Jehova Tanúi mikor kiközösítenek valakit a gyüliből akkor teljesen megszakad a kapcsolat a kiközősítettel vagy csak a királyságteremen belűl érvényes ez a törvény?

Hogyan bánjunk a kiközösített személlyel? A Biblia ezt írja: „ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek” (1Korintusz 5:11). Mindarról, aki „nem marad meg a Krisztus tanításában”, ezt olvassuk: „soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 9–11). Nem ápolunk szellemi közösséget a kiközösítettekkel, és nem keressük a társaságukat. „Az egyszerű »Jó napot!« talán az első lépés egy későbbi beszélgetés, sőt barátság kibontakozásához. Nos, szeretnénk-e megtenni ezt az első lépést a kiközösített felé?”

Tényleg olyan szigorúan kell venni, hogy kerüljük a kiközösített személyt? Igen, mégpedig több okból. Először is, az Isten és a Szava iránti lojalitás miatt. Nemcsak akkor engedelmeskedünk Jehovának, amikor az kényelmes, hanem akkor is, amikor az valódi nehézséget jelent. Az Isten iránti szeretetünk indít arra, hogy engedelmeskedjünk minden parancsának, elismerve, hogy ő igazságos és szeretetteljes, valamint hogy a törvényei a legjobb érdekeinket szolgálják (Ézsaiás 48:17; 1János 5:3). Másodszor, ha megszakítunk minden kapcsolatot a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvővel, az megvéd bennünket és a gyülekezet többi tagját a szellemi és erkölcsi beszennyeződéstől, illetve hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezet jó hírneve fennmaradjon (1Korintusz 5:6, 7). Harmadszor, ha szilárdan kiállunk a bibliai alapelvek mellett, az még javára is válhat a kiközösítettnek. Hogyha támogatjuk a bírói bizottság döntését, az akár meg is érintheti a helytelenül cselekvő szívét, aki addig nem reagált kedvezően az őt támogató vének segítségére. Ha a kiközösítettnek megszakad a szeretteivel ápolt értékes kapcsolata, az segíthet neki, hogy ’észhez térjen’, felismerje tettei súlyát, és megtegye a lépéseket afelé, hogy visszatérjen Jehovához (Lukács 15:17).

Ennek a fényében ez nem büntetés, hanem szeretetteljes eljárás bár mivel ez fájdalommal jár nem tünik szeretetteljesnek. De igy kimutathassuk Jehova és a kiközösitet iránti szeretetünket.

Megszakad teljesen, erről készült film is.

( http://www.youtube.com/watch?v=R0UF-Agwj2o )

Ha megnézed, akkor megérted.

"És ha a saját gyerekemrôl van szó?"

Tényleg arról van szó?