Ha van "Isten", akkor miért történik ennyi rossz dolog a világban?

Kedves Kérdező!

Azért történik ennyi rossz dolog a világban, mert ezt a világot most nem Isten uralja, hanem Sátán. Erről a Bibliában olvashatsz. Hogy ez miért történt meg, arra is ott kapsz választ.

A bünbeesés után Sátán megvádolta Istent, hogy nem jól uralkodik. Nem a hatalmát vonta kétségbe, hanem az uralkodáshoz való jogát. Isten megtehette volna hogy azonnal elpusztitja Sátánt. Viszont akkor nyitva maradt volna ez a kérdés, és sok mennyei teremtmény gondolhatott volna arra, hogy vajjon nem Sátánnak volt igaza? Igy Isten ugy határozott, hogy időt ad Sátánnak arra, hogy bizonyitsa, Ő jobban uralkodna. Az első emberpár is azzal hogy megszegte Isten törvényét a függetlenséget választotta Istentől. Igy tehát mind Sátán, mind az ember bizonyos időt kapott arra, hogy bizonyitson. Mivel most Sátán uralkodik a világon, ez látszik is, mivel az ő tulajdonságait tükrözi vissza ez a világ. A háboruk, öldöklések, bünözés, szeretetlenség, igazságtalanság, ezek mind azt mutatják hogy Sátán uralkodik. Az emberiség is megkapta a lehetőséget arra, hogy bizonyitsa be, tud Istentől függetlenül élni. Hát sikerült a bizonyitás. Már minden politikai formát kipróbált az ember az évezredek során, de egyetlen egy problémát sem tudott megoldani a fennállóak közül, mint pl. megszüntetni a háborukat, az éhinséget, a betegségeket, az igazságtalanságokat.

Hogy az emberekkel rossz dolgok történnek /legyenek öregek, fiatalok, gyerekek/ ezek most természetes következményei annak, hogy elbukott az ember, és megindult a tökéletlenség, a hanyatlás felé. Igy érnek minket betegségek, természeti katasztrófák, és minden egyéb rossz dolog.

De Isten már ott az Édenben igéretet tett arra, hogy mindezek megszünnek majd mikor Sátán ideje lejár - ami már a közeljövőben megtörténik -. Isten visszaállitja a hatalmát, és mindezek a rossz dolgok megszünnek majd. Ezért kellett Jézusnak is megszületnie és lejönnie ide a földre, hogy megváltsa az embereket a büntől és haláltól.

Sátán célja az, hogy mindezekért a rossz dolgokért amik ma történnek, az emberek Istent tegyék felelőssé. Mivel nem tudják hogy valójában ki uralkodik most, ezért igen, Istent váldolják.

Ha többre is kiváncsi vagy, nagyon szivesen irok, bármi kérdésed lenne. Üdvözlettel: Judit!

Amikor rosszat teszel, akkor annak a hatása az a rossz, amit valaki valahol el fog szenvedni. Ahogy vetsz, úgy aratsz. Ez egy törvény, mert személytelen, megváltoztathatatlan, és globálisan mindenre egyformán érvényes. Ha van Isten, akkor ő nem tesz rosszat. De az emberek nagyon sok rosszat tesznek, és ennek a hatásait megtapasztaljuk. Éhezünk, mert zsarnokok vagyunk egymás fölött, és mert felelőtlenül pusztítjuk a természet kincseit. Ha van Isten akkor ő nem oka a rossznak, és akkor se mentene meg bennünket a magunknak okozott rossztól, ha képes lenne rá. Mert az egy igazságtalanság, és a szabadság korlátozása lenne. Mi tökéletlenek vagyunk, és minél inkább megpróbálunk kibújni a törvény által megszabott felelősségünk alól, annál nehezebb, kényszerítőbb helyzetbe kerülünk. Olyan módon, hogy a végén muszáj lesz tanulnunk belőle, vagy belepusztulunk.

Van olyan rossz, aminek nem mi vagyunk az okai, de ebből van a kevesebb. A legtöbb rossz azért van, mert sokat tévedünk, kegyetlenkedünk, és nem akarunk tanulni belőle. Mégis mi más oka lenne?

Az a baj, hogy már ott tart az emberiség, hogy megszemélyesítik Istent, mintha egy emberi lény lenne, pedig erről személyes véleményem szerint szó sincs. Azt gondolják, hogy ül egy szakállas öregember a felhők között, aki egy gondolattal eltörli vagy előidézi a rossz dolgokat ők pedig várják a sült galambot.

Elvileg azért születünk a Földre, hogy az élet által tanuljunk és így a lelkünk is fejlődjön. Én személy szerint nem Istenben hiszek, legalábbis nem olyan értelemben, amit ma ez a szó jelent, de hiszek egy erőben, jelenlétben, felsőbb hatalomban (bárhogy nevezzük), ami esélyt ad nekünk arra, hogy a Földre születve tapasztalás útján tanuljunk. Én azt sem gondolom, hogy lenne menny vagy pokol, sőt a reinkarnáció gondolata is közel áll hozzám.

A gyerekek nem azért halnak meg, mert ezt érdemlik, tulajdonképpen nem is róluk szól az ő haláluk, hanem azokról, akik hátra maradnak. Család, barátok vagy maga az emberiség számára tanít ez valamit. Vagy az elfogadást, elengedést, vagy abban segít, hogy minden ember tanuljon belőle valamit (lásd holokauszt). A gyerek, aki meghal már úgy születik a Földre, hogy tudja, hogy neki egy rövid (akár szenvedéssel teli) élete lesz, de ezzel segítheti mások fejlődését és majd az azt követő életében új esélyt kap, hogy ő is tanuljon.:)

Nem mondom, hogy szerintem minden úgy van jól a világban, ahogy van, de nem is tudok érte mást hibáztatni, csak az embereket. Mi buktunk el a próbán, mi nem tudjuk teljesíteni a feladatainkat, mi nem tanúsítunk emberséget, megbánást. Szabad akaratunk van, ami történik azt mi magunk tesszük, nem rángat senki dróton minket.

Persze mindenki abban és úgy hisz, amiben és ahogy akar, ebben sosem lesz egyetértés, de ha már feltetted a kérdést, gondoltam leírom az én álláspontomat is. Viszont az úgyis azután fog csak kiderülni, hogy kinek volt igaza, miután meghaltunk, úgyhogy kár vérre menő küzdelmeket folytatni a témában.:)