A Biblia mit ír arról az emberről aki adakozik? Pénzt? Semmit nem várván érte. Tehát nem kölcsönt ad hanem támogat, segít?

Lukács 10

25

És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

26

Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?

27

Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.

28

Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.

29

Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

30

Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

31

Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.

32

Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.

33

Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

34

És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

35

Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

36

E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?

37

Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.

Márk 12

38

Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon való köszöntéseket.

39

És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:

40

Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

41

És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.

42

És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.

43

Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala.

44

Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.

Miközben Jézus támogatta a Törvényt, kiszélesítette az alkalmazását, amikor azt mondta, hogy aki segítséget nyújt, az ’semmit se reméljen vissza’. Előfordulhat, hogy az izraelitákhoz hasonlóan a keresztények csődbe jutnak, vagy más körülmények miatt elszegényednek, sőt lehet, hogy nyomorba süllyednek. Ha egy keresztény testvér ilyen kilátástalan helyzetben van, és anyagi segítséget kér, kedves dolog lenne segíteni rajta. Az igazi szeretet biztosan arra indítja valamelyik keresztény hittársát, hogy segítséget nyújtson ennek a testvérnek, aki nem a saját hibájából került ilyen szorongatott anyagi helyzetbe (Példabeszédek 3:27). Meg is ajándékozhatunk egy ilyen nincstelen testvért, még ha nem akkora összeget adunk is neki, mint amekkorát kölcsönadnánk (Zsoltárok 37:21).

Az i. sz. első században Pál apostol és Barnabás azt a megbízást kapták, hogy vigyék el a kis-ázsiai keresztények adományait a testvéreiknek Júdeába, ahol éhínség volt (Cselekedetek 11:28–30). A keresztények ma is gyakran küldenek adományokat rászoruló testvéreiknek a katasztrófák idején. Ezzel egyébként nagyszerűen tanúskodnak a kívülállóknak (Máté 5:16). Természetesen azt is mérlegelni kell, hogy milyen a segítséget kérő személy szemléletmódja és helyzete. Miért szenved szükséget? Figyeljük meg Pál szavait: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Tesszalonika 3:10).

Ha a kölcsönkérő testvér nincs végszükségben, hanem csupán átmeneti segítségre van szüksége ahhoz, hogy talpra álljon egy anyagi nehézség után, helyénvalónak tűnhet, hogy kamatmentes kölcsönt adjunk neki. Ilyen körülmények között nem állna ellentétben Jézusnak a Lukács 6:35-ben található szavaival, ha úgy adnánk kölcsön, hogy szeretnénk visszakapni a teljes összeget. Írásban rögzítenünk kell a megállapodásunkat, és a kölcsönkérőnek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy a megállapodásban foglalt feltételek szerint visszafizesse a kölcsönt. A keresztényi szeretetnek arra kell ösztönöznie őt, hogy megadja a tartozását, éppen úgy, ahogy ez a szeretet a másik felet arra indította, hogy kölcsönadjon neki.

Szia!

Azt írja: "aki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.

Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten."

(II.Kor. 9:6-7)

Üdv. Péter

"A jókedvű adakozót szereti az Isten."

(2 Korinthusbeliek 9:6-7)

Az Úr tehát azt értékeli igazán, ha valaki önszántából adakozik, azzal a szándékkal, hogy adománya által segítsen másokon. Ha valaki muszájból ad, az persze még mindig jobb, mintha egyáltalán nem adna, de korántsem az igazi.

Ezt a Bibliai gondolatot sem szabad elfelejteni

Máté 10: 8 - Ingyen kaptátok, ingyen adjátok