El szoktatok gondolkozni a saját egyházatokat ért kritikákon? Volt már olyan, hogy valakinek igazat adtatok?

Fura, de késztetéts érzek, hogy válaszoljak annak ellenére, hogy egyik egyházhoz sem tartozom. Részemről hívő vagyok, részben katolikus de nem mindennel értek egyet mióta elgondolkodtam dolgokon. Elfogadtam mások érveit és magam is rájöttem, mit láttam korábban rosszul. Ennek tudható be, hogy mára nem vallom magam teljesen katolikusnak. És most kérek mindenkit hagyjanak békén az "elfordultál Istentől de én majd segítek, hogy visszatalálj" szövegekkel. Nem kérek belőle, én sem kényszerítem senkire a hitem, ugyan ezt várom el mindenkitől. A fanatista vallásosokkal az a baj, hogy nem akarják, mert nem is képesek elfogadni, ha valamit félre értelmeztek de valójában nem is úgy van. Én nyitott vagyok az új megismerésére és ezt tanácsolom másoknak is.

Elgondolkozok, ha normális kritikát hallok, de 90%-ban csak a tudatlanságból fakadó mocskolódással találkozom. Az a baj, hogy ahhoz, hogy normális kritikát megfogalmazzon az illető, ismernie kéne az egyházat is, de erre már nem veszi a fáradtságot.

Általában a kívülről jövő kritikáknak nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, mert a kívülállók kevésbé ismerik a vallást, mint aki benne van, így többnyire nem látják helyesen a dolgokat. A belülről érkező kritikákra viszont érdemes odafigyelni.