Keresztények, miért nem elég nektek Jézus?

Csatlakozom..

Pál még azt is írta, hogy a teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra, és az igazságban való nevelésre, mert ezek által tökéletesíthetjük

keresztény egyéniségünket.

Ezért sem szedhető szét.

Jézus ezt is mondta:

(Máté 13:52) 52 Ekkor így szólt hozzájuk: „Ilyenformán minden nyilvános tanító, aki tanításban részesült az egek királyságáról, hasonló egy emberhez, egy házigazdához, aki újat és régit hoz elő kincsestárából.”

*** cf 8. fej. 80. o. 7. bek. „Ezért küldettem el” ***

Nézzünk egy szemléltetést: Meglátogatod az egyik kedvenc tanárodat az otthonában. A tanárod kinyitja az íróasztala fiókját, és elővesz két levelet; az egyik már megsárgult, a másik viszont újabb. Mindkettőt az édesapjától kapta; az egyiket évtizedekkel korábban, amikor még kisfiú volt, a másikat az utóbbi időben. Ragyogó szemmel mondja el neked, hogy milyen nagy becsben tartja ezeket a leveleket, hogy mennyire megváltoztatták az életét a bennük található tanácsok, és hogy neked is a javadra válhatnak. Nyilvánvaló, hogy a tanár kincsként őrzi őket, és nagyon kedvesek a szívének (Lukács 6:45).

Kedves kérdező!

Emberi utasítások alatt nem az írott törvényt értem, hanem azokat a szokásokat, hagyományokat, amiket az írástudók, papok és farizeusok halmoztak rá az igaz rendelésekre. Mindvégig ezeket leplezte le és tette helyre Jézus, mivel ha valaki, ő aztán igazán tudja, mi az igazi értelme a törvénynek, hiszen ő volt az, aki kezdettől átadta azt az embereknek.

A törvény szent, igaz és jó, semmi gonosz nem származik az Isten szájából.

#14

Na, akkor még egyszer...

A törvény célja nem a megváltás volt, hanem a bűn leleplezése. Jézus nem azt mondta, hogy "skacok ne is törődjetek a törvény által leleplezett bűnnel", hanem azt mondta, hogy "az én vérem által vagytok megváltva, már nem uralkodik rajtatok a bűn". Érted a különbséget? Nem azt mondta, hogy hibás a törvény, hanem azt, hogy a megváltás útja nem ez. Két KÜLÖN funkcióról van szó.

A hozzászólásod végén idézett három részt csak nagyon kínkeservesen lehetne az Ószövetség ellen irányítani, mivel nem mond ellent semmiben annak. Jó lenne, ha idéznél konkrét helyeket, ahol Jézus arról beszél, hogy a próféták, vagy Mózes nem Istentől ihletve szólt volna. Ilyet azonban nem tudsz mutatni, maximum maradnak a homályos utalások.

Tegyük fel, hogy szakítasz egy almát egy almafáról. Miután az alma már a kezedben van, vajon a fa, amelyen megtermett, már értéktelen? Ha szeretnél még több gyümölcsöt enni róla, akkor nem. Bizonyos értelemben a Biblia olyan, mint egy almafa. A Biblia egyes részei – például a Zsoltárok könyve vagy a hegyi beszéd – talán könnyebben érthetők, és különösen „ízletesek”. Miközben nagyra értékeljük ezeket a részeket – akárcsak a kedvelt gyümölcsünket –, vajon a többi résszel nem érdemes foglalkoznunk? Mit mond erről maga a Biblia?

I. sz. 65 táján Pál apostol megírta a második levelét Timóteusznak. Erre emlékeztette: „csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” Majd hozzátette: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre” (2Timóteusz 3:15, 16). Amikor Pál azt írta, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos”, vajon csak az Újszövetségről beszélt?

Figyeld meg, hogy Pál azt írta, hogy Timóteusz ’csecsemőkorától ismeri a szent írásokat’. Ha Timóteusz ennek a levélnek a megírásakor a 30-as éveiben járt, ahogyan azt sokan feltételezik, akkor Jézus halála idején volt csecsemő. Ekkor az Újszövetségből, vagyis a Görög Iratokból még semmi sem volt leírva. Timóteusz édesanyja zsidó volt, tehát a szent írások, melyekre Timóteuszt kisgyermekként taníthatta, minden bizonnyal az Ószövetség, azaz a Héber Iratok volt (Cselekedetek 16:1). Amikor Pál ’a teljes Írást’ említette, kétségkívül a teljes Ószövetségre is gondolt, az áldozati előírásokkal és a családfákkal együtt.

Most, 1900 évvel később még mi is sokféleképpen hasznot meríthetünk a Bibliának ezekből a részeiből. Először is le kell szögeznünk, hogy egyáltalán nem is létezne a Biblia, ha Isten nem gondoskodott volna arról, hogy egy általa kiválasztott nép megírja és megőrizze azt (Róma 3:1, 2). Az ókori Izraelnek a mózesi törvény nem pusztán egy szent ereklye volt, melyet meg kellett őrizni az elkövetkezendő nemzedékeknek, hanem tulajdonképpen ez volt a nemzet alapító okmánya. A Törvény részletei, melyek ma jelentéktelennek tűnnek, nagyon fontosak voltak az ókori Izrael fennmaradásához és megfelelő működéséhez. Továbbá a Bibliában található leszármazási vonalak elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy azonosítani tudják a Messiást, akiről meg lett jövendölve, hogy Dávid király leszármazottja lesz (2Sámuel 7:12, 13; Lukács 1:32; 3:23–31).

Bár a keresztények nincsenek a mózesi törvény alatt, hinniük kell a megjövendölt Messiásban, Jézus Krisztusban. A Bibliában fennmaradt ókori leszármazási vonalak bizonyítják, hogy valóban Jézus volt a megígért „Dávid fia”. Ezenkívül az áldozatokkal kapcsolatos részletek elmélyítik az értékelésünket az iránt a sokkal fontosabb áldozat iránt, melyet Jézus mutatott be, és segítenek hitet kifejleszteni ebben az áldozatban (Héberek 9:11, 12).

A Rómában lévő I. századi keresztény gyülekezetnek Pál ezt írta: „mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Ez a gondolat arra emlékeztet minket, hogy a Biblia a mi hasznunkra lett leíratva, de nem csak a miénkre. Ihletett szavai több mint 3500 éven át vezették, oktatták és helyreigazították Isten népét, például a Sínai-pusztában, az Ígéret földjén, a babiloni száműzetésben, a Római Birodalomban, ma pedig világszerte. Nincs még egy olyan könyv, mely jogosan állíthatná ezt magáról. Ahogyan egy almafa gyökerei, ugyanúgy a Biblia egyes részeinek az értéke is rejtve van. Ahhoz, hogy felfedezzük, ásnunk kell, de az erőfeszítés bőségesen megtérül.

Kedves Kérdező!

Miért nem elég Jézus? A te magad által idézett Márk 9:8-ban is ezt mondod, hogy az égből hallatszódott egy hang, hogy "...ez az én szeretett fiam...". Tehát nem Jézus volt a legnagyobb.

Teljesen igazat adok neked abban, hogy Jézus a követendő példa. Erre legjobb a következő Bibliavers mutat rá:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

Jézus az ÚT tehát. Miért is? Mert ahogy te írtad ő bölcs volt és példát adott, hogy hogyan kell járni. A Máté 20:28 azt mondja, hogy "Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon,+ és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért.” Tehát nem ő a legnagyobb, hanem Isten. Őt nem kell szolgálni, ő szolgált, hogy UTat mutasson, hogyan éljünk úgy, hogy Istennek tetszünk. Ez összhangban van Jézus saját szavaival: „az Atya nagyobb nálam” (János 14:28).

Azért is az ÚT, mert ugye amikor imádkozunk, akkor Istent hívjuk segítségül név szerint „mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmentésben fog részesülni” (Róma 10:13), akkor azt csak is az ő, Jézus közbenjárásával tudjuk megtenni. A Máté 4:1-10-ben Jézus is elmondta, hogy »...a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot...«”

Jézus az IGAZSÁG is. Miért? Mert ő mindig bölcs és igazságos volt. Követendő példák sorát állította nekünk.

Jézus az ÉLET is, mert általa nyerünk megbocsátást Isten előtt, ahogy a fenti Bibliavers is mondja.

Nos ezért fontos, hogy ne Jézust tekintsük a legnagyobbnak, ne őt szolgáljuk, ne őt imádjuk, viszont tekintsük követendő példának és eképpen Isten és a mi közöttünk lévő közbenjárónak.

(no én most Újszövetségből is idéztem)

Azt próbálom immár harmadszorra elmondani - lehet, bennem van a hiba, hogy ennyire nem érted - hogy az általad 'ószövetségnek' mondott héber írásokban megörökített rend, tanítás, prófécia, parancsolat is mind-mind a Krisztustól van, őáltala adta meg azokat az Isten az embereknek. Így valóban igaz, hogy senki másra nem kell hallgatnunk, csak a Felkent Jézusra, hiszen kezdettől ő volt az, aki beszélt hozzánk.

Ahogy a Jelenések elején is olvassuk, úgy zajlik a kinyilatkoztatás, hogy az Örökkévaló megadja azt először a Krisztusnak, majd ő tovább juttatja az emberekhez akár közvetlenül (1Kor.10:4), akár küldött által (Jel.1:1). Tehát minden része a 'szentírásnak' Jézus beszéde.