miközben a nő ostobának tartja a férfit... Vagy ostobának tartja, vagy szerelmes belé.)

Nos nekem mint mindig most is nullás válaszom lesz.

Én részemről, nem tartom működőnek az ilyen kapcsolatot, mert az együtt élés során valahol kibukhat a téma.

De ha még is bele mennék egy ilyen kapcsolatba, akkor minden tőlem telhetőt megtennék, elsősorban tettekkel, hogy bizonyítsam a teremtő létezését, hát ha ezáltal felébred arra hogy jó dolog keresztény életet élni, és volt rá nem egy eset a gyülekezetünkben, hogy ez megtörtént.Persze fordított értelemben is, ahol a Férj volt keresztény gondolkodású.

Nőként nem tartok "ostobának" senkit, magamat tartanám annak, ha kapcsolatba lépnék egy nem hívővel.

Katy Weaver

Passzolok, nem tudom milyen lenne egy olyannal élni együtt aki nem azt vallja amit én. Nekünk szerencsére egyezik a hitvilágunk így nem okoz problémát, sőt beszélgetni is sokat szoktunk erről. Viszont a családban rajtunk kívül nem nagyon van hívő ember. De ez nem is okoz problémát, mi nem feszegetjük a témát a többiek sem erőltetik. Viszont egy valamivel nem értek egyet: A saját hazádban nem lehetsz próféta. Nekem édesapám nyitotta fel a szemem én pedig beszéltem erről a feleségemnek aki igen nyíltan fogadta a dolgokat. Ezután már együtt beszéltünk a hitbeli kérdéseket. Én nem voltam ateista, csak, mint a kérdező egyház ellenes voltam. Nem értettem egyet azokkal a dolgokkal amit csináltak, csinálnak. És ez mind a mai napig megmaradt, de ettől függetlenül mi felfedeztük a hit valódi értékét/szépségét. Nem templomba kell járni, ha Istenhez akarsz imátkozni, hisz úgy tanultuk, Isten mindenhol ott van, szóval akár otthon is "beszélgethetsz" vele egy jót. Bocs de látom már nagyon eltértem a tárgytól.

Katy-nek üzenem, hogy talán jobban tenné, ha tiszteletben tartaná mások gondolkodásmódját és legalább a szeretteire ne erőltessen olyan dolgot amit nem szeretnének. Gondolok itt erre a mondatra:"minden tőlem telhetőt megtennék, elsősorban tettekkel, hogy bizonyítsam a teremtő létezését"

Te hogy éreznéd magad fordított helyzetben, ha a párod mindenképp meg szeretne győzni arról, hogy az Isten nem létezik? Erre egyet lehet csak mondani: Élni és élni hagyni. Néha nem árt ha félreteszed a jehova tanus erőszakos viselkedésed és hátralépve úgy tekintesz a helyzetre, hogy a megoldás mindenki számára kedvező legyen, ne pedig csak neked! Csak egy javaslat: ha más nem hozza fel a témát te se erőltesd. Így senkinek nem lesznek kínos pillanatai.

A kérdésre pedig konkrét válasz: Én csak a magam nevében beszélhetek: El tudnám fogadni hogy a párom nem hisz abban amiben én, mindaddig amíg ő is hasonlóképp tesz. Egy kapcsolat nem a hitbeli meggyőződésre alapul, sokkal inkább szeretetre, megbecsülésre, tiszteletre. Ha mindez megvan, a többi már csak részletkérdés.

"Hogy érted azt, hogy "jó" példát mutatnál?"

Következetesen úgy élek, hogy az életmódommal meghazudtoljam azt az elképzelését, hogy ostoba vagyok.

"És ha ugyanazon értékrend szerint élünk és cselekszünk mindketten, akkor mégis miért olyan fontos az a tény, hogy én racionális megfontolásból élek így(de mint mondtam, ebbe nem mennék bele, mert hosszú lenne), ő meg azért, mert "isten azt mondja, hogy ezt így kell"?"

Szuper, hogy így élsz, minden elismerésem érte, tényleg, abszolút. De ez akkor is csak félsiker. Mennyei Atyánk nagyon fontos nekünk, hívő embereknek. Annyira szeretjük őt, mint a saját édes szüleinket. (Már aki, nyilván akadnak képmutatók is sajnos, szóval érted.)

Tényleg remek, hogy így élsz, de ha közben meg nem szereted azt a személyt, aki minekünk az életünknél is fontosabb, és akit a legeslegjobban szeretünk az egész világon, akkor mégsem elegendő.

Isten sehol nem írja, mondja, hogy amit ő 7 napként közöl a Teremtéstörténetben, az az ember általi egységnek felel meg. Évmilliókat is érthet rajta, épp ezért, a Teremtéstörténet és az evolúció egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt!

A nőnek sem a vallásosságával, hanem a szűklátókörűségével van a problémája, amit nagyobb gondnak tekintek.

Einstein is vallásos volt és ő aztán minden volt, csak szűklátókörű nem :D

borzalmas tulajdonság és végtelen makacssággal társul többnyire, ami viszont a 7 főbűn egyike.

Én, mondhatjuk, hogy mélyen vallásos vagyok, ám senkit nem akarok megtérítni, hiszek benne, hogy akit Isten kiválaszt, az előbb-utóbb úgyis eljut hozzá.

Én megteszem, amit tehetek, hogy elmondom a nézeteimet, meg imádkozok, de a másik féltől is elvárom cserébe, hogy ne akarja rámerőszakolni a nézeteit.