VALLÁSOSOK! Megtennétek, hogy megpróbáltok meggyőzni?

Nahát, a technika ördöge útját állja az örömhírnek! :D LEmaradt a fél üzenetem:

"Szerintem nem helyes a kérdés."

Bizony mondom néked, nem kárbaveszett perc a kiábrándult lelkek visszaterelgetésére fordított idő! Mert aki az igaz úton jár könnyen rajta tartja a szemét, de aki már egyszer elhagyta százszon inkább követni fogja, mert tudja, milyen nélküle. :) Ezért ne legyen harag a szívedben testvér! Imádkozzunk inkább e tékozló fiú lelki üdvéért, és, hogy egyszer ő is átléhesse az isteni tapasztalást.

Üdv,

Béla

" A szerelmed lelkét sem látod, vagy hallod, hanem csak érzed, és tudod, hogy igazat mondd-e, vagy nem, bántja valami, vagy nem, esetleg szeret-e még, vagy sem."

Azt hiszem ezzel megtaláltad a lehető legjobb analógiát, aminek segítségével talán mindenki el tudja képzelni, hogy milyen hívőnek lenni. Persze, mint minden analógia, ez sem tökéletes, de azért az alapelvet ügyesen szemlélteti.

Ahogy az orákulum mondta a mártixban Neonak:

"Elárulok neked egy titkot: kiválasztottnak lenni, olyan, mint ha szerelmes lennél. Senki sem tudja megmondani rólad, csak te tudod; az egész lényed – tetőtől talpig."

Szia!

Igazából erre magadban kellene keresned a választ..de ha így nem megy itt egy logikus érv:

Minden hatás ellenhatást vált ki. Az univerzum és minden benne levő maga egy hatás. Valaminek lennie kellett, ami mindezt létrehozta. Valami olyan alapvető, amit nem okozott semmi és ami aztán azt okozhatta, hogy minden más létrejöjjön. Ez a valami pedig Isten.Minden kultúrában az egész történelem során volt valamiféle törvény. Mindenkinek van lelkiismerete. A gyilkosság, hazugság, lopás és erkölcstelenség majdnem mindenhol el van utasítva. Honnan máshonnan jött ez a jó és rossz iránti érzék,ha nem a szent Istentől?

Engedj meg egy érvet Isten létezésére. Honnan tudom, hogy Isten létezik? Onnan, hogy beszélek vele minden nap. Nem a fülemmel hallom, ahogy válaszol, de érzem a jelenlétét, a vezetését, és tudom, hogy szeret, és hogy szükségem van a kegyelmére. Voltak az életemben olyan dolgok, amiknek az egyetlen lehetséges magyarázata Isten volt. Ő csodálatos módon megmentett és megváltoztatta az életemet, így nincs más választásom, mint elismerni az ő létezését és örülni neki. Önmagában egyik érvelés sem győzhet meg bárkit, aki nem akarja elfogadni ezt a fájdalmasan tiszta igazságot. Végülis Isten létét hit által kell elfogadni. A hit Istenben nem egy vak ugrás a sötétbe, hanem egy biztos lépés egy világos szobába, ahol már ott van az emberek nagy része :)

"Sőt, melyik a valószínűbb: hogy egy legalábbis részben felfogható, de mindenképpen felfedezhető anyagi világegyetem volt mindig is, vagy egy olyan hatalmas értelem ami világokat tud létrehozni, és egyben felfoghatatlan? Na melyik a bonyolultabb, melyik a valószínűtlenebb? "

Ahhoz, hogy egy valószínűségi vitában állást tudjál foglani, ismerned kell néhány paramétert. Te milyen paraméterek alapján tartod valószínűbbnek azt, hogy az univerzum mindig is létezett, mint azt, hogy isten teremtette? Kíváncsi vagyok a levezetésre. Azt, hogy melyik a bonyorultabb ugyancsak meg kellene valamivel indokolnod. És pusztán az, hogy valami bonyorultabb vagy egyszerűbb miképpen dönti el a vitát az egyik vagy másik irányba? Sehogy. Persze lehet hivatkozni Occam borotvájára, de az a természettudományok eszköze, egy hitelméleti vitában mit sem ér, ha a személyes tapasztalat az ellenkezőjét mutatja.

"Ajánlom Stephen Hawking legújabb 3 részes sorozatának első részét, amiben BEBIZONYÍTJA, hogy nincs Isten. (Címe: A nagy terv)"

Az a tolószékes fickó okos gyerek, sok mindent bebizonyított, de azt, hogy isten nem létezik, na, azt nem. Isten létezéséről neki sem lehet több információja, mint akármelyikőnknek.

Egyelőre elég rozoga lábakon áll a te "cáfolatod".

Üdv,

Béla

Az előbbi válaszok alapján az itt felszólaló mind istenhívők, mind ateisták kb. 90%-a elég képmutató módon AGNOSZTIKUS viselkedést tanúsít, pl:

"Az a tolószékes fickó okos gyerek, sok mindent bebizonyított, de azt, hogy isten nem létezik, na, azt nem. Isten létezéséről neki sem lehet több információja, mint akármelyikőnknek."

"Isten nincs, nem is volt, nem is lesz"

Ez az abban való hitet jelenti, hogy az embernek soha nem lesz eszköze eldönteni ezt a kérdést. Ettől függetlenül egy nem agnosztikusnak is szerintem teljes joga van ahhoz, hogy békén hagyják, de ha ő akar másokat meggyőzni Isten létezéséről vagy éppen nem létezéséről, akkor ez az érvelés kevés.

És minden vita hova torkollik? Na hova? A felek egymás érveit leleplezik, mi marad mindkét félnek a legerősebb érve: "úgysem tudsz megcáfolni" - nem érdekel, úgyhogy kezetek csókolom! Bizonyítsd, hogy a tied igaz!

(Ne pedig "érveljetek" órákon át a Bibliában leírtak nagysága vagy éppen az egyházak képmutatása mellett. Igazi bizonyítékból nem több száz kell, elég egyetlen egy, amit a mai napig nem képes produkálni senki.)