Szerintetek a barátnőm hitetlen?

Én hívő katolikus vagyok, de nem mutatom ki "egyéb dolgokkal" ezt. Nincs sem Krisztus kép sem feszület a szobámban (illetve ez így nem igaz, vagy egy gyünyürű kerámia feszületünk, de az inkább művészi, mint vallási okokból van kint).

De azzal mindenképpen egyet értek veled, hogy nem vagytok egymáshoz valók (nem ő nem való hozzád, ti nem vagytok egymáshoz). Nem mindenki akar minden találkozáskor Istenről és Jézusról beszélni.

Viszont ahogy az ateistákról beszélsz, az egyáltalán nem tetszik. Általánosítasz és ítélsz. Pedig a második Isten dolga.

Szia!

Szerintem a barátnőd szerint túlzásba viszed, csak nem akar szólni. Ezt beszéljétek meg.

A kérdésedre válaszolva: a barátnőd vallhatja magát hívőnek, hihet Istenben, de valószínűleg nem annyira ismeri a saját vallását (ha még a Bibliát sem olvasta soha), vagy csak nem akar olyan mélységekben elmerülni a vallás témakörében.

Kérdés hozzád: nem traktálod a barátnődet állandóan a vallással? Szoktatok azért másról is beszélgetni?

Biztos vagy benne,hogy neki kell észhez térnie?

Nem azért mondom,hogy te most akkor rossz ember vagy,vagy ilyesmi,csak szerintem nincs olyan nagy baj a barátnőd hozzáállásával,mint ahogyan látod.Ő ezt így látja,de ettől egyáltalán nem biztos,hogy hitetlen,lehet,hogy csak a te olvasatodban az.A Jézusban való hithez nem szükséges feszületet,és képet felrakni a szoba falára.

Rendben,megértem,hogy rosszul esik a viselkedése,de ha őszintébb vagy magadhoz,láthatod,hogy ez a te önzésedről szól nagyrészt.Nem fogadod el az ő szabad akaratát,és az a gúnyos mosoly,ha tényleg gúnyos volt sem neked szól,hanem annyit jelent,hogy ő nem ért egyet a felfogásoddal.Elvárni meg fölösleges tőle,hogy egyetértsen,mert csak magadat fogod vele kínozni.Szerintem beszélnetek kéne,mondd el neki,hogy ez neked rosszul esik,és ha nem is változtathatod meg a szabad akaratát,de legalább ne előtted viccelődjön.Szerintem ezt megértené,ha normális hangnemben előadod neki.Viszont ehhez az is kell,hogy Jézusról csak akkor beszélj neki,ha megkér rá.Ha valaki nem kíváncsi valamire,fölösleges beszélni neki róla,akkor is ha feladatodnak érzed.

Ui:Nem vagyok ateista,nem is gúnyolódásnak szántam.

Én görögkatolikus lány vagyok, vallásos, megpróbálom neked elemezgetni női szemszögből, mi lehet a baj.

Véleményem szerint nem az a gond, hogy a barátnőd nem keresztény, hanem az, hogy másképp élitek meg a kereszténységet. Vannak olyan emberek, akiket az hoz "lázba", ha órákon keresztül imádkoznak, mindenféle szertartáson ott vannak. Másokat a közösség erősít meg, az ad nekik hitélményt, megint másokat például a szentírási történetek, vagy egy prédikáció, hitvallás. Mások vagyunk s ez ettől szép. Lehet, hogy te és a barátnőd ebben különböztök, mindegyikőtök másfelől közelíti meg, éli meg a maga vallásosságát.

Én csakis egy olyan fiúval tudom elképzelni az életem, aki nek ugyanilyen fontos szerepet tölt be az életében Isten, mint nekem, de biztosan nem érezném magam jól egy olyan mellett, aki éjjel-nappal imádkozik. Pedig számomra is fontos az ima, csak hát érted.

Másik: zavarában mosolyog rajta. Lehet, hogy vele soha senki nem beszélgetett még erről, a szülei nem olvastak neki sohasem a Bibliából, tabu volt ez a téma, így furcsa neki ez a helyzet, ezért mosolyog rajta.

Mindenképp beszélj vele erről, ha érdekel, ajánlok egy nagyon jó könyvet: Gary Chapman: Istenre hangolva

Szerintem is beszélni kellene, mert csak azok alapján, amit leírtál, akár húszféleképp is félreérthetted a barátnőd viselkedését.

Egy párkapcsolatban nem várhatod el, hogy csak a másik fél alkalmazkodjon hozzád, mert ha így fogod fel, nemcsak ez a lány nem lesz hozzád való, hanem semelyik másikban sem fogod meglelni azt, amit keresel. Egyáltalán nem biztos, hogy ő ennyire kritikusan viszonyul hozzád vagy a nézeteidhez. Bizonyos szempontból jogos az ő észrevétele is, ugyanis elárulom, a kereszténység legnagyobb része nem foglalkozik teljes mélységében a vallással, de ez szinte minden vallással így van. Nem várható el minden hívőtől, hogy az "elvártnál" jobban foglalkozzon – teszem azt – teológiával. Vagyis ilyen szempontból Te különleges jelenség vagy (megsúgom: én is).

Még egy felekezeten belül a vallás különböző embereknek más-más szerepet tölt be az életében, és ezzel nincs semmi baj, s nem is zárja ki, hogy jó viszonyban legyenek akár barátilag, akár párkapcsolatban.

Én is katolikus vagyok, de én azt mondom, bizonyos fokú könnyed hozzáállás és humorérzék simán belefér a világnézetbe, ettől még nem válik semmi szentségtörővé (a határok ismeretében). Persze, lehet ezt is túlzásba vinni, s ha így érzed, akkor mondd meg neki őszintén. De semmiképp sem támadólag, hanem megértően, könnyen lehet, hogy nem tudja, neked az adott téma mennyire fontos.

Kérdező!

Ha tényleg hívő vagy, és fontosabb neked Isten intelmei, tanácsai, akkor ne emberek véleményére legyél kíváncsi. Kérj és adatik, keress, és találsz. Kérj segítséget, de ne tőlünk, hanem attól, aki meg is tudja adni.

Szia