Azt írja a Biblia, hogy minden bűn megbocsáttatik, csak a Szentlélek káromlása nem. De mi is pontosan a Szentlélek káromlása?

Szervusz

Én úgy tudom, hogy a Szentlélek adja a lelkiismeretet és ha azt elnyomjuk talán, akkor az nagy bűn. Vagy nem tudom. Én is csak találgatok.

Most nincs kedvem elmondani a Szentlelket mindenféle szemétnek csak hogy bemutassam neked a példát. De ha megtenném, akkor az csak káromkodásnak számítana. (nem mintha nem lenne rossz)

A Szentlélek valódi káromlása mindig belülről történik és nem a dühöd levezetése táplálja, hanem a gyűlölet.

Első kettő nagyjából jól összefoglalta, hogy mi az.

Az egésznek az a lényege, hogy Istent ellenségként tekinted. (Azt aki benned is van. A lelked egy darabját).

Amikor a "szent" dolgokat károsnak minősíted, a káros dolgokat pedig terjeszted, hogy árts...Valami ilyesmi.

A személyiség teljes eltorzulása szükséges hozzá.

Hangsúlyzom, nem a fájdalom, düh táplál, hanem a gonosz.

Szent szellem elleni vétek:

Azok az első századi zsidó vallási vezetők, akik gyűlölködő ellenségei voltak Jézus Krisztusnak, a szent szellem ellen vétkeztek. Látták, hogyan működik Isten szelleme Jézuson, amikor csodákat tesz Jehova dicsőségére, de ők ezt az erőt Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították. Jézus szerint akik ekképpen Isten szent szellemét káromolták, olyan bűnt követtek el, amely nem bocsáttatik meg „sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben” (Máté 12:22–32).

A káromlás megbélyegző, sértő vagy becsmérlő beszéd. Mivel a szent szellem Forrása maga Isten, a szelleme ellen szólni annyi, mint Jehova ellen szólni. Ha valaki bűnbánat nélkül vetemedik ilyen beszédre, az megbocsáthatatlan. Jézus az ilyen megbocsáthatatlan bűnről szólva azokra utalt, akik szándékosan állnak ellen Isten szent szelleme működésének. Mivel Jehova szelleme működött Jézuson, de az ellenségei az Ördögnek tulajdonították ezt az erőt, bűnös módon káromolták a szellemet. Jézus ezért kijelentette: „Aki . . . a szent szellem ellen szól káromlást, az nem nyer megbocsátást soha, hanem örök bűnben vétkes” (Márk 3:20–29).

Vizsgáljuk meg Iskariót Júdás esetét is. Júdás becstelenül élt: lopott a gondjaira bízott pénztartóból (János 12:5, 6). Később elment a zsidó elöljárókhoz, és megegyezett velük, hogy 30 ezüstért elárulja Jézust. Az árulás után furdalta a lelkiismerete, de soha nem bánta meg szándékos bűnét. Júdás tehát nem méltó a feltámadásra. Ezért nevezte őt Jézus a ’pusztulás fiának’ (János 17:12; Máté 26:14–16).

farizeusok ténylegesen látták a hatalom szavait és tetteit, amelyeket Jézus Isten szellemének a segítségével hajtott végre. Látták és tudták, hogy Isten szelleme működött Jézuson, tehát valóban vétkesek voltak a szent szellem káromlásában. Miért? Mert Jézus cselekedeteit démonok hatalmának tulajdonították. A farizeusok teljesen önző célokat követtek. Félre akarták vezetni az embereket, hogy megtarthassák uralmukat és vezető állásukat (Máté 12:22–30).

Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek:

1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.

2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.

3. A megismert igazság ellen tusakodni.

4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.

5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.

6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

Az első hozzászóló kapizsgálja témát.

Ha elnyomod magadban a Sznetlélek hangját, a lelkiismeretet, akkor egy idő után teljesen elhallgat. Gyakorlatilag egy falat építesz magad és Isten közé. Amikor az utolsó téglát is betetted, és a lelkiismereted elhallgat, elkövetted ezt a bűnt. Innen már nincs menekvés, mivel nincs lelkiismeret sem