Leirnatok kerlek a sajat megtereseteket?

Már nem haragudj de a teremtő, nem tiltja a hús fogyasztását.

egyébként az vezetett rá, hogy a semmiből nem keletkezhetett ez a sok szép minden, és minden élőnek, kell hogy legyen egy élő forrása.

Nem jobb mindig a "húsos fazekak" mellett.

Egy nagyon jó példabeszéd Bölcs Salamon király írta:

"Jobb a zöldségféle ott ahol béke van, mint a hizlalt állat, ahol van háborúság.

Zsömle/lány

Bocsánat, de nekem nem volt ez egyértelmű.

:)

Egyébként nem vágyom vissza, mert aki vissza megy a világba és már láttam nem egy ilyet, az akaratlanul is betölti a bibliában leírt elég csúnya helyzetét.

(2Péter 2:21, 22) . . .. 22 Az történt velük, amit az igaz példabeszéd mond: „Az eb visszatért a maga okádásához, és a megfürdetett disznó, hogy a sárban hemperegjen.”

(Máté 12:44, 45) . . .. 45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenve, ott laknak; és annak az embernek az utolsó állapota rosszabbá lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.”

(Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, 27 hanem valami félelmetes ítéletvárás és tüzes féltékenység, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.

Zsömle/lány

Nem tudom, mennyire tudatosan választottad a "húsos fazekak mellett" kifejezést, de az Egyiptomból való kivonulás után a nép pontosan ezt sírta vissza, amikor már nagyon unták a mannát, hogy inkább ülnének Egyiptomban rabszolgaságban, de a húsos fazekak mellett...

Van egy dal, aminek ez a sztori a témája, kicsit viccesen:

Keith Green - So You Wanna Go Back To Egypt

http://www.youtube.com/watch?v=MD9W61KZYxk

Ez pedig ugyanaz a dal, csak a srác hangja miatt mutatom meg külön:

Marc Martel does Keith Green's "So You Wanna Go Back To Egypt" http://www.youtube.com/watch?v=KMfH2D1BcxU

Jelképesen valóban a régi életmódhoz való visszatérést jelenti, a rabszolgaság kívánását a szabadság helyett, a látszólag kellemesebb életformát, az ideig-óráig tartó örömökkel.

Üdv. :)

Nem nevelkedtem vallásos családban, viszont érdeklődő gyerek voltam, minden érdekelt. Gyerekként ez abban nyilvánult meg, hogy rengetegféle különórára jártam, több hangszeren játszottam, több sportot űztem, több idegennyelvet tanultam, stb., szóval szinte minden érdekelt. Így az is érdekelt, hogy vajon létezik-e Isten. Ez a kérdés azon kevés dolog egyike volt, amelyre a családom nem tudott válaszolni. Én azonban tudni szerettem volna, hogy akkor most mi is a helyzet. Elkezdtem utánajárni a dolgoknak.

Első lépésként beszélgettem minden vallásos ismerősömmel, a lehető legtöbb világvallást, felekezetet megismertem. Sokat olvastam Isten, vallás témában. Mivel úgy gondoltam, hogy arra a kérdésre, hogy létezik-e Isten, legbiztosabban magától Istentől (ha létezik) kaphatok választ, imádkozni kezdtem. Sokat és kitartóan imádkoztam, készen arra, hogy akár az igenlő, akár a nemleges választ elfogadjam.

Közben folytattam a tájékozódást: az összes fellelhető gyülekezetbe ellátogattam, és figyeltem az érzéseimre.

Kutatásom pedig nem is volt hiábavaló... imáimra válaszul igen erősen érezni kezdtem, hogy igen, akit keresek, az létezik. Ekkor indultam el az úton, amelyen azóta is járok.

Természetesen volt olyan, hogy megfordultak a fejemben azok a bizonyos "húsos fazekak". Nem követtem el komolyabb hibákat vagy bűnöket, inkább csak balga, ifjúkori tévedéseim voltak. Mindig, amikor jött a kísértés, a segítségemre volt az, hogy tudtam, hogy az a helyes út, amelyen én járok, és hogy óriási hiba volna "eladni az elsőszülöttségi jogomat egy tál lencséért". Kísértések voltak, de sikerült erősnek maradnom. Ehhez rendszeres, mindennapi imára volt szükség, amely segített kitartanom.

Hogy hosszú folyamat volt-e: kb. fél évig tartott maga a "keresés". Ezt követte az élethosszig tartó fejlődés, amely... nos, nem éppen rövid. :)

Mi változott a döntés után: elhagyni való szokásaim nem igazán voltak, talán csak az öltözködésemet kellett egy kicsit szolidabbá tenni. Elkezdtem megszentelni az Úr napját, és komolyabban venni olyan dolgokat, mint pl. segítőkészebb, udvariasabb, becsületesebb... stb. lettem. (Előzőleg sem voltam bunkó vagy becstelen, de mivel akkor még iskolába jártam, néha puskáztam pl., és az ilyesmi dolgokat elhagytam.)

Mennyire sikerül nem vétkezni: pár kisebb "hülyeséget" leszámítva sikerült. Azóta családot alapítottam, már szülő vagyok. :)