Egy keresztény nagy család hogyan oldja meg az anyagi problémáit, hogy a munka mellett a családra is legyen ideje?

Idő tervet készítenek, és ragaszkodnak is ahhoz. Nem engedik, hogy bármi keresztbe húzza a számításukat.

Persze kivételt képez ha valódi ok van rá, mint például egy váratlan betegség.

Egy alkalommal amikor mindenkinek van 15 perce akkor üljenek össze és a naptárjukban nézzék meg melyik az a nap, és idő pont amikor a család egyik tagjának sincs halaszthatatlan dolga.

Ilyenkor azt is megbeszélhetik, hogy az anyagi gondok miatt, most miért és mit ne vásároljanak, ami nem szükséges, mert nem létszükséglet.

Okosan gazdálkodunk. Nem költünk többet annál, amennyit keresünk, az igényeinket a lehetőségeinkhez igazítjuk. Szétnézve a világban úgy látom, hogy a többség anyagi problémáinak nem elsősorban a kevés bevétel, hanem a túl sok kiadás az oka, amelyekből rengeteg esetben minden különösebb gond nélkül le lehetne faragni.

Ha az emberek nem vásárolnának hitelre, nem dőlnének be a fogyasztói társadalom által támasztott hamis igényeknek (3 havonta új telefon kell, különben ciki vagy), nem hódolnának káros szenvedélyeknek, és az igényszintjüket leredukálnák a szükséges dolgok szintjére, havi szinten komoly tízezreket tudnának spórolni.

Az eszem megáll, amikor egyesek nyafognak, hogy nincs pénz, közben meg műkörme van, hetente új frizurája, naponta több doboz cigit szív, és új, divatos autója, telefonja, tévéje és más műszaki cikkei vannak, amelyeket természetesen hitelre vásárolt. Az ilyen ne nyafogjon, hogy nincs pénz, inkább ossza be okosabban!

A kereszténység segíthet az anyagiak helyes beosztásában azáltal, hogy mértékletességre tanít, ellenzi a káros szenvedélyeket és általában a túlzásokat, a végleteket.

A családra mindig van idő: csak oda kell szánni, és a fáradságos munka mellett nem úgy gondolkodni, hogy nagy fáradtan csak pihenni járunk haza: az apának feladata van a családban. Legrosszabb esetben csak a gyerek(ek) lefekvése előtti időre legyünk velük, de minden nap! Egy estimese nagyon sokkal felér. Ha pedig keresztény szülő vagy, nem véletlen írtad a kérdésedbe, hogy keresztény a családod. Az apa feladata elsősorban az evangélium megismertetése a gyerekekkel, és az, hogy az Ige üzenetét tanítsa a gyerekeknek. Ez tudom, nagyon nehéz, és keményen hangzik - nem akarok többet írni most, de ha érdekelnének még tanácsok (most már Bibliából vett idézetekkel, mert arra sem volt időm most), hogy hogyan és miként, írj privát üzenetet!

Az én apukám ezt a feladatot annyiban vélte teljesíteni, hogy kisgyermekkoromban lefekvés előtt elmondott egy standard, betanult szövegű imát, és valamikor valahogy (én nem tudom pontosan), a tudtomra adta, hogy van Isten. De ennél semmi többet. A Bibliához való ragaszkodás, és annak a használata nagyon fontos. Különben honnan tudnánk, mit akar Isten? Mi a helyes Isten szerint? Tudom, hogy nem mindenki ismeri jól a Bibliát. De neked is magadnak, ha keresztény vagy, és hiszel Istenben, akkor mindennapjaid, gondolkodásod részévé kell váljon. Hogy ne csak szóbeszéd legyen az Isten ereje, hanem váljon életté a mindennapokban. Én sem, ahogy Isten sem, azért írok, hogy az arcodba vágjam, hogy mit mulasztottál el. Amíg élünk, sosem késő. Nekem Apám abbahagyta ezt az imádkozást is, és semmit nem kaptam ami Istenről szólt. De mondom neked, hogy ez a kevés is, amikor a Bibliát tizenévesként elkezdtem olvasni, mert házi feladat volt az iskolában, utána Isten eszembe juttatta mindezt: és nagyon megkönnyeztem, olyan megható volt. Pedig alig tett valamit. A kicsi is sokat számít. Idővel beér a mag, amit elvet a szülő a gyermek szívében.