Van itt köztetek olyan, aki kilépett a katolikus egyházból?

Én "hivatalosan" nem léptem ki, nem is tudom, ez hogyan működik. Meg vagyok keresztelve, hittan, elsőáldozás, bérmálás is megvolt (mivel kötelező volt...), de bérmálás óta évente kétszer teszem be a lábam a helyi templomba, akkor is csak a családi béke kedvéért. Egyszerűen nem foglalkozom a dologgal. Anyám eleinte nagyon magyarázott, hogy neki miért kell egyedül mennie, másnak elmegy a férje is, gyerekei is. Leginkább nekem magyarázott erről, de gyorsan leállítottam. Én egyszerűen nem hiszek abban, amiben ő elvileg igen, ilyen egyszerű. Azért írom, hogy elvileg, mert ez inkább csak egy szokás nála: a szülei vallásosak voltak, ezt szokta meg, ezt látta. De nem valódi hívő.

A párom pedig szintén ateista, a gyerekünk sincsen megkeresztelve, mert úgy gondoljuk, hogy így kapja meg az esélyt arra, hogy a saját gondolatai alapján válasszon olyan felekezetet, amely neki tetszik, vagy épp maradjon ő is ateista. Egyébként a vallásokkal tárgyilagosan megismertetjük, tiltva sosem lesz, ha kíváncsi. Ezzel kapcsolatban volt egy kis cslaádi gond, mert nálunk szokás mindenkit megkeresztelni, kötelező hittanra járatni, elsőáldoztatni, stb. Amikor apám kezdett el a leghangosabban kárálni, hogy de hát szokás így meg úgy a templomi keresztelő, akkor megmondtam neki, hogy ő, aki mindig kinevette anyámat a templomba járása miatt, akit évente kétszer lehet rávenni, hogy elmenjen egy misére, és aki sosem hitt Istenben, csak hallgasson... és gondolja végig, mire is tesz a keresztszülő is meg a szülők is esküt. Olyanra, amit nem fogunk betartani, olyanra, amiben nem hiszünk. Épp ezért nem volt templomi esküvő sem, mert bár nagyon szép, egy szerintem nem létező lény színe előtt miért tennék én bármit is, főleg, hogy még egy csomó pénzbe is kerül? De alapvetően nincs ebből probléma. Valami kérdőívnél, vagy népszámlálásnál is ateistának vallom magam, ennyi.

Miért akarsz kilépni? Szerintem egyszerűen csak "felejtsd el" a dolgot.

Én is katolikus voltam, még valamikor.

Nálunk ez családi hagyomány volt, tulajdonképpen beleszülettem a Katolikus Egyházba.

Gyerekként részt vettem elsőáldozáson, hittanon és gyóntam is.

Minden tanításuk logikusnak, hihetőnek tűnt, és szép is volt: fel sem merült bennem semmi kétkedés: biztos voltam benne, hogy Isten kedves akaratában van mindaz, amit az egyházon belül tanítottak.

Ami miatt otthagytam, annak kizárólag teológiai oka van.

Egész egyszerűen el kezdtem olvasni a SzentÍrást (azon belül az Újszövetséget), és azt vettem észre, hogy egyre több olyan tanításuk van, ami vagy ellentmond a SzentÍrásban foglaltaknak, vagy téves magyarázata annak.

Így pl. sem az Evangéliumokban, sem az Újszövetségi levelekben nem találtam meg azokat, amiket a Katolikus Egyházban Máriáról és a védőszentekről tanítanak.

Ugyanígy nem találtam meg a purgatóriumot sem.

És még sorolhatnám...

Édesanyám sokáig tudta elfogadni hogy otthagytam a Katolikus Egyházat, de nagy nehezen sikerült megértetnem vele, hogy nem Istent tagadtam meg, hanem azt, mit ott tanítanak és gyakorolnak.

És sohasem bántam meg hogy így döntöttem.

"ugyebár ha misét mulasztunk, az halálos bűnnek számit"

Szerintem ezt a baromságot azonnal elfelejtheted és azt is, hogy az áldozásnak ekkora jelentőssége van.

Szerintem nagyon jó úton jársz. A párodnak ne azt mondjad, hogy a protestánsok felé akarsz nyitni, hanem szeretnél megismerni más keresztény felekezeteket, amelyek közelebb álnak hozzád és a Bibliához is.

Ehhez viszont találnod kell egy ilyen közösséget és célszerű olyan érvekkel rendelkezned, amiknek van alapjuk.

Imádkozni fogok értetek:)

Egy pár dolgot tisztáznék:

- A vasárnapi Szentmise elhagyása csak abban az esetben számít bűnnek, ha direkt hagyod ki, tehát tökre ráérnél, de mégsem mész el. Ha pl dolgozol, vagy családi kötelesség miatt nem tudsz elmenni vagy valami más miatt, akkor az nem bűn. Az Úr napját szenteld meg - ez magyarán annyit tesz, hogy menj el misére, vagy ha nem tudsz, akkor nézd meg a tvben, v hallgasd meg a rádióban, vagy ha ezt sem áll módodban akkor, csak imádkozz vagy tedd úgy a napi teendődet, hogy az példa értékű legyen. Nekem is van, hogy vasárnap kell bejönnöm dolgozni, Megkérdeztem erről egy papot és ő mondta a fentieket nekem.

- A Szentekhez nem imádkozni kell, hanem a közbenjárásukat/megerősítésüket kérni valamiben. A Szentek nem Istenek, vagy nem nagyobbak vagy tisztelendőbbek. A Szent az egy olyan ember, akit az Egyház elismer és ilyen rangot ad neki, mert bizonyítottan kiállt a hite mellett, vagy olyan dolgot cselekedett ami dícséretre méltó. Van aki kifejezetten egy bizonyos Szent életéből, cselekedeteiből nyeri az erejét a mindennapi teendőjéhez és ezért kéri imában a közbenjárását.

- Mielőtt elhagynád/hanyagolnád a Katolikus Egyházat, nézz jobban közül! Nem csak abból áll az egész, hogy az öreg asszonyok rózsafüzért mormolnak a misén... Az Egyházmegyékben igazán nagy és pezsgő lelki élet folyik! Ifjúsági táborok, lelkigykorlatok, ifjúsági találkozók, Szentségimádások vagy akár közös játékok, sport 7végék, strandolások több 100 Katolikus fiatallal és amúgy a papok is nagy formák! :)

- Az a felfogás, hogy a gyermekemet nem keresztelem meg, mert majd eldönti nagyobb korában, hogy melyik vallást is veszi fel .. hát olyan kb mint ha azt mondanád, hogy nem tanítom meg a gyermekeket beszélni, mert majd nagyobb korában eldönti, hogy melyik nyelvet szeretné beszélni.... Egy felelős Keresztény szülőnek azért tisztában kell lennie a Szentségek (pl. Keresztség) fontosságával és szükségességével szerintem.

Persze mindenki maga dönt, Isten nem hiába adta a szabad akaratot, és én sem akarlak rábeszélni vagy lebeszélni semmiről. Csak az eddigi válaszok szerintem eléggé egyhangúak voltak, gondoltam írok véleményt a másik szemszögből is :)

Szia

Én katolikusnak lettem megkeresztelve, de már gyerekként nem tudtam elfogadni azt a rengeteg szobrot és a Mária kultuszt.

Felnőttként reformátusba kezdtem járni, de mivel vannak gyerekeim, ezért velük is kellett volna foglalkozni, amit ott nem kaptam meg. Egy fórum ismerős által meg lettem hívva az ő baptista gyülijükbe és azóta is oda járunk, egész más mint a templom. Ott imaház van, kulturált körülmény, gyerekfoglalkozás (a régi templomban alig volt velük foglalkozva, mintha nem is számítanának, és ez számomra komolytalanná teszi az egészet), és ami nagyon fontos, az a felnőtt keresztség. Az egy nagyon fontos döntés és életre szóló. Én is szeretnék majd bemerítkezni, ha eljön az ideje.

Nálunk nem volt gond a váltás, mert Istenben hiszünk és nem egyházban.

@ Balu86MH

Ezt írod: "A Szentekhez nem imádkozni kell, hanem a közbenjárásukat/megerősítésüket kérni valamiben."

> És mondd, a közbenjárásukat/megerősítésüket nem ima formájában kérded?

Ezzel szemben a SzentÍrás állásfoglalása az, hogy CSAK Istenhez imádkozz, CSAK Őhozzá fordulj, CSAK Őbenne bízzál.

A megerősítésről a SzentÍrás ezt mondja:"Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít" (Filippi 4/13)

Közbenjárás: A Zsidó levél rendkívül szemléletesen mutatja be Krisztust, mint egyedüli és tökéletesen elégséges közbenjárónkat:

1.Tim 2/5-öt: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember|ré vált| Krisztus Jézus”.

A Katolikus Egyház azon az állásponton van, hogy igaz, hogy az Ige értelmében Jézus a közbenjáró, de az nincs benne, hogy más nem lehet az.

Ez elgondolkodtató lehet, és éppen ezért kell, hogy végignézzük a Zsidó-levelet.

Ebben Isten Igéje úgy állítja be Jézust, mint aki teljesen azonosulni tud minden szükségünkkel. Földi élete során Jézus ki volt téve mindenféle kísértésnek és szükségnek, és ilyesformán nagyon jól tudta, milyen az, amikor az embernek ezekkel kell megküzdenie.

De nézzük meg a Zsidó-levelet!

1. A Zsidó-levél Krisztust úgy mutatja be, hogy egyedül Ő volt méltó, hogy áldozatul szolgáljon a bűneinkért (9/12-14; 10/1-10).

2. Nagy Főpapunkként, egyedül Ő mutathatta be ezt az áldozatot, önmagát áldozva fel (9/14; 9/ 25-26; 10/11-12).

3. Miután tökéletesen kiegyenlítette az ember bűn miatti adósságát Istennel szemben (10/10-18), most mint főpapunk és ügyvédünk Istennek jobbján ül (8/1; 9/24; 10/12)

4. Mivelhogy teljességgel azonosult az emberrel, és teljes mértékben részt vett az emberi megtapasztalásban, tökéletesen együtt érez velünk, és folyamatosan közbenjár értünk (2/16-18; 4/14-15; 7/25)

5. Főpapi munkájának felsőbbrendűsége és állandósága miatt minden más közbenjáró feleslegessé vált (7/23-28; 8/6.13)

6. Őáltala bizalommal járulhatunk egyenesen Isten trónjához, hogy megkapjuk mindazt a kegyelmet és irgalmat, amire szükségünk van (2/18; 4/16, 10/19-22)

Innentől kezdve a Zsidó-levélben foglaltak kizárják minden teremtett lény közbenjárását miérettünk, beleértve a katolikus szenteket is!

Továbbá, a Katolikus Egyháznak az az álláspontja, hogy Mária, vagy akármelyik védőszent elő tudja mozdítani az ügyünket Jézusnál. Ez viszont azt feltételezheti, hogy nélküle Jézus kevésbé lenne hajlandó segíteni.

Vagyis akkor, ezzel az elvvel, Krisztus nem lenne teljesen kibékítve velünk?

Akkor hol áll meg Krisztus főpapsága az Atyánál?

Egyértelmű válasz erre a Zsidó 4/14-16, melyben az van, hogy igenis bátran járulhatunk Őáltal a kegyelem királyi székéhez, és meg is kapjuk a segítséget.

De nézzük tovább a SzentÍrást!

A Máté 11/28-30-ban Jézus ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek…”

Miért is? Mert Ő szelíd és alázatos szívű, és nincs olyan teher, nincs olyan szükség, amit ő ne tudna orvosolni.

Ezenkívül: Jézus NEM azt mondja, hogy „Jöjjetek énhozzám és a boldog anyámhoz…”, és nem is azt mondja, hogy „Jöjjetek énhozzám és Szent Cecíliához, meg a Szent Brigittához…”

NEM! Kizárólag saját magához hívja a szükségben lévőket!

Vagyis Mária és más teremtett lények közbenjárása súlyosan sérti a SzentÍrás több pontját is, ami miatt ez a KE-nak ez a tanítása is tévedés!

---------------------

Ezt írod: "A Szent az egy olyan ember, akit az Egyház elismer és ilyen rangot ad neki, mert bizonyítottan kiállt a hite mellett, vagy olyan dolgot cselekedett ami dícséretre méltó."

> Ezzel szemben a SzentÍrás állásfoglalása az, hogy a szent az olyan ember, akit Jézus vére megtisztított. Kizárólag hit által érhető el a tisztulás, és már itt a földön! Pál, amikor szentekről beszélt, sohasem elköltözött személyeket említett, hanem a gyülekezet - földön élő - szentjeit. Vagyis tisztában volt azzal, hogy Krisztus már itt a földön is teljes tisztaságot ad a vére által - természetesen az Őbenne vetett hit által.

Tehát NEM az egyház ismeri el szentnek, hanem az ATYA, mégpedig a Krisztusi áldozat révén, az illető hite alapján.

-------------------

Vízkeresztség:

A SzentÍrásban ez van: "térjetek meg és keresztelkedjetek meg!" - tehát önálló akaratodból, saját önszántadból válaszd Istent, és nem úgy, hogy fogalmad sincs róla, vagy nem is akarod.

Ifjúsági táborokról, lelkigyakorlatokról, ifjúsági találkozókról, stb.

> na ezek olyan egyházakban is megvannak, amik ráadásul - már ne is haragudj - nem tanítanak olyat, ami nem felel meg a SzentÍrásnak.

Balu előttem jól összefoglalta a lényeget, amit én is gondolok.

Közösség nélkül nincs vallásosság. Gondolom a férjed is azért nem tartja a hitét, mert nem volt egy olyan közösség, ahova szívesen járt volna: ahol lehet barátkozni, lehet beszélgetni. Ez nagyon fontos és sajnos paphiány meg egyéb okokból sok helyen ezen nincs elég hangsúly. Állítom, hogy ha a Katolikus Egyházat otthagyó embereknek lett volna egy jó közösségük ott, akkor nem tértek volna át.

A vallásgyakorlat nem abból áll, hogy vasárnap elrohanunk a misére, végigmormoljuk céltalanul az imákat, aztán miután letudtuk ezt a kötelességet hazamegyünk és viszlát. A vasárnapi misemulasztás tényleg nem halálos bűn, ha azért mulasztasz, amiről nem te tehetsz (pl. munka, betegség, vagy elutazol és nem találsz templomot). Ilyenkor máshogy szenteld meg az Úr napját.

Javaslom, hogy keress egy jó közösséget! Pl. a mi plébániánkon is van külön összejövetele a fiatal házasoknak. Ahol egy jót beszélgetnek gyereknevelésről, házasságról, munkáról, de akár hitkérdésekről is. Te is inkább azért hagynád ott az Egyházat, mert sok mindent nem értesz, és egy protestáns felekezettől várod, hogy elmagyarázza.

Persze, már felnőtt ember vagy, szíved joga eldönteni.