Keresztények /katolikusok/! Mit gondoltok erről a könyvről?

Nem ismerem a könyvet, nincs mit gondoljak róla.

Katolikusként azt tudom mondani, hogy halálközeli élményekről sokan, sokféle módon beszámoltak. De hogy mi történik, amikor az agy megszűnik működni, arról csak elképzelések vannak.

Nemtudom igazat mond-e mivel ugyanis élet a "halál után" van s nem előtte!

Ő ugye nem halt meg mert csak kómában volt. A halál az amikor már legalább 4-5 perce nem élsz (biológiai halál) és már visszahozni sem lehet!!

Nézd, mindenekelőtt legfontosabb, hogy a szerző látomásai megfelelnek-e a SzentÍrás által kinyilatkoztatottaknak.

Vagyis utal-e a szerző a könyvében olyan Igékre, amik alátámasztják az igazát.

És vajon beszél-e Isten Szelleméről? (ez se mellékes. Nagyon nem, mert a SzentÍrás alapján tőle jönnek a kinyilatkoztatások)

Olvastam és elgondolkodtató.

Nem halál volt ez, hanem egy kitágult világ, ahol azt is megláthatta, amit amúgy nem vesz észre szem.

Talán egy szkeptikust használt fel Isten arra, hogy ízelítőt adjon.

De ez most csak találgatás.

A Newsweek címlapon hozta, de

más külföldi lapok és az

elektronikus média is kiemelten

foglalkozott a héten dr. Eben

Alexander történetével, aki azt

állítja, hogy egy agyhártyagyulladás

során bizonyosságot szerzett a

túlvilág létezéséről.

Tapasztalatairól, illetve az

orvostudomány halálközeli

élményekről vallott nézeteiről

könyvet írt, amely az Egyesült

Államokban most jelent meg.

"Mint idegsebész korábban nem

hittem a halálközeli élményekben.

A tudomány világában nőttem fel,

az apám is idegsebész volt.

Követtem a pályán, és kutatóorvos

lettem, oktattam többek között a

Harvard Orvosi Intézetében és

számos más egyetemen is. Értem,

hogy mi történik a halál közelében

lévők agyában, és eddig úgy

gondoltam, hogy a tudomány

kielégítő magyarázatot ad a klinikai

halál állapotába kerülők testen

kívüli, túlvilági utazására. Az agy

elképesztően összetett, de egyben

rendkívül finom szerkezet,

amelynek oxigénellátottsága ha

csak minimális mértékben is

csökken, annak hatása lesz a

tudatra. Korábban sem lepett meg,

hogy súlyos sérülésen átesett

emberek az oxigénhiányos

állapotból furcsa történetekkel

tértek vissza. Ám úgy gondoltam,

hogy ez még nem jelenti azt, hogy

utazásaikból bármi is valós lenne" -

írja a Newsweek-ben megjelent

írás bevezetőjében Alexander .

Hét nap kómában

Az idegsebész 2008-ban, egy őszi

reggelen nagyon erős fejfájással

ébredt. Állítása szerint néhány órán

belül az agykérgének - amely a

gondolatok, érzelmek

kontrollálásáért felel, vagyis

lényegében ez az agyterület, amely

az embert emberré teszi -

működése leállt. A virginiai

Lynchburg Általános Kórházba

került, ahol abban az időben

dolgozott, és ahol kollégái rövid

időn belül megállapították, hogy

nagyon ritka, leginkább

újszülötteknél előforduló,

bakteriális eredetű

agyhártyagyulladásban szenved. Az

agy-gerincvelői folyadékba bekerült

E. coli baktérium óráról órára az

agya egyre nagyobb területét

pusztította el. Az intenzívre kerülve

rövidesen tetszhalottá vált: hét

napon keresztül feküdt kómában,

teste egyáltalán nem reagált az

ingerekre, magasabb rendű

agyfunkciói nem működtek.

Alexander arról számolt be, hogy

miközben kómában feküdt, elméje -

tudata, belső lénye - eleven volt,

sőt jól érezte magát. Miközben az

agykéreg idegsejtjei állítólag

egyáltalán nem mutattak aktivitást,

"az agytól független tudatossága

előtt az univerzumnak egy másik,

nagyobb dimenziója tárult fel".

"Olyan dimenziók, amelyek

létezéséről soha még csak nem is

álmodtam, és amelyeket a régi, a

kóma előtti énem lehetetlenségnek

nyilvánított volna" - írja az

idegsebész.

Tapasztalásai nagy vonalakban

megegyeznek a mások által is leírt

halálközeli élményekkel.

"Megtapasztaltam, hogy többek

vagyunk, mint a testünk és az

agyunk, hogy a halál nem a

tudatosság vége, sokkal inkább egy

nagy, kiszámíthatatlan, pozitív

utazás újabb fejezete" - írja.

"Nem én vagyok az első ember, aki

megtapasztalta, hogy a testen kívül

is létezik tudatosság. De úgy

tudom, senki nem utazott még e

dimenziókba oly módon, hogy

egyrészt az agykérge igazoltan

teljesen leállt, másrészt az utazás

teljes ideje alatt a teste folyamatos

orvosi megfigyelés alatt állt." Az

előbbi ténynek azért van

jelentősége, mert a legtöbb

magyarázat szerint a halálközeli

élményeket az agy csökkent

oxigénellátottsága idézi elő.

Alexander azonban azt állítja, hogy

esetében dokumentálhatóan nem az

alulműködő agy furcsa kisüléseinek

eredménye volt az élmény, az ő

agykérge a CT-felvételek és a

neurológiai vizsgálatok során

egyáltalán nem jelzett aktivitást.

"Az orvostudománynak az agyról és

az elméről vallott mai felfogása

szerint abban az állapotban,

amelyben én voltam, még halvány,

beszűkült tudatosságot sem

tapasztalhattam volna, nem

beszélve arról a rendkívül

kalandos, és teljesen koherens

utazásról, amelyen átmentem" -

olvasható a Newsweek cikkében.

Színek, fények, szavak nélküli

kommunikáció

"Az utazásom a felhőkben

kezdődött. Nagy, fodros, rózsaszín-

fehér felhőkben, amelyek éles

kontrasztban álltak az ég kékes-

feketés színével. A felhők felett

átlátszó, csillogó lények cikáztak az

égen, hosszú csíkokat hagyva

maguk mögött" - olvasható a

beszámolóban. Ezek a lények

egyetlen földi élőlényre sem

hasonlítottak az idegsebész szerint,

fejlettebbek voltak nálunk, az élet

magasabb formáját

képviselték. Beszámolója alapján

fentről lefelé örömzene hangjai

áramlottak, de a hang mintha

anyagszerű lett volna, mint mikor

az ember érzi a bőrén az esőt, de

mégsem lesz tőle vizes. Ebben a

világban nem létezett elkülönülés:

úgy tűnt, hogy nem lehet csak

megfigyelőnek, vagy a zene

hallgatójának lenni, az ember

mindenképpen részévé vált. Minden

mindennek a része volt, Alexander

szerint olyan volt ez a kép, mint

egy nagy, gazdagon díszített

perzsaszőnyeg.

Az idegsebészt útja nagy részén egy

aranybarna hajú, sötétkék szemű

fiatal nő kísérte, aki egyszerű, de

nagyon élénk színű - kék, lila,

narancs színekben pompázó - ruhát

viselt. "Olyan tekintettel nézett

rám, hogy ha valaki így néz rád,

akár csak öt másodpercig, átjár az

az érzés, hogy élni érdemes, bármi

is történt veled addig az életben.

Nem romantikus tekintet volt, nem

is baráti. A földi szereteten túli

tekintet volt, ám annak minden

elemét egyidejűleg magában

hordozta" - írja . Kísérője szavak

nélkül beszélt hozzá, az üzenet

mint szél jutott el az elméjébe, és a

tartalmát azonnal értette. "Szeretve

és táplálva vagy, örökre. Semmitől

sem kell félned. Semmit nem

ronthatsz el" - sugallta a kísérő.

Majd változott a kép, még

magasabb rezgésű tartományokban

találtam magam - írja Alexander,

aki szavak nélküli kérdéseket tett

fel. Mi ez a hely? Hol vagyok?

Miért vagyok itt? A kérdésekre

szavakon túli választ kapott: a fény,

a színek, a szépség és a feltétlen

szeretet hatalmas erejű áramlása

töltötte be.

Nem érzékcsalódás

Az idegsebész hangsúlyozza:

tisztában vele, hogy története

természetfeletti, hihetetlen, és

hogy orvosként korábban ő is

hallucinációnak tartotta volna. De

tudja, hogy nem érzékcsalódásról

van szó, az élmény valóságosabb

volt, mint bármi az életében,

beleértve az esküvőjét és két fia

születését is.

"A modern fizika szerint a

világegyetem egy egység. Bár a

világban, amelyben élünk, látszólag

a tárgyak, az élőlények, az

események elkülönültek, de a fizika

szerint a felszín alatt minden tárgy,

az univerzum minden eseménye

összeköttetésben áll. Valójában

nincs elkülönülés. Ez előtt a

tapasztalásom előtt, számomra

mindez csak absztrakció volt, ma

már azonban valóság. És az

univerzumot nem csak az egység

tartja össze, hanem most már

tudom, hogy a szeretet is

összeköti. Az a világegyetem,

amelyet a kómában töltött

napjaimban megtapasztaltam,

ugyanaz, amelyről Einstein, illetve

Jézus beszél a maga nagyon

különböző módján" - írja

Alexander, aki hátra lévő életét az

elme, a tudat valódi természetének

kutatásával kívánja tölteni,

valamint annak bizonyításával,

hogy az ember sokkal több, mint a

fizikai agya, és létezik agytól

független tudatosság is.

Nagyszerű könyv lehet, nem olvastam, csak annyit tudok róla amit előző válaszból (#8/ Időpont ma 07:57) értettem és amit az interneten találtam róla. Szerinte a tudat a világmindenség legmélyebb titka.

Én is úgy gondolom, a tudaton múlik minden. Az isteni kilétünk vagy lelkünk, akiről Jézus azt mondtam hogy Én vagyok a kapú, ... Én vagyok az út, az igazság és az élet ... stb., az Én Vagyok minden emberben, vagyis a személytelen (ön-)tudat, az a része az embernek ami a halált túléli.

Igen, a mennyország létezik és felülmúlja legmerészebb álmainkat, de az nem földrajzi hely, hanem a tudat állapota.

Haladéktalanul beszerzem a könyvet és ajánlom minden őszinte kutatónak.